Végtelen történet – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2019. november 17. 14:28Magyarországon az első világháború előtt nem létezett intézményesült és szabályozott hadisírgondozás. A hősi halottak temetésének szabályozását, valamint a hadisírok és katonatemetők gondozásának szükségességét a modern, gépi háborúk tömeges embervesztesége tette elkerülhetetlenné.
A császári és királyi Hadügyminisztérium 9. osztályát 1915 novemberében hozták létre; a szervezet a katonatemetők létesítésére, elrendezésére, fenntartására, illetve a hősi halottak nyilvántartására vonatkozó teendőket látta el. Az 1917. évi VIII. törvénycikk elrendelte: a késő utókor hálás kegyelettel őrizze meg azok emlékét, akik életükkel adóztak a haza védelmében. Ugyanakkor kimondta, hogy minden város és község – anyagi erejének megfelelően – méltó emlékművön örökítse meg hősi halottainak nevét.
1925. május elsején pedig az 1924. évi XIV. törvénycikkre hivatkozó honvédelmi miniszteri körrendelet a Hősök Emlékünnepe néven (március 15. és augusztus 20. mellett) nemzeti ünneppé nyilvánította május mindenkori utolsó vasárnapját. Az 1925-től rendszeressé váló Hősök Napján az egyházközségekben ünnepi istentiszteletet celebráltak, a római katolikus templomokban külön imát mondtak az elesett hősökért, a városi tanácsok és a községi elöljáróságok ünnepséget tartottak, s megkoszorúzták az emlékműveket. Ezeken a rendezvényeken a honvédség, a fegyveres közbiztonsági testületek, a bajtársi egyesületek és a fiatalok szervezetei díszelgő osztagokkal vettek részt. Budapesten, a Hősök terén található Hősök Kövét minden évben a Honvéd Vezérkar főnöke koszorúzta meg. A hadisírokkal – valamint a hadiözvegyekkel, hadiárvákkal – kapcsolatos feladatokat a két világháború között a Honvédelmi Minisztérium 4. (jóléti), majd a 6. (hadisírgondozó), 1941-től pedig a 22. (veszteségi) osztálya végezte. Ennek keretén belül alakult meg a Hősi Temetők Felügyelősége, amely a mai hadisírgondozó szervezet jogelődjének tekinthető.
A második világháborút követően készültek ugyan összesítések a Magyarországon található hősi temetési helyekről – így az 1948-ban foganatosított, jegyzői jelentéseken alapuló összeírás –, azonban intézményesített és szabályozott gondozásukról a kommunista hatalomátvételt követően nem lehetett szó. Kivételt csak a szovjet hősi sírok képeztek: a ma is hatályban lévő 1947. évi XIX. törvény a szovjet–orosz katonai emlékművek és temetők gondozását a községek (városok) kötelességévé tette.
További részletek a Magyar Honvéd magazin november 15-én megjelent számában!
