Válogatott társaság

https://honvedelem.hu/kiadvany/magyar_honved_2018_aprilis

Nem véletlen tehát, hogy az aznap már a következő (szintén március végére eső) gyakorlat egyeztetéséről éppen megérkező Sándor Tamás dandártábornok arcán is láthatóak voltak a fáradtság jelei: az egész alakulatra komoly terhelést rak a missziós és határ menti feladatok ellátása, továbbá a kiképzési és válogató események megszervezése, zökkenőmentes lebonyolítása.

A nyolchetes szakalapozó képzés keretében az alapkiképzést sikerrel teljesített katonák azt az általános szakfelkészítést kapják meg, amely ahhoz szükséges, hogy különböző szolgálati feladatokat tudjanak ellátni a számukra kijelölt alegységeknél. Ilyenek lehetnek például a rohamlövész-csoportok, továbbá azok a támogató elemek, amelyek kimondottan a különleges műveleti vagy a rohamlövész-osztagok eredményes munkáját biztosítják. A nyolc hétbe – a fizikai felkészítésen kívül – rengeteg kisalegységszintű harcászati foglalkozás, gépkarabéllyal és pisztollyal végrehajtott éleslövészet, a helységharc alapjainak elsajátítása és tereptan-foglalkozás fér bele. Ezek adják meg azt az alapot, amiből aztán később a beosztásba került katonák építkezni tudnak.

– Erre a két hónapos felkészítésre nagy szükség van, már csak azért is, mert a 2015-től fennálló határhelyzet és az abból fakadó feladatok következtében egy nagyobb szünet volt tapasztalható a szakalapozó kiképzés végrehajtásánál. Az alakulat katonái ugyanis szintén bekapcsolódtak a déli határszakasz védelmébe. Számukra ez egyébként kiképzési értékkel is járt, hiszen az állomány rengeteg járőrözést teljesít, s a mai napig olyan területen tevékenykedünk, ahol nincs kiépített határzár. Itt valóban hatékonyan kell végrehajtani a különböző járőrözési módokat, illetve például az éjszakai figyelést. Mindezek kiképzési értéke persze nyilván nem helyettesítheti a nyolchetes, intenzív szakalapozó képzést – tudtuk meg Sándor Tamás dandártábornoktól.

Semmi extra

A felkészítés során egyébként semmilyen extra fizikai vagy szellemi követelmény nincs a részt vevő állománnyal szemben.

– Úgy gondolom, hogy egy átlagosan terhelhető, megfelelő fizikai állapotban lévő katona gond nélkül tudja teljesíteni ezt a tanfolyamot. A fizikai állóképesség szempontjából például csak a Magyar Honvédség más alakulatainál is megkövetelt teljesítményt várjuk el. Úgy tekintünk a szakfelkészítésre, hogy azzal arra a szintre hozzuk a katonát, amivel nálunk ezt követően képes az aktív, normális szolgálatellátásra, adott esetben például Afganisztánban, egy lövészalegység tagjaként. Persze a két hónap alatt azért érezhető és mérhető változások történnek a résztvevők kondíciója, terhelhetősége tekintetében is. Tapasztalataink szerint például az a katona, aki mondjuk 220 pontot teljesített a fizikai állóképesség felmérésekor, a nyolcadik hét végére eléri a 280-300 pontot. Nálunk tehát elég intenzív a fizikai igénybevétel, és nem általános fizikai felkészítésről vagy reggeli testnevelésről beszélünk. Amikor reggel egy 20-25 kilós zsákot tesznek az ember hátára és egész nap harcászati foglalkozásokat hajt végre ezzel a teherrel, nos, akkor bizony ez megfelelő fizikaiállapot-fejlesztést tud elérni egy idő után – jegyezte meg a parancsnok.

A kiképzést általában a jelentkezők húsz százaléka kénytelen feladni valamilyen egészségi probléma miatt. A bokák, a térdek sérülése a leggyakoribb, nem véletlenül: a táborfalvaihoz hasonló területen, éjszaka a terepen tartott foglalkozások során sajnos néha elkerülhetetlen a sérülés. Ahogy az ember egy átlagos, városi séta vagy kocogás közben, egy rossz lépés következtében is elszakíthatja a bokaszalagjait, úgy ez nyilván előfordulhat a terepen, hátizsákkal, fáradtan és ráadásul az éjszaka közepén.

A szakalapozó felkészítés végére a kiképzők eredményeik alapján rangsorolják a résztvevőket. Azok, akik kimagaslóan teljesítenek, automatikusan bekerülnek a különleges műveleti osztagok 10 napos kiválasztó rendezvényébe.

Azokat, akik fizikailag vagy mentálisan még nem voltak alkalmasak a harcoló beosztás betöltésére, más, például harctámogató csoportokba lehet elhelyezni. Itt is építhetnek katonai karriert, de akár már néhány hónap vagy egy esztendő múltán újra megpróbálhatják a kiképzés végrehajtását.

Tíz hosszú nap

– A tíznapos kiválasztás persze már egy másik kategória. Itt alaposan „megmérjük" az önként jelentkező katonákat: alkalmasak-e arra, hogy különleges műveleti beosztásba kerüljenek? A kiképzők természetesen minden eszközt megmozgatnak azért, hogy egyfajta fokozatossági elv mentén haladva, de mind a mentális, mind a fizikai állóképesség határáig eljuttassák ezeket a hölgyeket és urakat. S nem véletlen a külön kiemelés: a válogató ugyanis a hölgyek számára szintén teljesen nyitott, bár ez idáig női jelentkező még nem volt. Ugyanakkor több hölgy is sikerrel teljesítette már a törzsképzés kiválasztó foglalkozást, amely bár néhány dologban eltér a harcoló katonák válogatási szempontjaitól, mégis igen komoly kihívásokat tartogatott a jelölteknek. A fizikai állóképesség felmérésében például nem volt különbség, csupán a végrehajtandó feladatok között akadtak minimális eltérések – szögezte le a tábornok.

A jelentkezők létszáma 2016-ban körülbelül hetven fő volt a tavaszi és az őszi kiválasztás kezdetén, s végül kevesebb, mint húsz fő kezdhette el a különleges műveleti alaptanfolyamot. Ez az arány egyébként megfelel a nemzetközi trendeknek is.

Az idei első kiválasztó esemény a sors fintoraként nem várt módon lett különleges nehézségű: pedig éppen azért tolták ki március végére az időpontját, hogy ekkor már tavaszi időjárás fogadja a résztvevőket. Nos, ehhez képest március 19-én olyan zord terep- és időjárási viszonyok uralkodtak ebben a térségben is, hogy néhány betervezett mozzanatot, például a 3200 méteres futást is, törölni kellett. Bár nagyon pontos tervek alapján zajlik le a 10 napos program, ez mégsem „kőbe vésett": a kiképzőkre van bízva, hogy hol húzzák meg azt a határt, ameddig a katona ilyen időjárási körülmények között még terhelhető.

A jelentkezés és a végrehajtás egyaránt teljesen demokratikus: a megfelelő fizikai állapot megléte esetén a Magyar Honvédség bármely katonája jelentkezhet, korra, rendfokozatra, beosztásra való tekintet nélkül. Az erőpróba 10 napja alatt a jelölteknek nincs nevük vagy rendfokozatuk, csak számuk. A kiképzőket nem érdekli, hogy az állomány honnan, melyik katonai szervezettől érkezett, magyarán: ki kicsoda. Az értékelésnek ugyanis a lehető legobjektívebb módon kell történnie.

– A feladatok kitűzése során fontos szempont a rugalmasság: bár ez idő alatt egy igen feszes tervet hajtanak végre a résztvevők, a kiképzőknek látniuk kell, és látják is, hogy az adott állomány mennyire terhelhető, mit lehet velük csinálni, mi az, ami működik és mi az, ami nem. Amint azt az elmaradt futás esete is jól példázza, nem ragaszkodunk feltétlenül és mereven a tervekhez. Természetesen azt is alaposan ellenőrizzük, hogy a jelölteknek megvan-e az általános alap-állóképességük. Ha ez rendben, akkor én úgy gondolom, nem is lesz gond. Nagyon fontos hangsúlyozni ugyanis, hogy nem kérünk különleges, extrém dolgokat. A tapasztalatok például az mutatják, hogy nem is testben, hanem inkább fejben fáradnak el először a résztvevők, és az is érdekes megfigyelés, hogy ez általában az első 24-48 óra alatt történik meg – mondta Sándor Tamás dandártábornok.

Ez a kiválasztás például március 19-én kezdődött és 20-án reggel már tizenhárom fővel kevesebben kezdték meg a napi feladatokat.

– Aki azzal a hozzáállással érkezik ide, hogy „megpróbálom a kiválasztást végrehajtani", annak nem fog sikerülni. Ha viszont úgy kezdi el ezt a tíz napot, hogy megcsinálom, ha törik, ha szakad – akkor valószínűleg menni fog. Én már nagyon sokszor elmondtam, hiszen minden kiválasztás előtt beszélek az állománnyal, hogy ez a tíz nap az egyénekről szól. Tehát az, hogy „nem akarom hátráltatni a többieket, a csapatot, miattam ne büntessenek senkit" – csak kifogás. Ahhoz, hogy el tudjuk juttatni fejben és fizikailag is az egyént, illetve adott esetben a köteléket a teljesítőképessége határához, meg kell teremteni a szükséges körülményeket. Például most, a második napon két katonának sem sikerült megoldania a „felszerelés összeállítása" foglalkozást az elvárt normaidőre, s ennek értelemszerűen kollektív fizikai állóképesség-fejlesztés lett a következménye. Ma reggel tehát úgymond ők voltak „műsoron", de holnap nem biztos, hogy megint miattuk kell fekvőtámaszokat nyomni. Ha a kiképző azt látja, hogy egy bizonyos tevékenységet a csapat 5 perc alatt már magabiztosan hajt végre, onnantól következő normaidőként 4 perc 30 másodpercet határoz meg. Neki ugyanis az a dolga, hogy mindenkit megpróbáljon valamilyen szinten „megtörni". Konkrétabban: a különleges műveleti katonák válogatása során azt kell keresnünk, hogy ki az, aki akkor is képes megcsinálni a feladatot, amikor más már régen feladná – és nem a gyakorlótéren, hiszen mi afganisztáni és iraki körülményekre készülünk – hangsúlyozta a parancsnok.

Nagyon sokszor felmerült már az a kérdés, hogy kell-e csökkenteni adott esetben a követelményeket?

– A kérdés felvetése kapcsán mindig az a végszó, hogy át lehet strukturálni magát a kiválasztást és a képzést, alkalmazkodni kell és lehet is a kor követelményeihez, de a végén a kimeneteli teljesítmény nem csökkenhet. Mert én, mint parancsnok csak akkor alhatok nyugodtan, ha tudom, hogy azok a katonáim, akik Afganisztánban – vagy bárhol a világon –teljesítenek szolgálatot, hajtanak végre különleges műveleti feladatokat, olyan szintű képzés és tudás birtokában vannak, hogy onnan mindnyájan épségben fognak hazajönni. Egy parancsnoknak nem lehet minden egyes művelet megkezdésénél azon izgulni, hogy „jaj, csak nehogy baj legyen" – indokolt a dandárparancsnok.

– Nálunk a valós képesség az elsődleges, ezt kell felépíteni, erre van szükség az országvédelem érdekében és a missziókban is, mert a hadszíntéren ugyancsak valós ellenfelek jönnek majd szembe velünk, akik ráadásul egyre jobbak. Fel kell ugyanis ismerni – mert ez a hadszíntéri tapasztalat –, hogy az elhúzódó konfliktusokban azok a modern technológiai vívmányok, amelyekkel mi rendelkezünk (éjjellátó eszköz, infravörös célmegjelölő, repeszálló mellény stb.) előbb-utóbb megjelennek az ellenséges erőknél is. Már pedig akkor, amikor két, közel azonos képességű technika áll egymással szemben, valószínűleg az fog dönteni, hogy a harcoló felek közül ki a felkészültebb. Ki az, aki jobban bírja fizikálisan és mentálisan, ki az, aki tud összpontosítani a feladatra még a legrosszabb helyzetekben is. Legyünk mi a jobbak! Ehhez kell a jó kiválasztás és a megfelelően kemény alapképzés – összegzett Sándor Tamás dandártábornok.