Támadnak a tisztjelöltek

A részletekről a csoport oktatóját, Haáz Áron főhadnagyot kérdeztük, aki elmondta: „A hallgatók raj-, szakasz- és meggyengített századszinten gyakorolják a támadást, ellenséggel alájátszva, pirotechnikai eszközöket is alkalmazva. Előző nap megkapták a feladatot, ki kellett dolgozniuk a harcparancsot, ma pedig raj-, szakasz- vagy századszinten elő kell adniuk az állománynak, mindezt terepasztalon pontosítva. Ezt követően egyszer «szárazon» – azaz vaklőszer és füst nélkül – begyakorolják a feladatot, utána pedig élesben.

Ez azt jelenti, hogy egy vásárhelyi lövészszázad kijelölt parancsnokaként kell hibátlanul teljesíteni a feladatot: rendezett manőverrel kijutni az ellenség vonalához, harcba vetni a szakaszokat és azok támogatóelemeit. Az «ellenséget» semlegesítve birtokba veszik a célobjektumot, majd a meghatározott helyre kijutva felkészülnek az újabb feladatra. A tervnek – ahogy a katonák hívják: az elgondolásnak – érthetőnek, tömörnek, ugyanakkor minden részletre kiterjedőnek kell lennie, hiszen ez az egyik értékelési mutató. A vizsgafeladat során mindvégig határozott parancsokkal kell a rájuk bízott alegységet vezetni a tisztjelölteknek, és kivívni a sikert. A legjobb tervek is csak annyit érnek, amennyit megvalósítanak belőlük, és ha a végrehajtás során mindenki «odatette» magát a cél érdekében."

A dinamikai mozzanatot követően − bevonva a 3. Bercsényi Miklós Lövészzászlóalj hivatásos állományát is − a kiértékelésre került sor. Oktatójuk meg volt elégedve a csoport hozzáállásával, és úgy látja, az ilyen típusú kiképzéseknek köszönhetően egyre rutinosabbá válnak a tisztjelöltek.

A csoport egyetlen női tagja, a harmadéves Bartha Judit mindig is érdekesnek találta a katonai pályát, habár a családjában nem volt hivatásos katona. Egy olyan helyen akart tanulni és később dolgozni, ahol fontos a helytállás. „Aki nőként a katonai pályát választja, azért teszi, mert vonzza ez a férfiasabb munka, elhivatott és igazán szereti ezt csinálni" − mondta.

Patkó Dömötör honvédtiszt-jelölt a haza szolgálatában képzeli el jövőjét, s úgy gondolja, ezt a Magyar Honvédség hivatásos tisztjeként tudja leginkább megtenni. „Azért választottam a lövész szakirányt, mert itt lehet a legszorosabban együtt dolgozni az emberekkel, és közvetlen harcérintkezésben veszünk részt. Először vagyok gyakorló századparancsnoki beosztásban, nagyon jó együtt dolgozni a hódmezővásárhelyi katonákkal, mert mindenki tudja a feladatát, így hatékony a végrehajtás. Nem tudom, melyik alakulatnál fogok szolgálni, de remélem, hogy még valahol, esetleg misszióban, találkozok ezzel az állománnyal."

Fotó: a szerző felvételei