Tengeri ragadozók – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2015. december 10. 12:25Bár a háborúzó felek eleinte a felderítésben, a partvédelemben és az ellenséges hadihajók elleni harcban szántak szerepet a tengeralattjáróknak, Németország egyre gyakrabban alkalmazta azokat kereskedelmi egységekkel szemben. A hadviselésnek ezzel a módjával ugyanakkor 1915-ben nem sikerült megrendíteni Nagy-Britanniát, ellenben az akciók kivívták a semleges nemzetek, mindenekelőtt az Egyesült Államok rosszallását.
Az első világháború kezdetén az angol flotta blokád alá vette a német partokat. Ennek célja kettős volt: egyrészt Németországot így megfoszthatták a tengeren érkező szállítmányoktól, másrészt megakadályozhatták, hogy a császári haderő segítséget küldhessen a gyarmatokon állomásozó katonáinak, illetve a távoli vizeken tartózkodó hadihajóinak. Mivel a német flotta ereje túlságosan kockázatossá tette volna azt, hogy az ellenséges partokhoz közel alakítsák ki a blokádot, így az a La Manche-on, illetve az Északi-tengeren, Norvégia déli és Skócia északi része között épült ki – lényegében már 1914. augusztus 11-re. Eközben a német hadihajók gyakorlatilag tétlenül várakoztak. A császári hadvezetés ugyanis rövid háborúra számított (akárcsak az antanterők szinte összes stratégája), így bármiféle, az angol partok vagy a blokád elleni akció csak értelmetlen kockázatvállalásnak tűnt. Ugyanebből a megfontolásból nem zavarták a brit expedíciós erők kontinensre történő áthajózását sem. Mindebből adódóan a háború első napjaiban sem a La Manche-on, sem az Északi-tengeren nem került sor hadihajók összecsapására. Hasonlóan csendes volt a Földközi-tenger is, ahol az angol és a francia egységek az Otrantói-szorosnál zárták el az Adriai-tenger kijáratát, így valósítva meg az osztrák–magyar kikötők blokádját.
(További részletek a Magyar Honvéd magazin december 11-én, pénteken megjelenő számában!)
