Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A hősi halált halt katonák adattára

Szöveg: honvedelem.hu |  2009. szeptember 1. 9:37

A héten került sor Maruzs Roland: „Vitéz és önfeláldozó magatartásért – Hősi halált halt és posztumusz kitüntetett katonáink adattára 1939-1945” című könyvének bemutatójára, amelyen köszöntőt mondott Dr. Holló József Ferenc ny. altábornagy a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója.

Dr. Holló József Ferenc ny. altábornagy a HM HIM főigazgatójának beszéde után a könyvet Dr. Bonhardt Attila ezredes a Hadtörténelmi Levéltár igazgatója mutatta be.

A kezdetben csak Európa központi területein vívott kiterjedt Oroszországra, Japánra és az Amerikai Egyesült Államokra is. A II. Világháború nem csak a harctereken pusztította a katonákat, hanem a hátországokra is kiterjedt. Az új találmányok – a nagy távolságokra eljutó bombázók, a rakétafegyverek – pusztításukkal messze túllépték a frontvonalakat. A háború végső szakaszában bevetésre került az emberiség legborzalmasabb, tömegpusztító találmánya, az atombomba is.

A háború sajátossága lett, hogy már nem csupán a katonai bátorság, a hadvezetés minősége, az emberek kitartása volt döntő, hanem a hadviselő felek gazdasági ereje, a haditechnikában is jelentkező tudományos fejlettsége. A háborúba való belépést hazánk sem kerülhette el.

A világháború végével az elesetteket sokszor megemlíteni sem volt szabad, hiszen a Szovjetuniót kiszolgáló rezsim szerint egy vesztes háború bűnös nemzetének voltak áldozatai. A kitüntetett hősi halottakról pedig mélyen hallgatni kellett, mivel tudnivaló volt, hogy azt a „Kis Ezüstöt" vagy „Signum Laudist" ingyen nem adták. Előfordult, hogy félelemből elásták a férj vagy az apa után maradt kitüntetéseket, illetve elégették az igazoló okiratokat. A gyermekek és unokák előtt pedig titkolták, hogy a háborúban „odamaradtak" hogyan szolgálták Hazájukat. Emlékük felidézésében próbál a bemutatott kötet segíteni.

A könyv a legtöbb áldozattal járó és legpusztítóbb háborúban hősi halált halt és posztumusz kitüntetett katonák adattárát mutatja be a részletesség teljes igényével.
A Magyar Királyi Honvédségben az elesett katonák emléke előtti tisztelgés egyik módja a halál utáni utólagos kitüntetés volt.

A kötetben a felvidéki bevonulást megelőző, 1938. októberi határ menti összetűzésektől a magyarországi harcok 1945. áprilisi befejezéséig az összes olyan katonánk adata megtalálható, akik életüket áldozták a Hazáért. A katonáknak azért a fegyvertényért adták a kitüntetést, amely közben életüket vesztették, más esetben pedig azért, mert szolgálat közben folytatólagosan kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, majd végül hősi halált haltak.

A több mint tízezeregyszáz katonát felsorakoztató adattárban a legalacsonyabb elismeréstől, a Magyar Bronz Vitézségi Éremtől a legmagasabbig, a Magyar Érdemrend hadiszalagos, kardos középkeresztjéig; honvédtől a vezérőrnagyi rendfokozatig megtalálhatóak a kitüntetések és a kitüntetett személyek.