Hetven éve történt: hadüzenet az Egyesült Államoknak

Bárdossy László miniszterelnök (a bal oldali képen) a szövetségesek nyomására, javarészt berlini és római ösztönzésre döntött a hadüzenetről a minisztertanács december 11-i rendkívüli ülésén. Akkor úgy fogalmazott, Magyarország előtt két lehetőség áll: megszakítja kapcsolatait az Egyesült Államokkal vagy hadat üzen Washingtonnak. A minisztertanácsban távolról sem volt egységes a döntés támogatottsága: több kormánytag is ellenezte a hadüzenetet, így például Keresztes-Fischer Ferenc, a belügyi tárca vezetője is aggályainak adott hangot. Többek között az ő ellenkezése következtében fogadtak el több síkon is értelmezhető, kevésbé markáns szöveget.

A döntés ellentmondásosságát csak fokozta, hogy a rendelkezésre álló információk szerint Bárdossy előzetesen magát Horthy Miklós kormányzót, illetve az Országgyűlés vonatkozó fórumait sem tájékoztatta. Horthy később emlékirataiban is külön foglalkozott Bárdossy személyes szerepével az ügyben, kiemelve, hogy legalább a hadüzenet közlésekor kitérhetett volna a külső „ösztönzés" nem elhanyagolható hatására. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt illetően a kormányzó sem élt saját jogköreivel, és nem utalta az ügyet a törvényhozás színe elé – kérdés persze, utólagosan változtathatott volna-e bármit is a történteken.

Az Egyesült Államok a korabeli anekdoták szerint őszinte értetlenséggel fogadta a magyar döntést: habár a közismert párbeszéd a két külügyminisztérium ügyvivői között („Van Magyarországnak királya?" −„Nem, tengernagya van" stb.) állítólag sosem zajlott le, annyi bizonyos, hogy Washingtonban eleinte leginkább csak tologatták a vonatkozó aktákat, végül pedig nem is tekintették beálltnak a hadiállapotot a két ország között. Ennek egyértelmű oka az volt, hogy az amerikaiak pontosan tudták: Budapest lépése német nyomásra történt. Így aztán Washington végül csak fél évvel később, 1942. június 5-én üzent hadat hazánknak, Romániával és Bulgáriával együtt, az első harci cselekmények pedig egészen 1943 októberéig várattak magukra. Október 24-én hulltak először amerikai bombák magyar földre, az első Budapest elleni célzott támadásra pedig 1944. április 3-án került sor.

Utólagos érdekesség, hogy Pell, akinek Bárdossy átadta a hadüzenetet, a háború után aktív szerepet játszott a bűnösök szerepének felderítésében, és több vonatkozó bizottságban, illetve szervezetben vállalt aktív szerepet.