Vívás, közelharc és a sereg

Szöveg: Takács Vivien | 2014. augusztus 11. 9:36

Világ- és Európa-bajnok vívó. Tizenkilenc éve párbajtőrözik. Most az MH Altiszti Akadémia Mecséri János Kiképző Osztály Katonai Testnevelési és Közelharc-módszertani Részleg testnevelőtisztje. Ő Rédli András főhadnagy, akivel katonai és vívói pályafutásáról Szentendrén beszélgettünk.

„1995-ben, anyukám tanácsára kezdtem el párbajtőrözni Tapolcán. Előtte fociztam, de a vívásban hamar jöttek a sikerek, így ott ragadtam" – mesél a kezdetekről a főhadnagy, majd hozzáteszi: „a vívói pályámat jól kiegészíti a katonaság. Már 2002-ben, a veszprémi sorozáson alkalmasnak minősítettek, azonban akkor vettek fel a Budapesti Műszaki Főiskolára, így nem vonultam be, és a katonaság is háttérbe szorult. Tavaly márciusban azonban rájöttem, hogy mégis a sereg tagja szeretnék lenni, és a 2013-as augusztusi világbajnoki aranyérem tette fel a pontot az i-re."

Rédli Andrástól megtudjuk: idén január hatodikán Kecskeméten részt vett az alkalmassági vizsgálatokon, majd február harmadikán bevonult.
A rövid haja ellenére is sok katonatársa felismerte őt. „Mindenki nagyon kedves volt, igaz, a tizennégy hetes alapkiképzés alatt sokszor akartak velem kivételezni, így igyekeztem minél több feladatra önként jelentkezni: mosdót takarítottam, kivittem a szemetet… Mindenben próbáltam az élen járni, a fizikai felméréseken rendszeresen háromszáz pont fölött teljesítettem, hogy lássák, nemcsak a vívópáston, de a katonaságban is megállom a helyem" – meséli a három hónapos alapkiképzésen szerzett tapasztalatait.

Mint elárulja, a vívás alapvetően állóképességre és koncentrációra épül, így a katonaság nagyban segíti. „Az alapkiképzés alatt mindennap fél hatkor keltem, fél tízkor feküdtem le, és a közte lévő időmet is beosztották. Ennek köszönhetően rendszerben volt az életem, és ebből a kvázi-feszültségből mentem a versenyekre, ami egyébként jó dolog, mert a vívás idegi sport. Ha az ember jó mentális állapotban van, akkor jó eredményt tud elérni. Persze az is segített, hogy mindennap volt testnevelési foglalkozás, aminek köszönhetően jó fizikai állapotban voltam."

A főhadnagy jelenleg testnevelőtisztként dolgozik az MH Altiszti Akadémián, ahol kollégáinak segédkezik például az állomány felmérésében vagy éppen egy házi lőbajnokság szervezésében. „Ha nincs edzés, akkor délelőtt fél nyolctól délután négyig itt dolgozom, viszont ha van, elengednek a délelőtti és délutáni edzésekre is. Edzőtáborba, világbajnokságra, világkupára, Európa-bajnokságra és egyéb versenyekre pedig »kivezényelnek«. Nagyon jól érzem magam itt bent, hasznosan tudom eltölteni az időmet. Részt veszek különböző közelharc-foglalkozásokon, futok, úszok és bokszolok is" − meséli, és megjegyzi, hogy a boksz és a vívás remek kiegészítői egymásnak, ugyanaz a lábmunka, ugyanaz a dinamika jellemzi mind a két sportot.

A főhadnagynak ezen a nyáron elég kevés szabadideje van. Ha épp akad, akkor is sportol, méghozzá focizik. Elárulja, hogy a kedvenc csapata a Fradi, a kedvenc törzshelye pedig Óbudán található. „Ez a sörkert és étterem egy hangulatos helyiség, ahová betérve mindig jut időm a lazításra" – mondja nevetve.

Rédli András sok érme közül a 2006-os gödöllői felnőtt magyar bajnoki bronz áll legközelebb a szívéhez. „Abban az évben főiskolásként beszippantott a budapesti éjszakai élet, sérült is voltam, és mivel szerettem focizni, leigazoltam egy NB III-as csapatba. Azonban az országos bajnokságra összekaptam magam, és felállhattam a dobogó harmadik fokára. A jó szereplésnek köszönhetően Kulcsár Győző meghívott a felnőtt válogatottba. Így ez az érem és verseny nagyon meghatározó volt számomra."

Természetesen a sportoló a 2013-ban szerzett világbajnoki csapataranyérmére is nagyon büszke. Ahogy fogalmaz: „a tavalyi budapesti világbajnokság egy álom volt. Olyan élmény volt a dobogó tetején énekelni a magyar Himnuszt, amit az ember soha nem fog elfelejteni. Minden év augusztus 11-én emelni fogom a poharam erre a medálra."

A főhadnagytól megtudjuk azt is, hogy amikor idén júniusban Strasbourgban Európa-bajnok lett, mind a parancsnokaitól, mind pedig a kollégáitól „őszinte szeretetáradat" fogadta a laktanyában.

Elmeséli azt is, hogy nemrégiben átvehette Hende Csaba honvédelmi minisztertől a Szolgálati Érdemjel ezüst fokozatát. „Amikor megkaptam a honvédelmi minisztertől a kitüntetést, láttam a szemében, hogy tényleg büszke rám" − mondja, és hozzáfűzi, hogy ezekből a pozitív megnyilvánulásokból nagyon sok erőt tud meríteni.

A jövővel kapcsolatban Rédli András elárulja: szeptemberben kezdődik a következő szezonra való felkészülés. Októbertől havonta lesz egy-egy világkupa, májusban pedig az első olimpiai kvalifikációs verseny. „Innentől kezdjük el gyűjteni a pontokat a 2016-os Rio de Janeiró-i ötkarikás játékokra. Teljesen reális cél, hogy kijussunk az olimpiára, és mivel a dobogó tetején szeretnék állni, így most mindent ennek rendelek alá. Természetesen az olimpia után is a seregben lesz a helyem" − mondja.