„A honvédelem és a sport elválaszthatatlan egymástól”

2005 óta tölti be az ügyvezetői elnöki posztot. Milyen változásokat hozott az elmúlt öt év a Budapest Honvéd Sportegyesület életében?

Elsődleges feladatom volt, hogy a nehéz helyzetben lévő egyesület anyagi hátterét megpróbáljam stabilizálni. Hiába értünk el nagyon jó eredményeket, így is működési képességeinek határához értünk. Az első és legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy átvészeljük a nehéz időszakot. Mindennek ellenére úgy érzem, ez a két nehéz év összekovácsolta az egyesületet. Nem szűnt meg szakosztály, eredményeinket szinten tudtuk tartani; a Honvéd a legeredményesebb egyesület tudott maradni. 2007-ben aztán köttetett egy négy éves megállapodás a Honvédelmi Minisztériummal. Ekkor fellélegezhettünk, és elkezdhettünk bízni abban, hogy anyagilag stabil egyesületté válunk. E változás azt is eredményezte, hogy sportberkekben ismét népszerű lett a Honvéd Sportegyesület.

Többen át is igazoltak a Honvédhoz az elmúlt években.

Igen, az olimpia után több neves sportoló érkezett a Honvédhoz, így például Kovács Kati és Mészáros Anett is. Büszke vagyok arra, hogy egyben tudtuk tartani az egyesületet, és a nehézségek után is családias légkörben dolgozunk nap, mint nap.

Említi a családias légkört: hogyan fogják össze a szakosztályokat, a sportolókat?

A Honvéd Sportegyesületre jellemző, hogy a már nem aktív versenyzők a szakosztálynál maradnak, ha kedvük tartja – sokan így is döntenek, hiszen itt nőttek fel. A volt válogatott atléta és sokszoros világbajnok, Tatár István az Atlétika Szakosztály igazgatója, a Kajak- Kenu Szakosztály igazgatója Horváth Gábor kétszeres olimpiai bajnokunk. A Kosárlabda Szakosztály vezetője Gyurasits István, míg a Kézilabda Szakosztályt a szintén már negyvenöt éve a Honvédban tevékenykedő sportoló, Füzes Gyula igazgatja. A Sportlövő Szakosztály vezetője a szintén világbajnok Joó Éva, a Vívó Szakosztály vezetője Knapek Edina, az Úszó Szakosztályé pedig Kiss Éva válogatott úszó. De említhetem az Öttusa Szakosztály igazgatóját, Kállai Ákost is, aki csak nemrég hagyta abba az aktív sportot. Azt hiszem, ez a névsor is mutatja, mennyire családias a légkör, valamint arra is jó példa, hogy házon belül is sikeresen tudunk együtt dolgozni.

Nem tervezünk új szakosztályt, hiszen a meglévők megtartása is nehéz feladat. Az egyesületen belül három kategóriába soroljuk a szakosztályokat: az elsőbe tartoznak azok, akikkel szemben nemzetközi szintű követelményrendszer él. Ide tartozik a kajak-kenu, a vívó, az öttusa, a vízilabda és a judo szakosztály. A másik kategóriába tartoznak azok a szakosztályok – így az úszó, a torna és a sportlövő -, melyeknek kötelező a hazai élmezőnyben jelen lenniük, a harmadikba pedig a labdajátékok sorolhatók, melyeket eltartani ma a gazdasági válság idejében roppant nehéz. Azonban kosárlabda és kézilabda esetében jól megszervezett utánpótlásunk van, hiszen van rá igény. Számtalan gyermek álma, hogy honvédos legyen, hiszen a Honvéd 25 évig uralta a magyar kosárlabdát. Ugyanez a helyzet a kézilabdával is: a Honvéd Egyesület színeiben játszott Kovács Péter és Õri Péter is, ők mindketten példaképek. Kosarasok esetében kilenc utánpótlás csapat létezik, kézilabda szakosztálynál hat csapatot edzünk. Nagy szerepe van az utánpótlásban a szülői segítségnek, a szülői támogatásnak.

Milyen arányban találunk a jelenleg honvédos gyermekek szülei vagy nagyszülei között volt honvédost? Lát valamiféle tendenciát arra nézve, hogy a tradíció generációról generációra tovább él egy családon belül?

Éppen tegnap említette a kézilabda szakosztály igazgatója, hogy a serdülő edzésen rendre feltűnik Tatár Mihály, aki annak idején a magyar röplabda legnagyobb egyénisége volt – szintén sportoló unokája jelenleg a Honvédba jár edzésre. Ez is mutatja: a tradíció erősen él. A Honvéd továbbá presztízs egyesületnek is számít. Nemrégiben kiadtunk – belső használatra – egy könyvet, melynek címe: Honvéd-varázs. A kötetben megszólal számos sportoló, akik azt próbálják az olvasónak elmagyarázni, mit is jelent honvédosnak lenni. A Honvédban lenni kiváltság, és ezt szerencsére így látja a MOB is, mivel Molnár Zoltán főtitkár is igen pozitívan nyilatkozik a kötetben. Hozzáteszem, minden évben rangsorolják a sportegyesületeket teljesítés alapján felnőtt, valamint utánpótlás szinten. Évek óta mindkét szinten a legeredményesebb magyar egyesületként tartanak minket számon, ezért vehettük át legutóbb februárban a kupát – én erre nagyon büszke vagyok.

Az olimpia talán a legfontosabb megmérettetésnek számít minden sportegyesület vagy sportoló életében. A Budapest Honvéd Sportegyesület mit mondhat el magáról e tekintetben?

A pekingi olimpián való szereplésünk nem sikerült túl fényesre annak ellenére, hogy a versenyzők több mint 15 százalékát a Budapesti Honvéd adta. Tudni kell, hogy minden olimpia után értékelést tartanak a szövetségek. Utána rendezik meg a következő ciklusra való felkészülést, ekkor minden szövetség megadja versenyzőinek listáját, tehát egy bő olimpiai keretet. Pillanatnyilag a MOB összeállítása szerint az „A" keretbe 330 sportoló került, ebből 42 honvédos versenyző.

Beszéltünk már az utánpótlásról, de arra még nem tértünk ki, hogyan képzeljük el a Honvéd Sportegyesület nevelési módszerét, a gyermekek ösztönzését.

Minden szakosztálynál fontosnak tartjuk az utánpótlás nevelést. Úszóknál és tornászoknál már hat éves korban elkezdődik az utánpótlás nevelése, ám vívó vagy cselgáncs szakosztályok utánpótlásának esetében más a helyzet, hiszen e területeken idősebb korban kezdődnek meg az edzések: e sportágakban 10-12 éves korban kezdhetjük a tréningeket. A statisztika szerint jelenleg durván ezer főre tehető azoknak a száma, akik igazolt utánpótláskorú versenyzőként járnak edzésre a Honvéd Sportegyesületbe – a felnőtt sportolók száma 350 és 400 közötti számra tehető. Ezen kívül vannak még előkészítő csoportok is, ők természetesen plusz tagokat jelentenek. Ezek a gyerekek azért járnak hozzánk, hogy megismerkedjenek a sportággal.

Hamar kiderül, ha valaki nem alkalmas sportolónak?

Pontosan ezért működtetjük ezeket a tanfolyamokat: ha valaki nem akar sportoló lenni, hanem csupán mozogni szeretne, annak tökéletesen alkalmasak ezek a képzések.

Hogyan támogatják a tehetségeket?

Elsősorban az edző feladata, hogy figyelemmel kísérje az előkészítő tanfolyamokra járó fiatalokat. Az utánpótláskorú versenyzők heti háromszor járnak edzésre. Torna és úszó gyerekversenyt rendszeresen szervezünk, hiszen fontos a gyerekek számára a sikerélmény. Több más sportágban is szervezünk további saját versenyeket a gyerekeknek. Többen vannak a tornász Mackókupán, mint a magyar bajnokságon, de a Mikuláskupa is roppant népszerű. A múlt hétvégén pedig farsangot rendeztek a tornászok, ahová eljött Berki Krisztián és együtt tornászott a gyerekekkel. Fontos, hogy motiváljuk a gyerekeket saját rendezvényeinkkel és versenyeinkkel, ezekben az esetekben pedig nagy szerepe van a közösségnek is: a Honvéd nem csak arról szól, milyen eredményeket produkálnak a sportolók.

A 2010-es évben milyen fontos megmérettetésekre készülnek a Honvéd szakosztályai?

Az imént említett szakosztályok – judo, vívó, öttusa – Európa- és Világbajnokságon is indulnak. Hozzáteszem, a vívók és a judo esetében olyan bonyolult kvalifikációs rendszer előversenyeztetése kezdődött meg, ami tulajdonképpen egy fél világjárással felér, hiszen az idei világkupa eredmények alapján fogják besorolni 2011-ben a kvalifikáción induló versenyzőket. Ennek megfelelően, aki idén nem indul Montrealban, Puerto Ricóban, Venezuelában, Mexikóban, – ahol a nemzetközi szövetség igyekszik minél inkább népszerűsíteni a versenyt – az tulajdonképpen hátránnyal indul.

Büszkék vagyunk a vízilabda válogatottban szereplőkre, de a kajakos lányokra szintúgy – róluk büszkén mondhatom, egyeduralkodók a mezőnyben. Ráadásul tudni kell, hogy Kovács Kati nem honvédos nevelésű, de azt mondja, az egyesületben megtalálta a megfelelő légkört, edzőt és társaságot. De büszkék vagyunk Mészáros Anett cselgáncsozóra is, aki korábban három évig Pakson edzett, ám ott nem érezte jól magát. Õ is az olimpia után választott minket, mondhatom, azóta teljesen átalakult.

Említette a minisztérium és az egyesület közötti megállapodást, mely anyagi stabilitást nyújtott az egyesületnek. Másfajta együttműködést is jelent a honvédség és az egyesület kapcsolata?

A megállapodás értelmében maximálisan teljesítjük az elvárásokat, és úgy gondolom, a minisztérium sem kell, hogy szégyenkezzen miattunk. Nemcsak honvédos sportolók járnak hozzánk, hiszen a Honvédelmi Minisztérium bizonyos szervei is rendszeresen igénybe veszik létesítményeinket, mikor éppen be tudjuk illeszteni a szabad kapacitásunkba a programokat, legyen szó akár a kondicionáló teremről, az atlétikapályáról vagy az uszodáról – fizikai felmérésre és felkészítésre egyaránt alkalmasak helyszíneink. Elnökségünkben több tábornok is található, akik aktív szerepet is vállalnak ebben a feladatban, ez is bizonyítja, hogy a honvédelem és a sport teljesen elválaszthatatlan egymástól.

 Fotó: Dévényi Veronika