„A nemzetnek öntudatára kell ébrednie”

Minden magyar ember – így minden magyar katona számára is – fontos az összetartozás. Láthatja, hogy például itt milyen komoly közösségi élet zajlik; érezhető, hogy az emberek odafigyelnek egymásra. Az ilyen rendezvények megerősítik a helyi közösséget és bizony a honvédség sem más, mint egy közösség, amelyiknek ráadásul a haza védelme a felelőssége. A haderő vonatkozásában 1920. június negyedike többek között azt üzeni nekünk, hogy a katonai erőnek mindig van jelentősége. Egy olyan megfelelő hadsereggel rendelkező országgal, amelynek a katonái hisznek magukban, nemigen történhet meg hasonló tragédia.

Ezek szerint kimutatható valamiféle párhuzam 1920 és 2011 között?

A trianoni békediktátorok szüntették meg az általános hadkötelezettséget, a tartalékos rendszert és 35 ezer főnél nem lehetett több a hadsereg létszáma. Az elmúlt nyolc évben hasonló folyamatokat tapasztalhattunk: 17 tartalékos katonával rendelkeztünk, így például a tartalékos rendszert nekünk, a jelenlegi kormánynak kellett elkezdeni felépíteni. A NATO-tagságunk nagy biztonságot jelent számunkra, de a történelem azt üzeni nekünk, hogy bármilyen körülmények között is élünk, amíg nem tör ki a világbéke, a haderőt működtetni kell. Már csak az önbecsülésünk és a saját védelmünk miatt is szükség van erre. Nem szabad gyengének lenni és kizárólag másokra támaszkodni. Amit meg tudunk tenni saját erőnkből, azt tegyük meg mi.

Hogyne, már önmagában is! Például ma itt az alsóörsi közösség azzal mutatta meg erejét, hogy erre a napra meghívta felvidéki és erdélyi testvértelepüléseinek képviselőit. Ez a gesztus is jelzi az összefogást és ezen túlmenően érzékelteti, hogy hozzánk tartoznak az elszakított országrészek magyarjai is.

Ünnepi beszédében kiemelte az alkotó hazafiság fontosságát. Ez a gondolatkör mintha már túlmutatna a konkrét emléknapon és egyfajta általános életszemléletet tükrözne.

Saját életútján mindenkinek megvan a maga egyéni felelőssége. Én azokat az embereket kedvelem, akik nem a kesergést és a puszta beszédet helyezik előtérbe, hanem az alkotást. Nevezhetném ezt gyermeki szellemnek is, gyermekkorunk óta a tanulás a felfedezés és az alkotás vágya fontos szerepet tölt be a mindennapjainkban. Megtanulunk például beszélni, járni, aztán felfedezzük a világot, utána pedig elkezdünk közösséget építeni. A felnőtt korban aztán sajnos sokan elfelejtik ezt a fajta örökölt hozzáállást.

A nemzetnek ilyen értelemben az öntudatára kell ébrednie. Mi magyarok mégiscsak egy közös nyelvet beszélünk, közös a kultúránk: ezt hagyták ránk az őseink. Ezért minden olyan rendezvény, közösségi élmény, ami erősíti az öntudatunkat: hasznos és jó. Egymásra való odafigyeléssel, összefogással és közösségi eseményekkel lehet csak nemzetet építeni és megmaradni ebben a rohanó, globalizálódó világban.

A Magyar Honvédség az ön szavaival élve hogyan válhat „megfelelő" közösséggé?

Mint például?

A kormányváltás óta szerintem az elmúlt húsz év legnagyobb haderő-fejlesztési vállalkozásába kezdtünk, ez pedig a tartalékos rendszer felépítése. Az én megtisztelő feladatom koordinálni ezt a munkát, de természetesen vannak más hasonlóan fontos teendők is. Ilyen például a meglévő állomány számára a megfelelő életpályamodell felépítése. Ez nagyon fontos a kiszámíthatóság miatt: mindenkinek világosan kell látnia, hogy milyen előmenetelre és beosztásokra számíthat. Bízom benne, hogy ezen a téren is minél inkább megvalósul az összefogás, és a jövőben még többen segítik majd a munkánkat.

Fotó: Dévényi Veronika és a szerző felvételei