A szívbetegek Mekkája
Szöveg: Szűcs László | 2009. február 12. 9:31Azt mondják: Siófok után a legszebb Balaton-parti város Balatonfüred. Apartmanok, üdülők, szállodák gondoskodnak az ide látogató turisták kényelméről. Azonban a beteg emberek számára is hívogató az északi-part „fővárosa”, s nem véletlenül nevezik Füredet a „szívbetegek Mekkájának”, hiszen a településen három kardiológiai rehabilitációs intézet is működik.
A helyi kutatók szerint a város és környékének speciális mikroklímája van, mivel a Bakonyon keresztül vezető szélcsatorna folyamatosan friss és oxigéndús levegővel árasztja el a területet. Emellett a hatalmas vízfelület az éghajlatot is kiegyenlíti, a Balaton télen fűti, nyáron pedig hűti a levegőt, így az időjárás itt mindig kedvezőbb, mint Magyarország egyéb vidékein. És akkor még nem is beszéltünk a településen feltörő szénsavas forrásról, a „savanyúvízről", amely magas ásványianyag tartalmával messze földön híres gyógy-, és ivóvíz.
A tiszta levegő, a kellemes klíma, és a „savanyúvíz" együttesen ideális környezetet biztosít a szívbeteg emberek gyógyításához. Nem véletlen, hogy az első gyógyászati intézmények már évszázadokkal ezelőtt megtelepedtek a városban, a balatonfüredi állami szívkórház története például a 18. századra nyúlik vissza.
Ugyancsak a kardiológia a fő profilja a HM Állami Egészségügyi Központ rehabilitációs intézetének, amely egy „kődobásnyira" található a Magyar Tenger partjától, a város talán legszebb részén, a sétány szomszédságában.
Megtudom: az intézet jogelődjét harminckét évvel ezelőtt, 1977-ben alapította meg az akkori honvédelmi miniszter, s neve a Magyar Néphadsereg 5. számú Szanatóriuma volt. Akkor még általános rehabilitációs szakfeladattal működtek, s elsősorban sorkatonai szolgálatukat töltő orvosok dolgoztak az intézmény falai között. Csak a parancsnok, valamint helyettese és a két osztályt vezető főorvos volt fix státuszban.
Ma már közhelynek számít, hogy a szív és érrendszeri betegek száma rendkívül magas Magyarországon, bár az utóbbi néhány évben kismértékű csökkenés következett be. Sajnos azonban mind a mai napig a szív és érrendszeri megbetegedések az első helyen állnak a halálokok között hazánkban. A szívbetegek számának növekedése természetesen a hadsereg katonáit is érintette, így a balatonfüredi honvéd szanatórium a növekvő igényeknek megfelelően egyre inkább specializálódott, s az intézet elsődleges feladata a szívbeteg katonák és hozzátartozóinak gyógyítása, rehabilitációja lett.
A kilencvenes években már csak és kizárólag akut és krónikus szívbetegekkel foglalkoztak a szanatóriumban, így neve is megváltozott, MH Balatonfüredi Kardiológiai Rehabilitációs Intézetre.
– Akkoriban száz ággyal alakult meg az intézet, s kezdetben teljes egészében a Honvédelmi Minisztérium finanszírozta. Majd 1993-ban a többi honvéd-egészségügyi intézettel együtt a társadalombiztosítás finanszírozásába került; az infrastruktúra, a műszerpark biztosítása pedig továbbra is a honvédelmi tárca feladata maradt. 1996-ban a kórházi ágycsökkentés „első hullámában" húsz ágyunk kikerült a társadalombiztosítás finanszírozásából. Így ezeken az ágyakon a kezelésüket önerőből finanszírozó betegeket kezdtünk el gyógykezelni – meséli Kéthelyi doktornő, aki 1983 óta dolgozik a kórházban illetve jogelődjeinél. Kezdetben osztályvezető főorvosi beosztásban, majd 1992 óta az intézet vezetőjeként tevékenykedik. Beszélgetésünk során megtudom azt is, hogy az „önerős" ellátás napi 11 500 forintjába kerül a betegeknek, ez a szállás és az étkezések díját (amely félpanziós ellátás) is tartalmazza. Nem véletlen tehát, hogy erre a tevékenységre is nagy az érdeklődés, bár természetesen ezekre az ágyakra sokkal egyszerűbb bekerülni, mint a társadalombiztosítás finanszírozta fekvőhelyekre. Ahogy az intézetvezető fogalmaz: „szinte azonnal mindenkinek helyet tudunk biztosítani".
A „normál" ágyakra azonban sajnos sokat kell várni. Hogyha valaki krónikus szívbetegségben szenved, a beutaló kézhezvételétől számítva akár 2-3 év is eltelhet, mire bekerülhet az intézetbe. Természetesen az akut kardiális történések, vagy szívműtétek utáni rehabilitáció ennél lényegesen hamarabb, az akut ellátást követően napokon belül megkezdhető.
Kéthelyi doktornőtől megtudom azt is, hogy az intézet történetében 1997. hozta a következő jelentős változást. Ebben az évben indították el a járóbeteg szakrendeléseket. Mégpedig nemcsak kardiológia szakterületen, hanem belgyógyászati, reumatológiai és fizioterápiás szakrendelések is megkezdték működésüket. Mindemellett pszichológiai tanácsadást, dietetikai tanácsadást is végeznek. A járóbeteg ellátásra azóta is nagy szükség van – mondja a doktornő – rengeteg beteg keresi fel a kórházat, s szerencsére a megfelelő számú szakember is rendelkezésre áll.
A balatonfüredi kardiológiai rehabilitációs intézet 2007. július 1-jén veszítette el önállóságát (addig ugyanis önálló állománytáblás katonai szervezet volt); ekkor alakult meg a HM Állami Egészségügyi Központ, amelynek egyik telephelye lett. Dr. Kéthelyi Judit szerint, azonban bármennyire is nehéz volt ez a váltás, az intézmény helyzetét stabilizálta, hiszen azóta nem kell évente „megküzdeniük az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral" a finanszírozott ágyszámért.
Az intézetvezető 2007. decemberében katonaként nyugállományba vonult, de közalkalmazottként folytathatta pályafutását. Elmondja, hogy büszke volt arra, hogy ezredesként szolgálhatta a Magyar Honvédséget. Már csak azért is, mert jelenleg sem túl gyakori, hogy valaki nő létére viselje a legmagasabb főtiszti rendfokozatot.
2007. nyarától természetesen változott az intézet ellátási köre is. Azóta igényjogosultaknak már nemcsak az aktív és nyugállományú katonák és azok családtagjai, hanem a fegyveres és rendvédelmi szervek dolgozói, valamint a vasutasok számítanak. Utóbbiak azonban ritkán fordulnak meg az intézet falai között, mivel a Vasútegészségügyi Kht. a közelben üzemeltet egy kardiológiai rehabilitációs intézetet, így ők inkább oda járnak.
Kéthelyi Judit ezután arról beszél, hogy míg korábban a billentyűk hibás működéséből adódó megbetegedések fordultak elő nagyobb számban, napjainkban a koszorúsér (koronária) megbetegedései a gyakoribbak elsősorban a mai korra jellemző stressz és feszített munkatempó miatt, amely olyan káros „szenvedélyekkel" társul, mint a dohányzás, zsír és kalóriadús étkezés és jelentős mennyiségű alkohol fogyasztás. Az emberek nagy része a mozgásra fordítható szabadidőt pedig a televízió és a számítógép előtt tölti. Ma már az sem ritka, hogy valaki a húszas évei elején-közepén kap infarktust.
– Napjainkban már Magyarországon is jelentősen megnövekedett a szívműtétek száma, több ezer koszorúsér tágítást is végeznek, sok esetben úgynevezett „sztentet" is behelyeznek a érbe, hogy az átjárhatóságot biztosítsák. Mindemellett több ezer szívritmus szabályzót úgynevezett „pacemakert" helyeznek be évente, így a kardiológiai rehabilitáció is egyre nagyobb szerepet játszik a gyógyításban – tájékoztat a doktornő.
Megtudom azt is, hogy Balatonfüreden, a HM ÁEK kardiológiai rehabilitációs intézetében átlagosan három hetet töltenek a beutaltak. Ez az idő elég arra, hogy állapotukban pozitív változás álljon be. Itt ugyanis ez a fő cél, bár természetesen vannak olyan stádiumú betegek is, akiknél az orvosok kénytelenek megelégedni azzal, ha a rehabilitáció állapotuk rosszabbodását megakadályozza.
Maga a rehabilitáció egyébként egy általános állapotfelméréssel indul, amelyet különféle kezelések – például gyógytorna, fizikoterápia, hidroterápia – követ.
Az állapotfelmérés lényeges része az ultrahangos szívvizsgálat és a futószőnyegen végzett terheléses vizsgálat, amelynek alapján a betegek prognózisát meghatározhatják, konkrét tanácsot adhatnak otthoni tevékenységükkel kapcsolatban és természetesen az intézeti tréninget is ennek alapján végzik.
– Én magam híve vagyok, s már hosszú évek óta vallom: szükség lenne az úgynevezett ambuláns, más néven járóbeteg rehabilitációra is, amely azt jelentené, hogy a szívbetegek heti két-három alkalommal járnának be az intézetbe, ahol a tréning végzése mellett orvos, dietetikus, pszichológus foglalkozna velük, valamint megkapnák az esetlegesen szükséges egyéb kezeléseket is, majd hazamennének. Ezzel jelentősen csökkenteni lehetne a rehabilitációra várók létszámát és a várakozási időt. Mindennek azonban még nincs meg a kialakult kultúrája Magyarországon, mindössze két-három fővárosi kardiológiai centrumban működik ilyen tevékenység – mondja Kéthelyi doktornő.
Az intézet vezetőjével ezután körbejárjuk az épületet. Megtudom: két, felépítésében teljesen egyforma osztállyal működnek, ahol a főorvosokkal és az osztályos orvosokkal együtt 4-4 doktor dolgozik. Kéthelyi Judit a kilencedik orvos, ám ő sem csak „adminisztratív vonalon" dolgozik, hanem „betegágy melletti„ munkát is végez, 16 ágyon főorvosi teendőket lát el. Egyébként valamennyi orvos rendelkezik szakvizsgával, többjüknek kettő-három szakvizsgája is van. Ez teszi lehetővé a járóbeteg szakrendelők működtetését is.
Az ápolói állomány is megfelelő, az intézetvezető ápolási helyettesével együtt összesen 27 ápoló dolgozik a kórházban, akiknek többsége diplomás, vagy szakápoló, mindössze négyen rendelkeznek segédápolói végzettséggel. Kéthelyi doktornő szerint kollégái szeretnek itt dolgozni, a fluktuáció hosszú évek óta minimális. Rendszerint azokat a fiatal ápolónőket kell rövidebb-hosszabb ideig pótolni, akik szülési szabadságra mennek.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy kardiológiai rehabilitációs intézetként a különféle akut szívbetegségek kezelésére is fel kellett készülniük. Éppen ezért mindkét osztályon felszereltek egy-egy kétágyas, úgynevezett „szubintenzív" szobát, ahol korszerű berendezésekkel nemcsak a betegek 24 órás megfigyelésére, hanem szükség esetén újraélesztésükre is fel vannak készülve.
Természetesen maga az intézet rendelkezik a rehabilitációhoz szükséges modern felszerelésekkel. Az intézetvezető szerint az évek során megkapták, a pénzbeli lehetőségek függvényében a szükséges eszközöket. A kardiológia dinamikusan, gyorsan fejlődő szakma napjainkban, új eljárásokat vezetnek be, amelyek új igényeket generálnak, így az új eszközökre folyamatosan szükségük lenne.
Az intézetben járva feltűnik az is, hogy mindenhol rengeteg virág fogadja a betegeket és a hozzátartozóikat. Ez nem véletlen, hiszen Kéthelyi Judit messze földön híres virágszeretetéről. Nagyon gyakran valamilyen „cserepes zöldet" kap ajándékba, s „gyűjteménye" nagy részét az intézményben – saját irodájában, a folyosókon tárolja. Emiatt az intézmény több betegtől már meg is kapta a „legzöldebb kórház" címet.
Fotó: A szerző és archív