„Az ajtó előtt egy fekete kabátos férfi állt”

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2011. március 21. 5:51

Mint minden nép minden forradalma, az 1956-os forradalom is kisebb és nagyobb egyéni történetekből állt össze egy egész nemzet büszke szabadságharcává. A honvedelem.hu Korai Béla nyugállományú alezredessel egy ilyen rövid, ám annál nagyobb jelentőségű történetet elevenít fel: az alezredes fontos szerepet játszott abban, hogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás érsek 1956. november 4-én, a szovjet fegyvertűz közepette eljutott az amerikai nagykövetségre, ahol aztán további másfél évtizedet töltött.

Korai Béla 1948-tól szolgált önkéntes katonaként, majd 1950-ben avatták főhadnaggyá. Ezt követően két évig a gépkocsizó lövészeknél szolgált, 1952 őszétől pedig a műszaki erődítési alakulatoknál. 1954 őszében a Magyar Honvédség Bányász Alakulatok Parancsnokságán volt hadtápfőnök-helyettes. Ez a szervezet a következő évben átalakult, az új szervezet neve Magyar Néphadsereg Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok Parancsnoksága lett. Budapesten három zászlóalj állomásozott, kettő a Kilián laktanyában, egy pedig Csepelen.

„1956. október 23-ától körülbelül három naponként szolgálatot adtam másodmagammal az Úri utcai parancsnokságon", eleveníti fel a forradalom napjait az alezredes. „Utasításokat csak a parancsnok-helyettestől, Horváth György alezredestől kaptunk, és neki jelentettünk bármilyen eseményt."
Korai alezredes elmondja: október 31-én harckocsi érkezett a szomszéd ház elé. „Mint megtudtuk, Mindszenty József bíborost hozták fel rétsági katonák a házba. Mivel személygépjárművük nem volt, Horváth alezredes rendelkezése alapján odaadtuk neki a mi Skoda Colonial tábori autónkat a Pál vezetéknevű gépjárművezetővel együtt, amikor kérték", meséli Korai Béla. „November 3-án is ezzel vitték le a bíboros urat a parlamentbe rádióbeszédének elmondásához, majd vissza is hozták. Aznap délután vettük át a szolgálatot Kéri századossal, aki nálam körülbelül húsz évvel idősebb volt: elfáradt, és este 10 óra körül aludni tért. Éjféltájt harckocsi zakatolását hallottam, és a kapun kinézve láttam, hogy a katonák elvonultak." Hajnalban, úgy három és négy óra között csengettek a kapun. „Az ajtó előtt egy fekete kabátos férfi állt, papnak nézett ki. Azt kérte, hogy a gépkocsi hadd vihesse le a bíboros urat Pestre. Felkeltettem a sofőrt, és megmondtam neki, miről lenne szó. Vállalta, hogy elvégzi a kényes és nehéz feladatot, ekkor már ugyanis minden irányból ágyúdörgés és harckocsik zaja hallatszott. Körülbelül fél óra múlva visszaért, és jelentette, hogy az utasai a parlament kapujánál szálltak ki, ahol Tildy Zoltán volt köztársasági elnök, akkor államminiszter várta őket. Elmondta még, hogy útja során alig sikerült kikerülnie a közeledő harckocsikat."

Korai Béla jelentette a történteket Horváth alezredesnek, majd a parancsnok-helyettessel és a sofőrrel megbeszélték: bárki is kérdezi őket az esetről, azt mondják, hogy akárcsak addig, ezúttal is a szomszédból kérték a gépkocsit, ők viszont nem tudták, kik ültek benne. Természetesen a kérdések a forradalom leverését követően nem is maradtak el. „Amikor behívtak a Belügyminisztérium politikai nyomozó szervéhez a Gyorskocsi utcába, egy ízben szóban, majd mindent leírva kellett beszámolnom a történtekről. A meghallgatást végző rendőrhadnagy a végén úgy nyilatkozott, hogy minden tisztázódott velem kapcsolatban és többször nem hívnak be. Egyúttal köszönetet mondott nekem azért, mert 1950 őszén, amikor ő újoncként bevonult a zalaegerszegi gépkocsizó-lövész ezredhez, jó benyomást keltett benne, hogy az ezred orvosa, illetve én éjjel-nappal irányítottuk és ellenőriztük az újoncok jó körülményeinek biztosítását."

Néhány héttel később, amikor az állomány többsége jelentkezett a karhatalomba, egy bizonyos Házy vezérőrnagy vezetésével Korai alezredes alakulatához is kijött egy bizottság a Honvédelmi Minisztériumból. „Egyenként kérdeztek ki minket a történtekről. Az én meghallgatásom végén a vezérőrnagy azt mondta, nem sok jövőt jósol nekem a hadseregben… Őt még 1957-ben leszerelték, engem pedig nagy meglepetésemre az alakulataink anyagi felszámolását követően a Központi Élelmezési Raktár nyilvántartó-operatív osztályvezetőjének neveztek ki. Később megtudtam: a HM vizsgálóbizottság hadtápos ezredes tagja, Maléter ezredes helyettese, valamint a raktár parancsnoka barátok, vadásztársak voltak", emlékszik vissza Korai Béla, aki ezután hét évig szolgált a raktárban. Közben elvégezte a Zrínyi Akadémiát is négyéves összfegyvernemi levelező tagozaton, majd 1964-től a Honvédelmi Minisztériumba , az Élelmezési Szolgálati Főnökségre helyezték. Egy szembetegség miatt 1979-ben ment nyugdíjba, de ezután sem szakított a honvédséggel, mert két és fél évig oktatott egy katonai főiskolán, valamint 4 éven át a Honvédelmi Minisztériumban főelőadói munkát végzett. A honvédségnél az anyagi szolgálatban szerzett tapasztalatait a Skála-Coop-nál , mint ellenőr- revizor is hasznosítani tudta 6 éven át. Nyugdíjasként ellátott feladatait az időközben elvégzett sikeres szemműtétei tették lehetővé.
Jelenleg egy idősotthonban él, és jól érzi ott magát.

Korai Béla nyugállományú alezredest hőstettéért 2010 őszén Maléter Pál özvegye, Gyenes Judith felterjesztésére a honvédelmi miniszter Maléter Pál emlékérem kitüntetésben részesítette, melyet dr. Simicskó István, a tárca parlamenti államtitkára adott át neki az októberi ünnepségen.