„Olyan vagy az életben is, ahogy a tatamin küzdesz”

Nyolcéves voltam, mikor a szüleim beírattak judózni, s ennek hatása a mai napig érződik az életemen és a munkához való hozzáállásomban. Amikor egy filmre kell felkészülni, és mondjuk keményebb karaktert – sportolót, katonát, harcost – kell alakítani, sok színésztársamnak ez furcsa, mert ők művészek, finomak, érzékenyek. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen én is érzékeny vagyok, viszont nekem ilyenkor előjön a fegyelmezett, harcos énem, ami a judóból és a brazil jiu-jitsuból fakad. Sokan vannak, akik egy filmes próbán komolytalanul viselkednek, azokat én sem tudom komolyan venni. Gyakran hallom, hogy sok színész úgy áll hozzá, hogy ,,majd eljátszom a szerepet" − én nem ilyen vagyok.

Miért maradtál a judónál?

Úgy fogalmaznék, hogy az idők során rátaláltam. Ha lenne gyerekem, biztos judózni vinném, hiszen olyan komplex mozgásformát ad, ami egy gyermek lelki és testi fejlődéséhez kell. A judo nekem azt jelenti: a lágyság útja. Ugyan előfordul, hogy magam is sokszor még erőből csinálom, de ilyenkor a társaim mindig szólnak, hogy csak nyugodtan. Közel 70 éves judomesterem olyanokat tud dobni rajtam, hogy szállok, mint a győzelmi zászló. Ez a gördülékeny, laza lágyság a judo titka.

Ennyi harcos energiával mért nem mentél honvédelmi vagy rendvédelmi pályára?

Sosem gondolkodtam katonai vagy rendőri pályán, viszont amikor szerepet kaptam a Bőrnyakúak című filmben, olyan ősi ösztön kerített hatalmába, amitől úgy éreztem: nagyon jó lehet olyan csapathoz tartozni, ahol a testvériesség alap. Csak pozitív élményeim voltak: angolul beszéltem fél évig, hollywoodi sztárokkal dolgozhattam, és nem utolsósorban tiszteletbeli tengerészgyalogos lehettem, akiket nagy tisztelet övez az Egyesült Államokban.

Amerikában mennyire élik bele magukat a színészek egy-egy szerepbe?

Nagyon komoly castingon mentünk keresztül, viszont a srácok ott tényleg olyanná váltak, mint a tengerészgyalogosok. A magyar filmekkel ellentétben nem lehetett érezni azt, hogy egy színész elkezd játszani. Nálunk sokszor a vágás és a kamerabeállítás ment meg egy színészi alakítást vagy akciót. Ha ott valaki nem válik eggyé a szerepével, akkor lebukik.

Hogyan zajlott a forgatás?

Mesterlövészeket játszottunk a filmben, tizenketten voltunk egy csapatban. Addig a fél évig, ameddig a forgatás tartott, én tényleg katona voltam: januártól májusig a kaliforniai hidegben és hőségben egyaránt teljes menetfelszerelésben dolgoztam, míg a statiszták könnyített sisakot, ruházatot hordtak. Ezt a fajta hozzáállást nagyon hiányolom a hazai filmekben. Ha készülne Magyarországon akciófilm, és nem csak ezek a vicces utánzatok, úgy érzem, tökéletes választás lennék hozzá.

Kritikusan nézed a magyar filmeket?

Nem nézem a magyar sorozatokat. Van tévém ugyan, de nincs benne adás. Nem akarom, hogy megfertőzze a gondolataimat. Ennek mind a spiritualitáshoz, mind a harcművészetekhez köze van. Nem az a fontos, hogy kívül mi történik, hanem hogy mi történik belül, a lelkünkben. Minden negatív információ, ami a külvilágból érkezik, fertőz. Hozzátenném ugyanakkor, hogy ha egy filmnek üzenete, jelentősége van, az viszont pozitív hatást érhet el a lélekben. Ha csak két kigyúrt fickó kilyukasztja egymást a vásznon, annak semmi mondanivalója nincs.

A judo mellett a brazil jiu-jitsuval is foglalkozol, és rengeteget sportolsz, szinte örökmozgó vagy…

Ebben is van egyfajta gördülékenység, könnyedség, lazaság, hasonlóan a judóhoz. Három évvel ezelőtt ismerkedtem meg a brazil jitsuval, és a lelkesedésem azóta is töretlen ebben az irányban, bár az idei évben jöttem rá igazán, hogy van még mit tanulnom judóból is. Eddig azt hittem, tudok földharcolni, erre nem „kinyírnak" brazil jitsu edzésen? Aztán elmegyek judózni, ahol szintén „kinyírnak", aztán összeakadok egy thai bokszos ismerőssel, aki állóharcban szintúgy megver. Ezért aztán a küzdelem mindhárom részét elkezdtem intenzíven gyakorolni. Emellett futok, lovagolok, és egy film miatt konditermi edzéseken veszek részt. Néha érzem, hogy túlpörgetem magam, de a tudás utáni vágyam szinte kielégíthetetlen.

A földharc mellé milyen állóharcot választanál szívesen? Gondolkodtál rajta?

Talán a kempót. A thai bokszon úgy érzem, „kinyírnának". A klasszikus jiu-jitsu is szóba jöhet, ahol van ütés is, rúgás is. Persze a filozófiai hátterét is nézném, amennyiben választanom kellene. Ha valami nagyon érdekel, arra nagyon ráfekszem. A katonai közelharc is rendkívül érdekelne. A kiképzés, a lövészet, a terepen való mozgás, rejtőzködés, rajtaütés nagyon feküdne nekem. Kipróbálnám magam katonaként.

Fotó: Dévényi Veronika és archív