Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Az emlékezés és a tisztelgés napja

Szöveg: Szűcs László |  2009. május 21. 14:22

Május 21-én, a Magyar Honvédelem Napján a budai várban emlékeztek a 160 évvel ezelőtt történt eseményekre. Az emlékezés virágait a Dísz téren lévő honvéd emlékműnél és a Fehérvári rondellán található Görgey szobornál helyezték el. Az Esztergomi rondellán pedig ünnepélyes zászlófelvonást rendeztek.

„Isten után a legszebb és legszentebb név a honvéd nevezet" – írta a Honvéd című költeményében Petőfi Sándor. Ennek a versnek egy részletét olvasta fel a narrátor a Honvédelmi Minisztérium Magyar Honvédelem Napja alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésén a budavári, a Dísz téren található honvéd emlékműnél.

Az ünnepség helyszínén elhangzott: 160 évvel ezelőtt, 1849. május 21-én, ebben az órában már magyar zászló lobogott a budai vár számtalan pontján. Ezzel nemcsak a május 4-én indított, 17 napig tartó ostrom ért véget, hanem a magyar hadtörténelem egyik legsikeresebb hadművelete, a tavaszi hadjárat is. Az a hadjárat, amelyben az alig egy éves honvédsereg egy katonailag teljesen reménytelen helyzetből kitörve önerejéből felszabadította hazánk területének döntő többségét. A budavári összecsapásban 368 honvéd lelte halálát, és mintegy hétszázan sebesültek meg. A budai és óbudai honvéd egyesület közgyűlése 1871-ben határozta el, hogy szobrot emelnek a Dísz téren. Az emlékművet 1893-ban avatták fel.

Az elhunyt honvédekre emlékezve kegyeleti beszédet mondott dr. Frönlich Róbert dandártábornok vezető tábori rabbi. Elmondta: ma emlékezni jöttünk a hősökre, mindazokra a honvédekre, akik készek voltak életüket felajánlani a haza szabadságáért, gyermekeik jövőjéért.

Máté Sándor alezredes protestáns püspöki titkár megemlékező imádságában hozzátette, a hősök, akik 160 évvel ezelőtt halált megvető bátorsággal vívták meg harcukat, megérdemlik az emlékezést.

Dr. Hankovszky Béla őrnagy, katolikus kiemelt tábori lelkész imádságában a szentírás szavait idézve kiemelte: „boldog az a nép, amelyik ünnepelni tud". Márpedig Budavár bevételének százhatvanadik évfordulóján minden magyar ember szívét büszkeség tölti el.

A Dísz téri honvéd emlékműnél – lovas huszárok, és a szabadságharc egyenruháiba öltözött hagyományőrzők sorfala előtt – koszorút helyezett el dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke. A Budavári Önkormányzat nevében dr. Nagy Gábor Tamás polgármester koszorúzott, s ugyancsak elhelyezték az emlékezés virágait a Budapestre akkreditált katonai attasétestület, valamint a Honvédelmi Minisztériummal kapcsolatban álló társadalmi szervezetek képviselői.

A díszmenet és az Il Silentio után az ünnepség résztvevői átvonultak a Fehérvári Rondellához, ahol ugyancsak

megkoszorúzták Görgey Artúr honvéd tábornok szobrát. Az emlékműnél elhangzott: 160 évvel ezelőtt, 1849. május 21-én, az itt tört résen keresztül hatoltak be először a honvédek a császári hadsereg által megszállt várba. E helyen tűzték ki az első magyar lobogót. Szemközt, a Svábhegyen található magyar főhadiszállásról Görgey Artúr tábornok figyelte az eseményeket. A honvédek, teljesítve vezéreik és hazájuk parancsát, visszavették a várat. Vezérük, Görgey, hosszú életét követően, 1916-ban, ugyanezen a napon hunyt el, a Duna szemközti partján álló házak egyikében.

A honvédelem napi ünnepség az esztergomi rondellán folytatódott, ahol a himnusz hangjaira, valamint egy 1848-as ágyú díszsortüzének kíséretében felhúzták a Magyar Köztársaság lobogóját. Ezt követően a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) márványtermében dr. Szekeres Imre köszöntötte a rendezvény résztvevőit.

A honvédelmi miniszter elmondta: a mai ünnepségen jó volt emlékezni arra, hogy 160 évvel ezelőtt a magyar szabadságharc katonái győztek. Mindez fontos a mai Magyar Honvédség számára, amely 160 évvel ezelőtt, éppen ebben a szabadságharcban jött létre. Fontos a mai magyar honvédek számára, hiszen ez a sorsfordító esemény hosszú időre meghatározta a Magyar Honvédség jövőjét.

– Hála az akkori katonáknak és a későbbi hadtörténészeknek, mindent pontosan tudunk. Május 21-én ködös hajnal volt, amikor Görgey Artúr honvéd tábornok, akinek a főhadiszállása a Svábhegyen volt, elrendelte az ütközetet. Tisztább volt az idő már, amikor meglátta azt a zászlót, amelyik a Fehérvári rondella közepén, piros-fehér-zöld színben lobogott. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy a császári csapatok nem tudják tartani a várat. S itt, ennek az épületnek a helyén tették le a fegyvert – mondta Szekeres Imre.

A tárcavezető hozzátette: a történelem fintora, hogy ugyanezen napon, talán ugyanebben az órában, Varsóban a fiatal császár Ferenc József éppen akkor hajtott térdet II. Miklós cárnak. A térdhajtásért cserébe megkapta azt a kívánt haderőt, amelynek segítségével alig hat hónappal később már Aradon dörögtek a fegyverek. Azok a fegyverek, amelyek kivégzések sorozatával, katonatiszteken vettek elégtételt, azokért a vereségekért, amelyeket a császári hadsereg elszenvedett.

– Én azt mondom, hogy ez a térdhajtás Varsóban a Magyar Honvédség előtti térdhajtás volt, hiszen e nélkül soha, senki nem tudta volna legyőzni a magyar katonákat – emelte ki Szekeres Imre.

A honvédelmi minisztérium hangsúlyozta azt is, hogy a Magyar Honvédség számára ez a nap különösen fontos. És nemcsak azért, mert azokra emlékezünk, akik elhunytak. Hanem azoknak a katonáknak, honvédeknek is ma mondunk köszönetet, akik szolgálatukat az ország határain belül, vagy azon kívül végzik.

Ez a nap tehát az emlékezés és a tisztelgés napja. Tisztelgünk a katonák és azon magyar állampolgárok előtt, akik fontosnak tartják, vagy éppen kívülről segítik a honvédelem ügyét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotó: Tóth László