163 éve bocsátották vízre a Mészáros hadigőzöst

Az újkori magyar hadihajózás története 1848. július 25-én az Országos Hadigőzös Mészáros – gyakrabban használt nevén a Mészáros hadigőzös (képünkön) – vízre bocsátásával vette kezdetét. A felelős magyar minisztérium négy dunai és öt tiszai gőzös felfegyverzését rendelte el, emellett pedig az Óbudai Hajógyár számára meghatározta két új páncélozott hadigőzös építését is. Ezek az intézkedések, valamint tíz dunai hajó hadi szolgálatra rendelése teremtette meg az alapját a dunai folyamőr tevékenységnek, és így a szárazföldi erők vízről történő támogatásának.

A szabadságharc leverését követően megszüntették a flottillahadtestet, amely csak az 1867-es kiegyezést követően – Dunai Flottilla néven – jött létre ismét, a fiumei Tengerészeti Parancsnokság különítményeként. E változtatás eredményeként, 1872-ben rendszerbe álltak a Maros és Leitha monitorok. E két monitor ebben az időben a technikai színvonal csúcsát képviselte, és szolgálatba állításukkal kezdetét vette a Dunai Flottilla fejlődése.

1918. október 30-án IV. Károly, az utolsó magyar király elrendelte a flotta felosztását az Osztrák-Magyar Monarchia államai között. Ezt követően 1918. november 6-án a még hadrafogható egységek megérkeztek Budapestre. Az első világháborút követően a hajókat lefoglalták, kiszolgáltatták, és a Tanácsköztársaság időszaka után pedig szétosztották az utódállamok között.

Magyarország 1920. november 29-én vett át négy darab őrnaszádot. Ezt követően megkezdődött – a belügyminiszter alárendeltségében a – folyamrendészet kialakítása. A magyar kormány 1921-ben felállította a Magyar Királyi Folyamőrséget (képünkön a jelvényük), amely időponttól kezdve a szervezett folyamrendészeti, hadihajós tevékenység magyar hadilobogó alatt történt.

1931-től Folyami Erők megnevezéssel önálló fegyvernemként létezett az alakulat, fő erejét az őrnaszád és folyamzár ezredek képezték, melyek létszáma elérte az 1600 főt.

Az 1938-as felvidéki mozgósítást követően megkezdték az új hadihajók építését. Ezek a hajók képesek voltak a második világháborúban bevezetett minden típusú akna keresésére és mentesítésére.

A II. Világháború során a folyami erők részt vettek az 1941 áprilisi jugoszláviai hadműveletekben is. Őrnaszádezred egységei biztosították a Szávát és a Drávát is. A Folyamerők fő tevékenysége a szállítmánybiztosításra és az aknamentesítésre korlátozódott. 1944 áprilisában a szövetségesek megkezdték a mágneses aknák telepítését, amely új kihívás elé állította az alakulatot, mivel nem rendelkeztek a mentesítéshez szükséges eszközökkel. Segítségül a német haditengerészet különleges alakulatokat küldött a Dunára, valamint aknakereső Ju–52-es repülőgépeket vetett be, illetve demagnetizálta a hadi- és kereskedelmi hajókat. Ekkor alkalmazták először a Dunán a vontatott trálra szerelt aknarobbantó berendezéseket. Az áldozatos munka eredményeképpen 1944. augusztus végén sikerült az első három brit aknát tisztjeinknek hatástalanítaniuk, és így a szerkezetét megismerniük.

Ennek ellenére a hajóveszteség nagyméretű volt, s az aknaveszélyt nem lehetett teljesen felszámolni.

A szövetségesek légiereje, a Brit Királyi Légierővel az élen, 1944-ben közel 1400 darab mágneses és indukciós aknát telepített a Dunába a folyami hajózás és az áruszállítás megakadályozására. Az aknarobbanások következtében 99 úszóegység elsüllyedt, 143 jelentős károkat szenvedett. A Folyami Erők részéről a Hegyalja aknakereső hajó süllyedt el Komárom térségében.

A hajóegységek 1944 november végén elhagyták Budapestet és a szigetközi szakaszra vonultak, majd 1945 márciusában visszavonultak a felső osztrák Duna-szakaszra, ahol május 8-án amerikai fogságba került a hajóállomány 60 százaléka.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány és a szövetséges hatalmak 1945. január 20-án fegyverszünetet kötöttek. Trainin szovjet ellentengernagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) haditengerészeti osztályának főnöke javasolta Vorosilov marsallnak, hogy be kell vonni a magyarokat is a Duna aknamentesítésébe, mert a saját erőik elégtelenek. A döntést követően szovjet utasításra az ideiglenes kormány megkezdte az új hadihajós osztály felállítását.

A Honvédelmi Minisztérium 1945. május 14-én kiadta a Honvéd Hadihajós Osztály állománytábláját.

Az új szervezet fő feladata a Duna és a Balaton aknamentesítése volt. 1946 és 1950 között 14 darab fatestű, FAM aknásznaszád (képünkön) épült. Ezek végezték el az aknamentesítési feladatokat, majd 1952 után lebontották őket.

A mentesítés hivatalosan 1948 végére befejeződött. Az áldozatos és hősies tevékenység ellenére az 1948-1951 közötti időszakban három hajó is felrobbant (Bajkál, Dömös, Tass), az újabb kutatások során aknát nem találtak.

A feladatát kiválóan végrehajtó Hadihajós Osztályt 1950-ben ezreddé, 1951-ben dandárrá szervezték át, 1991-ig az Önálló Hadihajós Dandár nevet viselte. 

Az 1970-es évek végén a haditechnikai fejlesztés részeként megrendeltek a jugoszláv Brodotechnika (Belgrád) hajógyártól 6 darab AM jelű folyami aknamentesítő hajót, amelyek már a modern kor kihívásainak is megfeleltek. A hajók elsősorban aknafelderítésre, mentesítésre, másodsorban telepítésre, illetve a 20 milliméteres fedélzeti gépágyúikkal vízi, szárazföldi és légi célok leküzdésére is alkalmasak.

Az alakulat megnevezése 1991-ben Honvéd Folyami Flottillára változott. Fő feladata a Magyar Köztársaság belvizein – együttműködve más fegyveres szervezetekkel – az ország fegyveres védelme, a kiemelten fontos vízi ipari objektumok, műtárgyak akna elleni védelme volt. Ezen belül aknafigyelés, aknakeresés, aknamentesítés, hajókaravánok menetének biztosítása, folyamzárak telepítése és fenntartása, illetve járőrtevékenység végrehajtása.

A flottillát 200l. június 30-ával az akkori haderő átalakítás során megszüntették. A megmaradt csökkentett létszámú hadihajós alosztályt – megtartva fő feladatait, hagyományait és a három megmaradt aknamentesítő hajót (képünkön az AM-31-es, Dunaújváros) – egy egységbe vonták össze a tűzszerészekkel, és 2001. július 1-jén megalakult a Magyar Honvédség Tűzszerész és Hadihajós Ezred.

Az elmúlt néhány évben a hadihajózás jelentős átalakuláson ment keresztül. A Magyar Honvédség szerkezeti struktúrájának változásai, a kor kihívásai és a megváltozott feladat- és követelményrendszer az ezred alkalmazási lehetőségeit és ezen belül a hadihajózás tevékenységi körét döntő mértékben befolyásolta.

Az alaprendeltetésből adódó feladatok köre kibővült a tűzszerész feladatok vízről történő biztosításával. A hatékonyabb feladat-végrehajtás, a reagáló képesség növelése érdekében a hadihajós alosztály állománytáblája kettő darab tűzszerész járőrhajóval (Ercsi, Baja) növekedett.

A Magyar Honvédség újabb szervezeti változása során az ezred 2007. március 1-jén átalakult önálló zászlóaljjá, megnevezése MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj lett, majd 2010. június 15-től ismét ezred szervezett lett.

A NATO-tagságból eredően az alakulat nemzetközi feladatokban történő szerepvállalása, valamint a Magyar Államnak a nemzetközi szerződésekben meghatározott kötelezettségéből – a Duna, mint nemzetközi víziút hajózhatóságának biztosítása – adódóan napjainkban a hadihajós szaktevékenység felértékelődött, hiszen ebben a térségben a többi tagország közül a Magyar Honvédség rendelkezik csak ilyen tevékenységet folytató folyami erőkkel.

Fotó: Archív