2014 után sem hagyja magára Afganisztánt a nemzetközi közösség

Sztáray Péter kiemelte: a bonni konferenciának különös jelentőséget adott, hogy majdnem pontosan tíz évvel követte az első bonni találkozót, ahol a nemzetközi közösség annak idején döntött a közép-ázsiai országban betöltendő szerepvállalásról. Mint mondta, idén a résztvevők megerősítették elkötelezettségüket az Afganisztánnak nyújtott segítség terén. A fő célkitűzés most már az, hogy az ország képes legyen ellátni a rá háruló feladatokat 2014 után is, hiszen a nemzetközi katonai erők ezt az évet jelölték meg kivonulási céldátumként.

Sztáray Péter leszögezte: Magyarország a kezdetektől fogva részt vesz a folyamatokban, mára pedig egyértelműen a nemzetközi közösség egyik legkomolyabb mértékben hozzájáruló országa lett. Hozzájárulásunk ráadásul sok lábon áll, és e tevékenységet partnereink is messzemenően elismerik.

A Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős helyettes államtitkára hozzátette: a problémát jelenleg az jelenti, hogy Afganisztán egyelőre nem képes a kezébe venni saját sorsát. Többek között épp ebben rejlett a mostani találkozó jelentősége is: Bonnban az érintettek nyilvánvalóvá tették, hogy a nemzetközi közösség 2014 után sem hagyja magára az országot. Tény ugyanakkor, hogy a jelenlegi nagy volumenű katonai missziók kora hamarosan véget ér az országban, az azonban még egyelőre kérdéses, pontosan mivel is válthatók ki ezek úgy, hogy közben ne gyengüljön meg végzetesen a központi hatalom, és ne történjen hatalmi visszarendeződés.

India és Irán szerepe szintén jelentős a térségben zajló folyamatokban. Hozzátette: a következő fontos nemzetközi lépcsőfok a kérdésben a jövő májusban esedékes chicagói NATO-csúcs lesz.

Siklósi Péter előadása elején egységekre és régiókra lebontva röviden ismertette az Afganisztánban szolgáló mintegy 430 magyar katona főbb feladatait, majd az országban uralkodó biztonsági helyzetről szólt. Mint kiemelte, bizonyos sajtóhírekkel ellentétben 2011 fordulópontot hozott az eddigi tendenciákban, a 2006 óta folyamatosan romló helyzettel szemben ugyanis idén végre megtörtek a negatív irányú változások, és a mérleg – a 2010-es mélypont után – leginkább a 2009-es szinthez hasonlítható.

Siklósi Péter részletesen beszélt az Afganisztánban szolgáló magyar katonák tevékenységéről és feladataik várható jövőbeli alakulásáról, különös hangsúlyt fektetve a baghlani PRT munkájára. Mint mondta, a jövő trendje mindenképpen a PRT-k „civilesedése" irányába mutat, a hasonló missziók katonai feladatai pedig elsősorban a kiképzés irányába tolódnak majd el.

Ami a magyar PRT további sorsát illeti, leszögezte: döntés egyelőre nem született a kérdésben, de az átadás-átvételre valószínűleg „nem a közeli jövőben" kerül majd sor, vagyis vélhetően még 2013-ban is csak a kevésbé megközelíthető, egyébként is békésnek számító baghlani területeket illetően történik majd meg. A legfontosabb baghlani régiók átadása esetében jelenleg valószínűbbnek tűnik a 2014-es dátum.

A többi magyar egység szerepét illetően Siklósi Péter elmondta: az OMLT által kiképzett kandak (afgán zászlóalj) felkészültsége már most is jó, csaknem önállónak számít. Még nem született döntés arról, hogy a teljes önállóság elérése után váltja-e más alakulat az OMLT-t. A logisztikai mentortevékenységgel, illetve helikopteres kiképzéssel foglalkozó egységek szerepvállalásának mértéke a nemzetközi jelenléttel párhuzamosan alakul majd. A Mi-35-ös kiképzők missziója eredetileg is 2012. április 1-jéig szólt, az utolsó kijelölt váltás még az év vége előtt kiutazik majd Afganisztánba. Konkrét döntés azonban még itt sem született arról, mi várható április 1-je után. Az azonban már biztos, hogy Magyarország a megtisztelő felkérés ellenére sem vállalja egy évre a Kabuli Nemzetközi Repülőtér (KAIA) vezető nemzetének szerepét, ami pénzügyi okokra vezethető vissza.

Siklósi Péter kiemelte: habár bizonyos hazai sajtóhírekben az jelent meg, hogy ez a feladatvállalás a legolcsóbb afganisztáni misszió, mindez nem igaz, egy főre vetítve éppen a legköltségigényesebb szerepről beszélünk. Ennek fő oka, hogy a feladatok szinte kizárólag magasan kvalifikált tiszteket igényelnek.

Siklósi Péter leszögezte: 2014 után Afganisztánban a nemzetközi katonai jelenlét valószínűleg radikálisan kisebb lesz, és kizárólag kiképzésre, mentorálásra korlátozódik majd. A részletek ugyanakkor nem ismeretesek, egyelőre nincs is napirenden a kérdés, vagyis természetesen még döntés sem született.

Mint fogalmazott, az afganisztáni katonai jelenlét Magyarország és a Magyar Honvédség számára is nemzeti önérdek, amely a stabilizációs célok mellett abból a szempontból is kulcsfontosságú, hogy az itt tapasztalatot szerzett katonák felbecsülhetetlen jelentőségű ismeretekkel gazdagodnak: ezek nagyban hozzájárulnak alkotmányos feladataik magas színvonalú ellátásához is.

Fotó: Tóth László