Újra otthon

Az új parancsnok jó messziről érkezett Debrecenbe, ha első tiszti beosztásának helyszínét, Nagykanizsát vesszük, ezért rá is kérdezek: Tállyai létére miért az ország délnyugati végébe kérte magát? „A főiskola utolsó évében azt a tanácsot kaptam, hogy legelőszőr a lakóhelyemtől legtávolabbra eső helyőrséget válasszam, mert onnan már csak közelebb lehet kerülni" – mondja némi iróniával. Takács Attila hozzáteszi, ma már tudja, a nagykanizsai lövészdandár más szempontból is jó választás volt. Miután annak idején az egri Lenkey János Honvéd Gimnáziumban érettségizett, számára nyilvánvaló volt, hogy a katonai pálya az ő jövője, azon belül pedig a lövész „szakmát" egy kollégiumi mentora tanácsára választotta. – Én ugyan rakétamérnök szerettem volna lenni, de a kilencvenes évek elején ennek a fegyvernemnek ugyancsak „billegett" a jövője. Miután mindig is közösségi ember voltam – a kollégiumban a diákönkormányzat vezetője is lettem –, azt mondták, hogy nekem a parancsnoki szakon van a helyem.

Nem is bánta meg, bár hozzáteszi, hogy a kezdetekben a harcászat adott neki némi gondot, de az idősebb törzstisztek sokat segítettek. Valóban jó lehetett a segítség – jut eszembe –, hiszen a későbbiekben (csaknem egész karrierje alatt) hadműveleti területen dolgozott. Az első szakaszparancsnoki beosztásból természetesen hosszú és sokszor rögös út vezetett az összhaderőnemi parancsnokság hadműveleti főnöki beosztásáig.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 13-án, pénteken megjelenő számában!)