„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol”

Szöveg: Kánya Andrea | 2009. február 3. 7:19

Sűrű volt a hétfő a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen: az intézmény megemlékezésekkel, koszorúzással és kulturális programokkal ünnepelte az Egyetem Napját. Ugyanekkor összeült a Mentori rendszer Védnöki Testülete is.

„A tiszt nem születik, a tiszt lesz, a tisztet tisztek képzik" – kezdte a programot beszédével Prof. Dr. Szabó János DSc, az egyetem rektora, aki egyben megköszönte mindazon volt vezérkari főnöknek, akik vállalták a Védnöki Testületben való részvételt. „A hallgatók részéről a választás szintjén eredményes lesz a Mentor rendszer. Kapcsolatokat építő, hidakat építő tisztikart szeretnénk. A mindennapi tisztikari életet segíti ez a testület. Első ízben azokra esett a választásunk, akik hitünk szerint ezt a szerepet a leghihetőbben, a legmesszebbre látó módon, a legátvehetőbb stílusban képesek megjeleníteni anélkül, hogy ez számukra bármiféle erőfeszítést jelentene", mondta a rektor. „Arra kérném Önöket, legyenek kezdeményezőek ebben a dologban"- mondta ezt a leendő Védnöki Testületnek címezve, melynek tagjai az 1990 utáni időszakban nyugállományba vonult vezérkari főnökök közül alakult meg: a testületi helyek első alkalommal meghívás, illetve felkérés alapján kerülnek betöltésre, ezután pedig már maga a testület tölti fel később a megüresedő helyeket.

Első alkalommal felkérést kapott Lőrincz Kálmán nyá. vezérezredes, Dr. Deák János nyá. vezérezredes, Végh Ferenc nyá. vezérezredes, Fodor Lajos nyá. vezérezredes, Dr. Szenes Zoltán nyá. vezérezredes és Havril András nyá. vezérezredes. Dr. Ronkovics József vezérőrnagyot a vezető mentor és kuratóriumi elnök posztjának betöltésére kérték fel.

„Azt szeretnénk, hogy ha a tiszti szellem a csapatoknál és a vezetőknél bevett és működő minták és metódusok alapján kerülne közelebb a hallgatókhoz, ugyanakkor a társadalmi kapcsolatok is fontosak: nem civil dominanciát szeretnénk, de a civil társadalmi szervezetekkel kapcsolatot építő, tartó és hidakat építő tisztikart kell felépítenünk." A rektor szerint a katonai mesterség elzárt és nem látható szakma volt, ám ennek már vége. „ A katonai mesterség soha nem lesz egy a sok szakma közül, mindig hivatás marad. Itt az élet kockázata mindig benne van a hivatás teljesítésében, de a társadalmi támogatást is meg kell teremteni".

A rektortól aztán Szarka Gábor alezredes, tagozatparancsnok vette át a szót és ismertette a Mentori rendszert. Mint beszédéből megtudtuk, a rendszer célja többek között a tiszti alapképzésben résztvevő ösztöndíjas hallgatók társadalmi kapcsolatainak kialakítása, illetve egy, a civil szférával történő párbeszéd megerősítése érdekében létrehozandó támogatási rendszer, a tiszti képzés társadalmi támogatásának megerősítése, a hallgatók hivatástudatának erősítése, továbbá tehetségek felkutatása. A civil szférával való párbeszéd lehetőségeinek bővítése, az egyetem civil kapcsolatainak erősítése, a nyugállományú tisztek és a tisztjelöltek közötti szervezett kapcsolattartás kereteinek megteremtése és a hallgatók anyagi támogatási lehetőségeinek bővítése- többek között ezekre a pontokra világított rá az alezredes. „Gyakorlatilag első alkalommal állunk ki közösen egy ügyért, a tiszti képzés ügyéért" – tette hozzá. „ A 18 év, amit Önök képviselnek, számomra is fontos, hiszen pont ennyi ideje vagyok katonatiszt és mindannyian voltak elöljáróim, ez pedig számomra nagy megtiszteltetés"- mondta.

Szarka Gábor szerint a Mentor rendszer támogatja a hivatástudat megerősödését, a katonai élet sajátosságának elfogadását, a humán intézményrendszer működését, a bajtársiasság megerősítését, a hagyományőrzést és a katonai szocializációt is. Mint elmondta, a testület szeretné ezzel fokozni a hallgatói aktivitást is és a hivatástudat kialakulásának lehetőségét, továbbá a ZMNE oktatási tevékenység hátterének biztosítása is cél. „Azt szeretnénk, hogy ne italozóhelyeken töltsék a fiatalok a szabadidejüket, hanem például sportkörökben és különböző kulturális programokban vegyenek részt."

Az egy órás tájékoztatás után a kis csapat útnak indult a folyosókon, és szemügyre vette a hallgatók elhelyezési épületét, ezután pedig nem sokkal elkezdődött az állománygyűlés. A vezérkari főnökök sorban – ahogyan 1990 után ellátták a beosztást – szólaltak fel, mindannyiukat egy-egy diák mutatta be pár percben. „Arról szeretnék szólni, ami bennünket összeköt: ez pedig a hivatás" – kezdte beszédét Lőrincz Kálmán. „Az elmúlt húsz évben még az sem dőlt el pontosan, hogy mit felejtünk el és mire emlékszünk. Illyés Gyula azt mondta: „ A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol"- átéltük mi is, fiatalként is, és átéljük ma is. Minden hivatásnak megvan a saját értékrendje. Közös vonás, hogy a hivatással együtt az egyén értékeket is választ. A honvédtiszt és a hivatásos tiszt alapvető motivációja a haza iránt elkötelezettsége, hivatásának szeretete, társadalmi felelősség és kötelességtudat, ami arra ösztönzi, hogy szaktudását hazája javára fordítsa- ez a mi hivatásunk motivációjának lényege. És életforma is, ami az egymásra utaltsággal, önfeláldozással párosul "-tette hozzá.

Dr. Deák János a tanulás fontosságára hívta fel a figyelmet: „Amit szeptember óta látok, bíztató: jól néztek ki, már most jó az alaki tartásotok is" -mondta a kadétoknak. „Tanulni kell és hinni kell abban amit csináltok, mert ez egy egész életre szól. Mély nyomokat hagyott bennem a tiszti iskola és nagyon meghatározó volt a Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola is. Tehát tanulni kell és hinni kell: én abban a hadseregen hiszek, ami a fegyveres küzdelemre készül fel. Aki pedig a fegyveres küzdelemre készül fel, az mindenhol megállja a helyét"- mondta.

„Szépek vagyunk, okosak vagyunk, erősek vagyunk, és kifordítjuk a sarkából a világot -gondoltunk kb. negyven éve mikor a padokban ültünk" – folytatta Dr. Végh Ferenc a beszédeket. „Ma már bölcsebbek vagyunk és óvatosabban fogalmazunk. A világ megváltozott, a hadsereg és a társadalom is, de a testületi szellem, a szolidaritás és a bajtársiasság örök fogalmak maradnak. Tőletek és szorgalmatoktól függ, kinek kerül vállára katonai csillag"- mondta. „De jó lenne olyan nyugdíjas katonának lenni -gondoltam sokat magamban fiatal koromban – aki sok szabadidővel, jó illetménnyel, és hadnagyi képességekkel rendelkezik. Majd ha nyugdíjas leszek, 5 forintos benzinnel bejárom a világot, 20 forintos kolbász negyven filléres zsemlével eszem… – ugye, mennyire felértékelődött a világ?" – tette hozzá. Dr. Végh Ferenc, aki aztán a hallgatóságot beavatta a siker titkába: mint mondta, csupán erős motiváltság, elkötelezett hivatásszeretet, küzdeni tudás, siker utáni vágy, akaraterő és kitartás, szigorú, fegyelmezett, szívós életvitel, elméleti gyakorlati és szakmai felkészültség, igazságosság, hideg fej, csapatszellem, stressztűrő képesség kell hozzá.

„Ha csatlakozunk a sereghez, három fontos dolgot kell önmagunkban tisztázni: hűséges legyen a nemzetéhez, szolidáris legyen a bajtársaihoz és legyen lojális az aktuális politikai hatalomhoz", mondta Fodor Lajos, és hozzátette: „Én még a sorozott hadseregben kezdtem sorkatonai pályafutásom és a magyar honvédség vezérkari főnökeként fejeztem be, mikor áttértünk a hivatásos haderőre, így nekem empirikus tapasztalataim még nincsenek a hivatásos hadsereg most működő rendjéről, csak áttételesen. Azt tudom, óriási a különbség a sorkatona és a hivatásos katona között. Főleg azért, mert míg a sorkatonaságra a kényszer és a kötelező katonai szolgálat nyomja rá a bélyegét, addig a hivatásos seregben önkéntesként szolgál a katona."

A beszédek sorát Dr. Ronkovics József vezérőrnagy zárta, aki azt mondta: a leendő mentori testület ki fog alakítani egy bizalmi viszonyt a hallgatókkal, és minden tudásukkal, emberségükkel azon lesznek, hogy őket katonai mivoltukban megerősítsék, ebben hitet adjanak.

A beszédek után a védnökök még beszélgettek a diákokkal többek között arról, hogy hogyan változott a katonatisztek társadalmi megítélése a rendszerváltás után, Fodor Lajost pedig arról kérdezték, hogyan élte meg a hivatásos katonákról szóló törvénymódosítást. A másfél órás ebéd után aztán megkezdődött a koszorúzás. Egy kis technikai malőr után (mikor is a kis ágyú csak nem akart eldörrenni) helyre állt a rend, és Vadai Ágnes honvédelmi államtitkár jelenlétével lezajlott Zrínyi Miklós mellszobrának koszorúzása.

A délutáni állománygyűlés már az Egyetem Napjáról és természetesen Zrínyi Miklósról szólt: beszédet mondott Vadai Ágnes honvédelmi államtitkár és Dr. Holló József nyá. altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Főigazgatója is. Az államtitkár – aki személyesen is kötődik az egyetemhez, hiszen egykor oktatott itt – elmondta: „Mind a Magyar Honvédség, mind a legfőbb és immár egyetlen felsőfokú képzést nyújtó oktatási intézmény komoly átalakuláson van túl. A haderőreform szinte magával hozta a honvédséghez köthető intézmények átszervezését is. Ennek során és nehéz döntések -talán sokak sajnálatára- meg kellett válni több, nagy múltú oktatási intézménytől is, másokat kellett alakítani, de az egyetemen új karok és szakok is létrejöttek. Vannak helyzetek, amikor nem lehet kérdés, hogy a jövő építését kell választani, a múlt pedig az őt megillető tisztelettel a történelem részévé válik". Vadai Ágnes hozzátette: „Egy már megújult, bár kisebb létszámú, de a korábbinál szélesebb feladatkörrel felruházott honvédség korszerű ismereteket vár személyi állományától és tisztjeitől. Ez az igény pedig csak a megújult oktatási háttérrel teljesíthető. A Honvédelmi Minisztérium és a Nemzetvédelmi Egyetem vezetőinek együttgondolkodása és folyamatos együttműködése mára meghozta gyümölcsét. Egy szervezetében korszerű, képzési struktúráját tekintve modern intézmény született, amely képes megfelelni a kor kihívásainak és nem utolsó sorban több vonatkozásban képes megállni a saját lábán".

Az államtitkár végezetül azt mondta: „Kijelenthetjük, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Európában egy egyedülálló képzési rendszert megvalósító intézmény. Az Egyetem Napján az egyetem vezetői, oktatói, hallgatói és a korábban végzett tisztek is büszkék lehetnek iskolájukra. Az itt szerzett tudást még inkább felértékeli, hogy a Zrínyi által leírt és vallott hűség és tisztesség tetten érhető tisztjeink viselkedésében, gondolkodásában bárhol is szolgálnak. Az oktatás színvonalának is köszönhető, hogy honvédségünk megbecsült része a NATO-nak. E pozíció megtartása, erősítése a legfontosabb feladatunk a következő években".

Holló József rövid történelmi áttekintéssel zárta a délutáni gyűlést. „ A mai nap kiváló alkalom, hogy együtt emlékezzünk egy kiváló katonáról, költőről, a magyar hadtudomány megteremtőjéről" – mondta. „2008 szeptemberében találkozhattunk a második Zrínyi vár várjátékain, ahol horvátok és magyarok, a ZMNE munkatársai kiváló programmal idézték vissza a több, mint 300 évvel ezelőtti eseményeket, amelyen 4 magyar falu, és 3 horvát falu vettek részt. Akkor és most is emlékezünk arra, hogy 345 éve, 1664. február 2-án született Zrínyi Miklós, aki a német-római birodalmi osztrák, horvát és magyar sereg élén több mint 200 km-es mélységbe behatolva elfoglalta és felégette az eszéki hidat, ezzel megakadályozva az ellenséges haderők legfőbb utánpótlási útvonalát". „Ne bántsd a magyart" – hangzik el még párszor Holló József szájából többször is az ismert mondat, és hozzáteszi: mikor a költő és hadtudós hőstettéről emlékezünk meg, nem feledkezhetünk meg a dédapáról sem: Szigetvár hős védelmezőjéről. „ A számítógépek korában legyenek büszkék, hogy ennek a nagy múltú egyetemnek a hallgatói"- fejezte be beszédét.

A zsúfolt naptól végül emléktárgyak adományozásával, és egy délutáni koncerttel búcsúztak az előadók, vezérezredesek és kadétok egyaránt.