Veterán békefenntartók az MH Béketámogató Kiképző Központban

A rendezvény dr. Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredes „30 éves a magyar ENSZ békefenntartás" című előadásával kezdődött. Mint mondta: az ENSZ-békefenntartásnak számos funkciója van: nemcsak nagyon sikeres és látható tevékenység, hanem segít a béke megteremtésében és fenntartásában is, valamint egy globális partnerséget kínál.

Dr. Botz László nyugállományú altábornagy, a Katonai Felderítő Hivatal korábbi főigazgatója felidézte, hogy a háború befejezéséről 1972-ben kezdődtek intenzív tárgyalások a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között. „Olyan hálózsákot vittünk magunkkal, amivel Alaszkában még a leghidegebb időben is nyugodtan ellehettünk volna, emellett pufajkában indultunk el és 40 fok volt, amikor megérkeztünk"- emlékezett vissza az első magyar kontingens tagja.

Dr. Svéd László nyugállományú orvos altábornagy részt vett az első öbölháborúban, mint a magyar orvoscsoport parancsnoka. A magyar katonaorvosi kontingens huszonhárom orvosból, tizenegy egészségügyi szakalkalmazottból, két tolmácsból és egy ügykezelőből állt. A csoport tagjai 1991. január 14-én indultak el az ismeretlenbe, majd a megérkezésüket követő harmadik napon megkezdődött a harc Kuvait felszabadításáért. Emlékeit felelevenítve elmondta: „Nem fantázianévvel ruházták fel a gyógyszereket, hanem hatástanilag osztályozták azokat, amit pedig mi nem ismertünk, a hatástani neveket egy nap alatt kellett megtanulnunk."

Mátyus Zoltán nyugállományú ezredes, az MH BTKK egykori parancsnoka Koszovóról szóló előadásában személyes élményeit felidézve elmondta: „Amikor 2002 augusztusában megérkeztem, akkor szembesültem vele, hogy Koszovóban két helyen van szeméttároló, az útnak a bal oldalán és az útnak a jobb oldalán." Feladataik közé tartozott az infrastruktúra kiépítésének támogatása, a rend és törvényesség helyreállítása, a háborús bűnösök felkutatása és törvény elé állítása, az emberi jogok biztosítása, valamint segíteni kellett a kitelepített személyek és menekültek szabad és biztonságos visszatérését koszovói otthonukba.

Gerebenics Zsuzsanna őrnagy az ENSZ Nyugat-Szaharai Választásokat Ellenőrző Missziójában 2010-2011. között szolgált fegyvertelen megfigyelőként. „Kissé aggódtam, hogy mekkora akadálya van a térségben annak, ha női jelentkezőként szeretnék pályázni, de mint kiderült, az ENSZ-irányelveknek megfelelően növelni kell a hölgyek létszámát, úgyhogy augusztus 2-án indultam el egy férfi és egy hölgy kollégámmal" – emlékezett vissza az őrnagy.

Boldizsár Gábor ezredes 1992 telén jelentkezett az akkor induló mozambiki ENSZ-misszióba, ahová 1993-ban utazott ki egyéves szolgálatra. A misszió mandátumának célja a szabad és szabályos, nyilvános választások megtartásának megfigyelése volt. „Az 1994. októberi kétnapos szavazás kapcsán egy olyan választás felé jutott el az ország a részvételünkkel, amelynek eredményeképp a korábban is kormányzó kormánypárt lett a győztes, de egy rendkívül komoly politikai bölcsességre vallva, a győztes kormány elnöke az ellenzéket beemelte társelnöknek" – mondta. Ezután évente 97 százalékos GDP-növekedéssel büszkélkedhetett Mozambik – tette hozzá az ezredes.

Vörös Zoltán nyugállományú alezredes amellett, hogy egy évet szolgált Afganisztánban, ahol a kabuli katonai NATO-repülőtér műszaki főnöke volt, hat évet töltött Grúziában. „Három évet a katonai nyomozócsoportban voltam és körülbelül 60 halálos esetet kellett helyszínelnem, európai ésszel felfoghatatlan bűnöket követtek el a grúz és abház oldalon is" – emlékezett, hozzátéve: a misszió célja az 1992-1994 közötti polgárháborút lezáró fegyverszünet betartásának ellenőrzése volt.

Sándor Mihály főhadnagy korábban már részt vett az ENSZ Libanoni Békefenntartó Missziójában (UNIFIL) és jelenleg is a következő libanoni külszolgálatára készül. „Feladataink közé tartozik a misszió erőinek, szervezeteinek teljes körű térképészeti támogatása, papíralapú és digitális térképek készítése, utóbbiak telepítése számítógépekre és telefonokra, valamint az Izrael és Libanon közötti tűzszüneti vonal terepen történő kijelölése és a mérési eredmények tárolása" – részletezte.

Kranczicki József alezredes 1992-től az ENSZ angolai és ugandai misszióiban szolgált egy-egy évet. „Nagyon jól éreztem magam, mint felderítő kipróbáltam az összes csapdát, amit állatfogásra tanultunk. Munkánk során megkerestük azokat a pontokat, ahol potenciális lehetőség nyílik a fegyvercsempészetre" – emlékezett vissza előadásában az alezredes.

Papp István nyugállományú alezredes afrikai élményeit osztotta meg a hallgatósággal. A békefenntartó Szudánban lakott az ENSZ-bázistól két kilométerre. 2010-ben egy állig felfegyverzett férfi jelent meg szállásán, később a banda másik négy tagja is csatlakozott hozzá, majd Papp Istvánt megkötözték, elrabolták. 91 napot töltött fogságban. „Egyik reggel közölték velem, hogy mindenem hagyjam hátra, mert szabadulok. Egy gyalogösvényt mutattak, melynek végén egy fehér terepjáró állt és azt mondták, fussak. Én odafutottam, közben sok minden lejátszódott fejemben, hogy eladnak egy másik bandának, de szerencsére nem így történt, a szudáni titkosszolgálat emberei vártak" – mesélte. Papp István ott volt az újkori magyar békefenntartás bölcsőjénél, és végigkísérte, ringatta azt, amíg ifjú felnőtt vált belőle. 2018. július 1-jén vonult ENSZ-nyugdíjba Darfur Szudánból. Missziós emlékeit nemcsak felidézte, hanem egy kiállítással be is mutatta.

A konferencia végén Erdős André, Magyarország volt állandó ENSZ-képviselője, a Biztonsági Tanács tagja osztotta meg gondolatait arról, miért is fontos, hogy részt vegyünk a békefenntartó műveletekben. „Több mint 120 ország vesz részt ezen akciókban és természetesen Magyarország sem maradhatott ki ebből a folyamatból. Hazánknak is érdeke, hogy mint Magyarország is mint az Európai Unió tagja részt vegyen ezen műveletekben, emellett tökéletesen alkalmazkodik az Unió által megfogalmazott célokhoz" – mondta.