Egy egyedülálló intézmény

Szöveg: Kánya Andrea | 2008. november 14. 14:38

„Ebben az intézményben végre rendet tudunk tenni saját magunkban is”, mondta Szekeres Imre a Hadtörténeti Intézet és Múzeum 90 éves fennállási évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen. A honvédelmi miniszter egyúttal megnyitotta „A nagy háború – mire a falevelek lehullanak-lehullottak…” című kiállítást is.

Idén ünnepeljük a Magyar Honvédség megalakulásának 160 éves, illetve a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) megalapításának 90 éves jubileumát. Utóbbi intézmény hosszú múltra tekint vissza; elődjét pontosan az első világháború befejezésének hónapjában, 1918. novemberében alapították meg. Az Európában egyedinek számító intézmény a kilenc évtized alatt a kontinens egyik legrangosabb intézményévé fejlődött. A Ferdinánd, majd Nándor Laktanyából átalakított épülettől nem messze 1686-ban a Budát visszafoglaló katonák kardjától esett el a török várvédők parancsnoka. 1849 májusában a Bástya sétány középső részén ütöttek rést a Komáromról elhozott ostromágyúk, és kezdték meg a Vár visszafoglalását a magyar honvédek. A huszadik században 1945. február 12-én, a Bécsi kapun keresztül próbáltak kitörni a reménytelen helyzetbe került magyar-német csapatok és civilek is. A Hadtörténeti Múzeum, az egykori Hadimúzeum mindvégig a Honvédelmi Minisztérium „sarkcsillaga" volt, ami közel 90 éves múltjával és számos tárlatával segíti, neveli, tanítja, oktatja a jövő katonáit. Az Intézet tavaly elnyerte az év múzeuma pályázat különdíját.

A kerek évforduló alkalmából rendezett ünnepélyes állománygyűlésen Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Havril András vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke és Dr. Holló József altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója is részt vett. Az ünnepség Aggházy Kamil ezredes és Gabányi János címzetes vezérőrnagy szobrainak koszorúzásával kezdődött.

A honvédelmi miniszter ünnepi beszédében emlékeztetett az I. világháború tragikus eseménysorozatára. „A háború minden addiginál nagyobb szenvedést jelentett nem csupán a katonáknak, a lakosságnak is", fogalmazott Szekeres Imre. „A vesztes Magyarország Hadügyminisztériumában akkor egy rendkívül dokumentumot írtak alá. Az okirat elrendelte a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum megnyitását. Aggházy Kamil ezredes és Gabányi János címzetes vezérőrnagy kezdeményezésére Magyarország egy új intézménnyel gazdagodott. Különleges történet ez, hiszen egy vesztes ország olyan időszakban érte el célját, amikor a feltételek a legkedvezőtlenebbek voltak."

A honvédelmi miniszter köszönetet mondott a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dolgozóinak. „Ennek az intézménynek a sikere az Önök eredménye. Azoké, akik itt dolgoznak nap, mint nap, sőt, akár szó szerint az éjszakát is nappallá téve: kutatók, muzeológusok, levéltárosok, múzeumpedagógsok, kiállítás-rendezők, hadisírgondozók, biztonsági szakemberek, technikai dolgozók. Ebben az intézményben végre rendet tudunk saját magunkban", fejezte be a megemlékezést Szekeres Imre.

A rendezvényen kitüntetéseket adtak át, majd megnyitották „A nagy háború – mire a falevelek lehullanak-lehullottak…„ című kiállítást. „Ritka alkalom, hogy két örömteli esemény- az Első Világháború befejezése, és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum alapítása évfordulóján kezdheti meg útját a kiállítás", mondta Szekeres Imre.

A tárlat a háborút, az eseményeket a katona szemszögéből kívánja bemutatni, ahogyan a drótakadály mögül, a lövészárok mélyéből látta és élte át a háború borzalmait. A frontélet speciális jellemzőit láthatjuk, megtudhatjuk, hogyan működött a Vöröskereszt és a hadikórházak, és képet kaphatunk a humanitárius akciókról is. A fotók és tárgyak bizonyítják a tábori lelkészi szolgálat létjogosultságát. Megtudhatjuk, milyen volt az asszonyok szerepe a hadseregben, és betekintést nyerhetünk a hadviselő állatok, és segítő állatok; a kutya, a galamb, a bivaly vagy a ló szerepébe is. A kiállítás egyben megemlékezik azokra, akik nem térhettek haza, és azok előtt is tiszteleg, akik túlélték. Bemutatja azokat a civileket, akik a hátországban maradtak, láthatunk korabeli élelmiszerjegyeket, megismerhetjük továbbá, hogyan ápolták a sebesülteket, és közelről szemlélhetjük meg a fronton harcoló katonák dohánytartó dobozát, poharát, botból faragott vagy lőszerből szerkesztett vázáját, karkötőkét.
Emléktárgyak, relikviák, korabeli plakátok várják az érdeklődőket. Megrázó élményt nyújt a vak katona és a balerina, vagy a műkarral is kaszáló hadirokkant képe.

A háborút a sok kitűntetés, emlékérem, jelvény és plakett is bemutatja. A sebesülési érem szalagja a sebesülések számát is elárulja, jelvény készült az új király, IV. Károly 1916-os koronázására, karácsonyra, az Auguszta-Alap javára. A hadifogoly tisztek sportversenyeit plakettek idézik fel, akárcsak a karitatív tevékenységet vagy a sebesültkereső kutyák haditetteit.

A tárlaton látható nyomtatványok a hivatalos propagandát, az állami szigort mutatják be. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyermekrajz kiállítást is szervez – természetesen háborús témakörben.