Patológia: a dinamikusan fejlődő tudományág

„Régebben a kórházakban kórbonctani osztálynak, proszektúrának hívták azokat a részlegeket, ahol a holttestekkel foglalkoztak. Szerencsére a mai patológia már jóval több, mint a klasszikus kórbonctan, a patológus a tévhittel ellentétben nemcsak boncol, hanem közvetve vagy közvetetten betegekkel is találkozik az aspirációs citológiai rendeléseken, az onkológiai bizottságokban, valamint a szövettani vizsgálatok során" – mondja dr. Jäckel Márta nyugállományú orvos ezredes. A Honvédkórház Patológiai Osztályának osztályvezető főorvosa hozzáteszi: a patológia elengedhetetlenül fontos diagnosztikai osztály egy kórház működésében.

Három részleg

A kórházak patológiai osztálya általában három részlegből áll, ezek a kórbonctan, a kórszövettan és a citológia. Utóbbi is két alapvető területre oszlik, a nőgyógyászati szűrővizsgálatokra − melyek a méhnyakrák és megelőző állapotainak felismerését célozzák − és az egyéb diagnosztikus tevékenységre, ezen belül is az aspirációs citológiára. Utóbbi esetben a beteget gyakran a patológus vizsgálja, ő veszi a sejtmintákat, majd értékeli azokat.
Megtudjuk: törvényeink értelmében a betegekből műtét kapcsán eltávolított szerveket, szöveteket kórszövettani vizsgálatnak kell alávetni, és ezeket a kórszövettani vizsgálatokat – természetesen egyéb más teendők mellett – a patológián végzik. „Tehát téves az a köztudatban élő hiedelem, miszerint egy patológus csak holttestekkel foglalkozik. Kevesen tudják, de egy-egy műtét során – még ha közvetetten is – de minden beteg találkozik a patológussal és a munkájával" – mondja dr. Jäckel Márta, hangsúlyozva: a Honvédkórház Patológiai Osztályán évente mintegy 21 ezer szövettani anyagot, biopsziás mintát, vagy reszekciós preparátumot – azaz nagy részben vagy egészben eltávolított szerveket − vizsgálnak meg.

„Nem egyszer előfordul olyan eset, hogy műtét közben van szükség a patológus gyors diagnózisára. Ilyenkor a szövetmintát leküldik nekünk a műtőből gyorsfagyasztásos vizsgálatra, s mi a lehető legrövidebb időn belül meg kell válaszoljuk, hiszen a műtőben ez alatt áll az operáció, miránk várnak, hogy a lelet alapján a műtétet hogyan folytassák tovább" – emeli ki a főorvosnő, aki szerint ez jelenti a szakma egyik kihívását, és ugyanakkor a gyors döntési kényszer miatt nagy felelősségét is.

A kórszövettan további − és egyre fontosabb − területe a daganatok diagnosztikája, melynek során a kezelést is meghatározó és a várható kimenetelt is előre jelző kiegészítő vizsgálatok történnek.

A patológia harmadik részterülete a boncolás, amelyre – a társadalomban meglévő idegenkedés ellenére – igenis szükség van! − vallja dr. Jäckel Márta, hangsúlyozva: a boncolás egyben minőségi mutató is, hiszen csak az eredmények elemzése alapján lehet véleményt mondani arról, hogy a klinikai és a kórbonctani diagnózisok mennyire egyeztek meg, mennyire működik jól a kórházban a betegellátás. „A boncolás másik előnye az, hogy a patológus szakorvosjelöltek a holttestekből származó szövetek vizsgálata során tanulják meg azt a diagnosztikai munkát, amit később, szakorvosként felelősségteljesen kell majd végezniük" – mondja az osztályvezető főorvos.

Megtudjuk: a Honvédkórházban az úgynevezett boncolási ráta 50 százalék felett van – ez azt jelenti, hogy legalább minden második, a kórházban elhunyt beteget felboncolnak. Ez országos viszonylatban is nagyon jó arány.
„Törvény szabályozza, hogy mely esetekben kötelező boncolni. Például akkor, ha valaki élete során szervdonor volt vagy a donáció során szervet kapott. De abban az esetben is fel kell boncolni a beteget, ha foglalkozási ártalom, például azbesztózis okozta daganatos betegségben halt meg, az esetnek tudományos érdekessége van, vagy egyszerűen csak nem tisztázott a halál oka és az alapbetegség" – sorolja dr. Jäckel Márta.

A főorvosnő hangsúlyozza azt is, hogy nem véletlen a társadalmi ellenérzés a boncolással szemben. A hozzátartozók többsége ugyanis nem tudja, hogy a patológián mi is történik a holttestekkel, nem tudják, hogy a szükséges vizsgálatokat mindig a kegyeleti szempontok elsődleges figyelembevételével végzik. „Szerencsére a hozzátartozók általában meggyőzhetők, hogy igenis, ezeket a vizsgálatokat el kell végezni. Már csak azért is, mert a boncolás során készülő boncszövettani anyagokat is eltároljuk, azok a későbbiekben bármilyen vizsgálatra elővehetők, például legutóbb genetikai vizsgálatra kérték el az egyik elhunyt szövettani blokkját. Illetve számos esetben a biztosítások szempontjából is szükség lehet a boncjegyzőkönyv adataira" − mondja.

Fontos az oktatás is

A Honvédkórház Patológiai Osztályáról szólva dr. Jäckel Márta elárulja: szerencsére nincsen súlyos humánerőforrás-hiányuk. Az utóbbi időben több rezidens kezdett el dolgozni az osztályon, akikből idővel szakorvosjelöltek, jó szakorvosok válnak majd. Mellettük több, tapasztalt szakorvos is erősíti az osztályt, csak az asszisztensekből mutatkozik hiány, mivel jelenleg nincs szervezett képzés. Köszönhetően az Egészséges Budapest Program keretén belül biztosított eszközbeszerzéseknek, az osztály bízik abban, hogy számíthat orvostechnikai fejlesztésekre is.

„Az osztály tevékenységéhez tartozik az oktatás is – ami nemcsak a saját rezidensek szempontjából fontos. A kórház orvosigazgatója engedélyezte, hogy azok a végzős gimnáziumi és középiskolás diákok, akik orvosi egyetemre szeretnének menni – a biológia fakultáció keretében – megtekinthessenek egy boncolást és megismerkedjenek a patológiai osztály munkájával" – mondja a főorvos, aki szerint a patológia dinamikusan fejlődő tudományág, jelenleg már a molekuláris patológiai vizsgálatok kerülnek előtérbe, amelyek jelentősége a szövet- és sejtanalízis révén a betegségek, elsősorban a rák megelőzésében, diagnosztizálásában és kezelésében áll. Bár ezeket a vizsgálatokat jelenleg csak a nagy egyetemi intézetekben finanszírozza a társadalombiztosítás, dr. Jäckel Márta bízik abban, hogy hamarosan a Honvédkórházban is elérhetők lesznek.

Fotó: a szerző felvételei