Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Ötkarikás példaképeink

Szöveg: honvedelem.hu |  2012. szeptember 8. 12:24

A magyar himnuszt hallgatva, a magyar lobogót látva az olimpiai eredményhirdetéskor vajon eszünkbe jut-e az a sok veríték és könny, amely nélkül nincs eredmény? Simicskó Istvánnal, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárával beszélgetve kiderül, hogy sportban és hazánk történelmének alakításában egyaránt a hit erejére kell támaszkodnunk.

1595941237
Az elmúlt két hétben nagyon jó dolog volt itthon televízión nézni, vagy rádión hallgatni az olimpiát. Államtitkár úr a pálya mellől buzdította a magyar fiúkat, lányokat. Milyen érzés volt a helyszínen drukkolni?

Elsősorban szurkolóként, másodsorban azonban a Budapesti Honvéd Sportegyesület (BHSE) társadalmi elnökeként látogattam meg a versenyzőinket. A kiutazásuk előtt a szolnoki edzőtáborban és Tatán is jártam már, megnéztem a honvédos kajakozó lányaink és az öttusázóink felkészülését a nagy erőpróbára. Láttam az elszántságot a szemükben, éreztem, hogy nagyon motivált, nagyon eltökélt versenyzők utaznak Londonba. Ők pedig a várakozásoknak megfelelően teljesítettek, hiszen Kovács Katalin, Kozák Danuta, Szabó Gabriella aranyéremmel tért haza, Kati párosban egy ezüstöt is hozott, Kozák Danuta – a legeredményesebb magyar olimpikonként – a négyes mellett egyesben is nyert 500 méteren. Marosi Ádám öttusázónk nagyon értékes bronzéremmel iratkozott fel az éremtáblára, ezzel együtt pedig a magyar olimpiai csapat legeredményesebb egyesületeként szerepeltünk a játékokon. Londonban, a lelátón is nagyon jó érzés volt magyarnak lenni, fantasztikus hangulat uralkodott a szurkolóink között. Magyar zászlót lengetve, nem szégyellem, rekedtre ordibáltam magam.

Az interjút teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin szeptember 14-én, pénteken megjelenő számában olvashatják el!