Folyik a Nemzeti Katonai Stratégia vitája – Ön is hozzászólhat!

A Nemzeti Katonai Stratégia alapkoncepcióját ennek a kérdésnek a jegyében készítette el a honvédelmi miniszter által felkért munkacsoport. Az alább vitára bocsátott szövegért teljes mértékben a munkacsoport vezetője vállalja a felelősséget. A vita és az ott elhangzottak bedolgozása után a munkacsoport a Honvédelmi Miniszter rendelkezésére bocsátja a koncepciót, amelynek alapján a Honvédelmi Miniszter elkészíti és a Kormány elé terjeszti a Nemzeti Katonai Stratégia szövegét.

Reméljük, a független szakértők bevonása a munkába és a még előttünk álló vita megteremti annak a régen óhajtott társadalmi konszenzusnak az alapjait, amely elengedhetetlen a honvédelem felelősségteljes kezeléséhez.

(koncepcionális alapvetés)

VITAANYAG

(1) A bipoláris szembenállás megszűnte, majd a globalizáció folyamat felgyorsulása a világban új hatalmi rendet, politikai és gazdasági átrendeződést eredményezett, megváltoztak az egyes kihívásokból eredő veszély-, válság- és konfliktusképek. Az e helyzethez alkalmazkodó modern államokban, szövetségi rendszerekben és integrációs szervezetekben az új veszélyek kezelésére nélkülözhetetlen a katonai erő, annak hitelessége és a politikai helyzet által meghatározott szükséges képessége. A haderő más – közöttük rendvédelmi, nemzetbiztonsági, vagyonvédelmi és egyéb szervezetekkel együttműködve – legfontosabb feladata az országot közvetlenül fenyegető, vagy a távolabbi térségekből kiáramló veszélytényezők és jelenségek elhárítása. A haderő a XX. századtól eltérő feladattal és formációkkal – de hasonló biztonsági garanciát jelentő súllyal – elengedhetetlen eleme, szerves része az állami intézményrendszernek. Ennek fejlesztéséhez és fenntartásához politikai akarat és rendelkezésre álló források szükségesek.

(2) A Nemzeti Katonai Stratégia az Alkotmány, a vonatkozó hatályos törvények és a Nemzeti Biztonsági Stratégia alapján meghatározza a Magyar Honvédség középtávú, mintegy 5-8 éves fejlesztésének fő irányait. A Magyar Honvédség átalakítása a rendszerváltás óta folyamatos korrekciókban fejeződött ki, a szükséges átalakítás terén ugyan történtek reformértékű lépések, de a folyamat ellentmondásos volt és állandó finanszírozási gondokkal küzdött. Ez az átalakulási folyamat mindazonáltal 2007 végére lezárult, a rendszerváltás, valamint a biztonsági-védelmi tényezők által követelt politikai és modernizációs átalakulás befejeződött. Az utóbbi években felgyorsult átszerveződés eredményeképpen a Magyar Honvédség egyre inkább és egyre nagyobb mértékben alkalmas újszerű, nehéz és veszélyes feladatok teljesítésére is. Mindezzel együtt, a jövőben, természetesen, állandó feladat marad az új kihívásokhoz és új feladatokhoz való folyamatos alkalmazkodás. Ezért szükséges a több évtizedes alulfinanszírozottság következtében elavult technika cseréje, valamint az új kihívások és új alkalmazások szabta követelmények teljesítéséhez szükséges felszerelések beszerzése is

(3) A Nemzeti Katonai Stratégia rugalmasan felkészülve a világrendi változásokra, új kihívásokra, megfelelő irányt szab a haderő fejlesztésének. Mindezek fényében a változó nemzetközi viszonyok, új erőszakformák, a technikai, ezen belül a hadfelszerelési innováció, a katonaföldrajzi viszonyokat befolyásoló természeti és gazdasági, társadalmi folyamatok szükségessé teszik a stabilizálódott haderőstruktúra, a hadviselési elvek, a képességszintek, a szövetségi szinthez való felzárkózás, az ezekhez szükséges forrásbiztosítás prognosztikai elemzéssel, hatásvizsgálattal kialakított folyamatos korrekcióját és más részreformokat.

(4) A XXI. század első évtizedének végére, a nemzetközi rend változási tendenciái, és a biztonság komplex jellegének bővülése, új kihívások aktivizálódása következtében a védelem tartalma és feladatrendszere lényegében megváltozott. A Magyar Honvédség olyan, nemzetközi méretekben is fontos missziókban vesz részt, amelyek a közvélemény és a politika számára egyaránt bizonyítják, hogy a katonai erő továbbra is fontos eleme a nemzetközi politikának, és fontos eszköze a magyar nemzeti érdekek érvényesítésének, az ezt garantáló Szövetségi elkötelezettségeink teljesítésének.

(5) A stratégia megalkotásánál a realitások figyelembe vételével abból kellett kiindulni, hogy miként alakul a biztonságpolitikai környezet, milyen eredménnyel járhatnak a jelenleg folyó válságkezelési – politikai és katonai – folyamatok, milyen új konfliktus térségek és formák jelennek meg, hogyan változnak a hadviselés elvei, és ebből kiindulva milyen jellegűek lesznek azok a műveletek, feladatok, amelyekben a Magyar Honvédség alkalmazásra kerülhet. Ebben a kidolgozási folyamatban kiinduló alapot képeztek nem csupán a vonatkozó magyar dokumentumok, mindenekelőtt az Alkotmány, az Országgyűlés biztonságpolitikai és honvédelmi alapelveiről szóló határozatai, a Honvédelmi Törvény, de a NATO és az Európai Unió stratégiai dokumentumai is. Ennek alapján készült Magyarország Nemzeti Katonai Stratégiája, amely elvi bázisnak tekinti a Nemzeti Biztonsági Stratégiát, illeszkedik az egyéb ágazati stratégiákhoz, új elemei viszont korrekciós tényezőként visszahathatnak

(6) A világ, a nemzetközi rend és erőviszonyok a 21. században alapvető változásokon mennek keresztül. A globalizáció mostani korszaka olyan mértékben hatja át a társadalom minden területét, hogy ma már egészen más dimenziókban kell gondolkodnunk biztonságunkról. Egyre inkább elválaszthatatlan egymástól a távolibb válságtérségek, a kontinens, a közeli régió és a közvetlen környezetünk biztonsága, stabilitása. A NATO az Európa és Észak-Amerika közötti kapcsolat elsődleges szervezete, a tagállamok kollektív védelmének alapja. Az Európai Unió kulcsfontosságú gazdasági és politikai szereplő, amely többek között katonai és polgári válságkezelői képességeinek növelésével úgyszintén hozzájárul a nemzetközi biztonsági környezet alakításához, kül- és biztonságpolitikájának meghatározó bázisa a szilárd transzatlanti viszony.

(7) Magyarország biztonsági helyzetét kedvezően befolyásolja, hogy a NATO és az Európai Unió tagja, valamint hogy a NATO és az EU 2004. évi, és az EU 2007. évi bővítésével, a hazánkkal szomszédos államok többsége az egyik, vagy mindkét szervezet tagállama lett, a kívül maradtak többsége fenntartja csatlakozási, illetve társulási szándékát. Elsősorban a NATO és az EU tevékenységének köszönhetően Délkelet-Európa biztonsági helyzetének alakulását alapvetően pozitív változások jellemzik, bár továbbra is rendezetlenek egyes területi, nemzeti, etnikai, kisebbségi és vallási problémák, ezért a nemzetközi békefenntartó erők jelenlétére a térségben hosszabb távon is szükség lesz.

(8) A Magyar Köztársaság geostratégiai helyzetét leginkább meghatározó, közeli térségek viszonylagos stabilitást mutatnak, bár e tekintetben is sajátos új konfliktusok jelenhetnek meg, válságindukáló tényezők mutatkoznak. Egyes, hazánktól viszonylag távol eső, de biztonsági helyzetünkre kétségkívül hatást gyakorló térségekben komoly feszültségek vannak jelen, nem kizárhatóak az országokon belüli és országok közötti fegyveres konfliktusok sem. A legsúlyosabb problémát a közel- és közép-keleti, rendkívül összetett politikai, biztonsági és katonai elemeket tartalmazó konfliktusgócok tartós megoldatlansága jelenti. Mindezek jelentős hatással bírnak az ország gazdaságára, energiabiztonságára, belső extrémitások fellépésére, migrációra és költségvetési helyzetére, forrásokat igényelnek, és egyben vonhatnak el a honvédelmi szektortól.

(9) A Magyar Köztársaság biztonságát érintő kihívások globális, transznacionális, regionális és a közvetlen földrajzi környezet szintjén jelentkezhetnek, és társadalmi, természeti veszélyjelenségek, fenyegetések, potenciális fenyegetések, valamint kockázatok formájában nyilvánulnak meg. A Nemzeti Katonai Stratégia ezek közül a katonai eszközök felhasználását igénylő kihívásokat veszi számba.

(10) A Magyar Köztársaságot jelenleg nem fenyegeti hagyományos jellegű szervezett fegyveres támadás, és ez hosszabb távon is alacsony valószínűségű. Ugyanakkor olyan fenyegetések jelentek meg, melyek új típusú, részben vagy egészben katonai eszközökkel kezelendő kihívást is jelentenek. Az előttünk álló időszakban elsősorban a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik további elterjedése és a szervezett, nemzetközi bűnözés, és leginkább ezek összefonódásából valamint a működésképtelen államok okozta regionális instabilitásból származó fenyegetések, válságjelenségek érintik közelről hazánk biztonságát.

(11) A Magyar Köztársaság biztonságára a regionális instabilitás, az etnikai-vallási jellegű konfliktusok, valamint ezek következményei szintén fenyegetést jelentenek. Közvetlen földrajzi környezetünkben ugyan csökken az ilyen irányú veszélyeztetettség, de nem szűnt meg és veszélyforrásként várhatóan a következő időszakban is megmarad, illetve aktivizálódhat

(12) A Magyar Köztársaság biztonságát veszélyeztető komoly fenyegetés a nemzetközi terrorizmus jelensége, új formája. Annak ellenére, hogy Magyarország nem tartozik a közvetlenül kiemelten fenyegetett célországok közé, a terrorizmus jelenségéből, mint világtendenciából kiindulva fel kell készülnie egy, vagy több, esetlegesen bekövetkező terrortámadás kezelésére, ezen belül a megelőzésre, a felderített szándék esetén az operatív elhárításra, illetve a bekövetkezett katasztrófa következményeinek felszámolására. A terrorizmus jelensége és erői elleni küzdelemben Magyarország nemzetközi együttműködésben vesz részt, míg a cselekmények kezelése összkormányzati, ezen belül rendészeti, bizonyos értelemben katonai feladat.

(13) Magyar Köztársaság biztonságára potenciálisan veszélyt jelent a tömegpusztító (vegyi, biológiai, radiológiai, nukleáris) fegyverek, valamint a célba juttatásukhoz szükséges eszközök és technológiák további ellenőrizetlen elterjedése. Fennáll a lehetősége annak, hogy ezek a fegyverek a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető államok vagy nem állami tényezők, terrorista csoportok felhasználási körébe kerülhetnek.

(14) A Magyar Köztársaság kormánya a biztonságot átfogó módon értelmezi, amely a nemzetközi, politikai és katonai tényezőkön túl magába foglalja annak gazdasági, energiaellátási, pénzügyi, rendvédelmi, emberi jogi és kisebbségi, információs és technológiai, környezeti, meteorológiai, demográfiai és civilizációs, közegészségügyi, valamint nemzetközi jogi dimenzióit is. A Magyar Köztársaság katonai védelme nemzeti ügy, mely két alappilléren nyugszik: a nemzeti önerőn és a Szövetségi együttműködésen.

(15) Az Alkotmányban és a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvényben foglaltak értelmében Magyarországon teljes mértékben érvényesül a katonai erők polgári demokratikus felügyelete és irányítása, ennek hatalmi ágak közötti megosztása.

(16) A demokratikus Magyarország katonai erejének egyoldalú, mások kényszerítésére való alkalmazását kizárja. Intervenciós akciókra kizárólag megfelelő nemzetközi felhatalmazás alapján, szövetségeseinkkel együtt vagy alkalmi koalíciókban, az érdekek és értékek együttese alapján kerülhet sor. Ilyen esetekben, a koalícióban való részvétel a magyar érdekek érvényesítését is szolgálja azzal, hogy megakadályozza, a válság következményeinek terjedését valamint azért, hogy részesei legyünk annak az érdekközösségnek, amelytől adott esetben saját nemzeti érdekeink segítését és támogatását is várjuk.

(17) Magyarország a megváltozott biztonsági környezetben is kész kell legyen arra, hogy ellenálljon a határait és/vagy szuverenitását érintő esetleges fenyegetéseknek, illetve cselekvéseknek, akcióknak. Ennek megfelelően olyan honvédelmet és benne olyan katonai erőt kell fenntartania és továbbfejlesztenie, amely több funkciós, az expedíciós és védelmi alapfeladatot, valamint más kihívásokban reá háruló sajátos tevékenységeket, szövetségeseinek szükségszerű támogatásával képes teljesíteni.

(18) A Magyar Köztársaság kormánya a védelempolitikát összkormányzati feladatként értelmezi. Ennek érdekében biztosítani kell, hogy a honvédelem más politikai ágazatokkal, illetve az átfogó politikai stratégiával szellemi és adminisztratív kapcsolatban legyen. Ezért célszerű kialakítani a biztonság- és védelempolitika más ágazatokban megjelenő koordinációs szerveit és megnevezni felelős személyeit.

(19) Magyarország egyetlen államot sem tekint ellenségnek, vitás kérdéseit a nemzetközi jog alapján, a diplomácia békés eszközeivel, korrekt nemzetközi kapcsolatokkal és a polgári szféra bevonásával kívánja megoldani. A Magyar Honvédség erőinek alkalmazása a Magyar Köztársaság védelempolitikai eszköztárában a hatékony nemzetközi szerep hitelességének bizonyítása, a katonai konfliktusok megelőzésének és kezelésének eszköze, amelyet az önvédelem rendkívüli eseteitől eltekintve nemzetközi koalíciók, mindenekelőtt az ENSZ, az Európai Unió, illetve a NATO keretében alkalmazzuk. A katonai erő bevetésére akkor kerül sor, ha a politika felismeri, hogy a konfliktus fegyveres jelenlét nélkül nem kezelhető.

(20) A Magyar Köztársaság az Euroatlanti biztonsági szervezetek együttműködő partnere, tagja. A védelempolitika és a katonai vezetés fontos feladata az újonnan csatlakozott, valamint társult tagok, valamint az integrációra esélyes országok felé egyfajta „hídszerep" betöltése, csatlakozási kritériumaik elérésében való támogatásuk, integrációs szervezetekbe való teljes beilleszkedés, betagozódás segítése, amelyek nemzeti érdekeinket is szolgálják. Ezért fontos stratégiai feladat a környező országokkal való kétoldalú katonai együttműködési formák bővítése, hatékonyságának növelése.

(21) Az európai biztonság, és egyre inkább a világ biztonsága egyik fontos sarokkövének továbbra is a NATO-t tartjuk, ugyanakkor egyre nagyobb súlyt helyezünk az Európai Unió folyamatosan alakuló kül-, biztonság- és védelempolitikájához való alkalmazkodásra, intézményeiben való részvételre. Magyarország – elsősorban az európai gyorsreagáló képesség alapjait jelentő harccsoportok felállításához való hozzájárulása révén – részese az Európai Unió állandó strukturált együttműködésének, mely az Európai Unió katonai válságkezelő képességei fejlesztésének az alapja. Hazánknak érdeke az európai biztonság- és védelempolitika dinamikus fejlődése, amelyet hangsúlyozottan nem a NATO ellenében, hanem a két szervezet közötti stratégiai partnerség jegyében támogatunk.

(22) A Szövetség egy igen szélesen értelmezett stratégiai környezetben fog működni, ahol feszültségek jelentkezhetnek és a konfliktusok igen rövid előrejelzési idővel törhetnek ki. A globalizáció eredményeként növekszik az országok kölcsönös függősége. Ez azt jelenti, hogy szövetségeseink biztonságát és stabilitását is egyre erősebben befolyásolja a világ más részeinek stabilitása vagy éppen annak hiánya. Az információs korszakban a regionális konfliktusok hatása felnagyítva jelentkezhet. Ezzel párhuzamosan – és részben ennek következményeként – a haderők várható alkalmazása előtt egyre kevésbé lesz bármilyen politikai-földrajzi korlát.

(23) Egyre növekvő fontosságú feladat, hogy megfelelő formában és mértékben hozzájáruljunk az Európai Unió közös kül-, biztonság- és védelempolitikájának keretében végrehajtott műveletekhez is, Szükség esetén részt veszünk az ENSZ és az EBESZ által vezetett, illetve politikai megfontolás és döntés szerint egyéb, alkalmi koalíciókban végrehajtott műveletekben is.

(24) A Magyar Honvédség az állami intézményrendszer szerves része, a kül-, biztonság- és védelempolitika, valamint a nemzeti érdekek érvényesítő képességének nélkülözhetetlen eleme. Ennek az elvárásnak akkor tud eleget tenni, ha a társadalom és a közigazgatás minden elemével, elsősorban a civil szervezetekkel, önkormányzatokkal, a gazdaság szereplőivel, az oktatási és művelődési intézményekkel és civil szervezetekkel szoros, nyított együttműködő kapcsolatot tart fenn központi és helyi szinteken egyaránt.

(25) A Magyar Honvédség rendeltetése a Magyar Köztársaság területének, légterének védelme, az ország határainak biztosítása, részvétel – együttműködve szövetségeseink katonai erőivel – az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagállamainak védelmében; valamint hozzájárulás nemzetközi válságkezelő műveletekhez – Magyarország határaitól távolabbi régiókban is – az esetenként kijelölt erőkkel.

(26) A Magyar Köztársaság kül- és biztonságpolitikai céljainak támogatása érdekében a Magyar Honvédség hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához. Katonai felkészültségével, a nemzetközi jog által megkövetelt közösségi döntés alapján nemzetközi feladatokban vesz részt. Ennek érdekében a honvédség két- és többoldalú nemzetközi katonai kapcsolatokat tart fenn, valamint nemzetközi szerződések ellenőrzésében vesz részt.

(27) A Magyar Honvédség alapvető feladata, hogy megvédje Magyarország függetlenségét és területi sérthetetlenségét. Erre átmenetileg, a szövetséges erők megérkeztéig önállóan is képesnek kell lennie, de az önvédelemre alapvetően szövetségesi keretekben kell készülnünk. Ezen túlmenően hozzájárulunk a Szövetség közös védelmi képességéhez és a szövetségi műveletekhez is. Szövetséges állam veszélyeztetése esetén ennek szellemében veszünk részt a megelőzést szolgáló döntésekben, bekövetkező támadás esetén azonnal meg tesszük a béke fenntartásához, a kollektív védelemhez szükséges politikai és katonai intézkedéseket.

(28) A Magyar Köztársaság területi integritását és állami szuverenitását a Magyar Honvédség teljes békeszervezetével és képességeivel biztosítja, beleértve a szövetséges támogató erők hatékony működéséhez szükséges nemzeti támogatás biztosítását is. Az ország biztonságának közvetlen fenyegetése esetére a Magyar Köztársaság fenntartja a jelenlegi, békeidőszaki hadrendet kiegészítő, hadkötelezettségen alapuló haderő mozgósításának, aktivizálásának lehetőségét, a felfüggesztett sorkötelezettség korlátozott bevezetését. A nemzeti hírszerzés, valamint a Szövetségi és Európai Uniós információcsere feladata, hogy ennek szükségességét kellő időben, előre jelezze.

(29) A NATO és az EU, illetve a szélesebb nemzetközi közösség keretében részt vehet a haderőre háruló feladatok, külső akciók végrehajtásában, Szövetségi és megfelelő jogi felhatalmazás esetében más országok haderőinek Magyarországra érkezése vagy átvonulása esetén a Magyar Honvédség részt vesz a részükre nyújtandó befogadó nemzeti támogatás megszervezésében és biztosításában. A Magyar Köztársaság területi integritását és állami szuverenitását a Magyar Honvédség teljes békeszervezetével és képességeivel biztosítja, beleértve a szövetséges támogató erők hatékony működéséhez szükséges nemzeti támogatás biztosítását is. Az ország biztonságának közvetlen fenyegetése esetére a Magyar Köztársaság fenntartja a jelenlegi, békeidőszaki hadrendet kiegészítő, hadkötelezettségen alapuló haderő mozgósításának, aktivizálásának lehetőségét, a felfüggesztett sorkötelezettség korlátozott bevezetését. A nemzeti hírszerzés, valamint a Szövetségi és Európai Uniós információcsere feladata, hogy ennek szükségességét kellő időben, előre jelezze.

(30) Más tagország megsegítésére, az Észak-atlanti Szerződés döntéseivel összhangban, fegyveres támadás, illetve annak közvetlen veszélye esetén kerül sor. A feladat végrehajtása Szövetségi keretek között történik. A hadműveletek során – Szövetségi területen – befogadó nemzeti támogatásra számítani lehet. A konfliktusban nem zárható ki etnikai vagy vallási csoportok ellenséges, akár terrorista, gerilla jellegű fellépése, akár tömegpusztító fegyverek alkalmazásának veszélye. A viszonylag rövid idejű, intenzív hadműveletet elhúzódó, alacsony intenzitású fegyveres tevékenység követheti.

(31) A Magyar Köztársasággal szomszédos térségekben – alacsony és egyre csökkenő, de esetenként intenzívvé váló valószínűséggel – kialakulhatnak belső válságok, vagy szélsőséges esetben országok közötti konfliktusok, amelyeknek nem célja a magyar állam szuverenitásának, területi integritásának fenyegetése, azonban határközeli fegyveres összeütközések sérthetik a határmenti térségek biztonságát. Esetleges katonai veszély esetén a Magyar Honvédség határvédelmi feladatot lát el. A potenciális légtérsértések kezelésére a NATO légvédelmi rendszerének keretében kerül sor. A konfliktus jellegéből adódóan tömeges, egyidejű és illegális migrációval, változó intenzitású, akár hosszú időn át elhúzódó tevékenységgel lehet számolni.

(32) A Magyar Honvédség kijelölt alakulatai feladatot vállalnak egyes válságtérségekbe irányuló humanitárius és segélyszállítmányok, telepített kárfelszámoló és egészségügyi objektumok ideiglenes vagy folyamatos védelmében. Ennek folytatásaként biztosítják a polgári válságkezelés erőinek tevékenységét.

(33) A Magyar Honvédség részese lehet egyéb nemzetközi műveletnek, amely a nemzetközi közösség egyik meghatározó hatalma vezetésével, döntően a NATO vagy az Európai Unió tagállamainak erői által alkotott alkalmi kötelékben történhet, adott esetben távoli területeken. A Magyar Honvédség jelentős erőkkel sem jelenleg, sem a jövőben nem lesz alkalmas igen nagy távolságú expedíciós hadviselésre, extrém éghajlati- és terepviszonyok közötti működésre és a fejlesztési célok között az ilyen jellegű képességek nem is szerepelnek. Mind a fejlesztés során, mind az egyes gyakorlati alkalmazások szervezésénél olyan struktúrák és felszereltség kialakítására törekszünk, amelyek biztosítják a személyi és technikai veszteségek elkerülését, illetve minimalizálását.

(34) A Szövetség döntéseiben való részvételünk során figyelembe kell vennünk, hogy jelentős katonai erővel és magas intenzitású akcióban egyszerre egy területen, kis létszámmal béke és humanitárius, vagy ellenőrző missziókban, egy időben néhány helyen vagyunk képesek részt venni.

(35) A polgári hatóságok támogatásához a Magyar Honvédség a rendelkezésére álló képességeit veszi igénybe, részt vehet természeti, vagy ipari katasztrófák elhárításában, következményeik felszámolásában kül- és belföldön egyaránt. Humanitárius vészhelyzetek kezeléséhez, otthonukat elhagyni kényszerültek evakuációjának szervezésében, a kitelepült személyek megsegítéséhez a honvédség szintén a meglévő lehetőségeivel járulhat hozzá.

(36) Sajátos, minősített helyzetekben a Magyar Honvédség egészségügyi rendszere, tekintettel sajátos, kitelepülésre képes szervezeteire, speciális eszközeire és bizonyos medicina ágazatok átlagnál magasabb arányaira, részt vállal a lakosságvédelemben, egészségügyi rendszabályok és eljárások biztosításában.

(37) A Honvédség csak bizonyos, korlátozott esetben fog önálló műveleti feladatot végrehajtani, katonai alkalmazási feladatainak döntő többségét nemzetközi környezetben, NATO- vagy EU-keretben, vagy az e szervezetek tagságára épülő nemzetközi koalíciók keretében, ahhoz igazodva fogja végezni. Fontos tényező, hogy a honvédség nemzetközi tevékenységében érvényesüljenek a történelmileg kialakult, jelen helyzetben is meglévő hagyományos, de modernizált magyar specifikumok, amelyek jelentősége már az eddigi humanitárius műveletekben is bebizonyosodott.

(38) Miután katonai feladataink döntő többségét Szövetségi vagy koalíciós környezetben fogjuk végrehajtani, a magyar haderő egész alkalmazási koncepciója alapvetően erre a tényezőre épül a jövőben. Ha a Szövetségen, vagy a koalíción belül túl nagyok a minőségi különbségek és eltérések a magyar és a szövetséges haderő között, úgy sem érdemben hozzájárulni, sem segítséget fogadni nem leszünk képesek. Mindez nem jelenti azt, hogy a magyar és a szövetséges haderő között nem lehet bizonyos eltérés a technikai felszereltség szintjében, a struktúrában, azonban nem lehet különbség a működés, a tervezés és az alkalmazás koncepciójában.

(39) A 21. század konfliktusaiban – a korábbi háborúktól eltérően – egyre inkább az aszimmetrikus jelleg érvényesül. A fegyveres konfliktusok jó részében nem egynemű, illetve megegyező erőviszonyú erők csapnak össze. Jelentős különbségek lesznek a szemben álló felek jellege (állami, illetve nem-állami szereplők), politikai és stratégiai céljaik, katonai és nem-katonai eszközrendszerük, katonai erőik, hadviselési módszereik tekintetében.

(40) A jövő katonai műveletei komplex és multidimenzionális műveletek lesznek, melyeket szinte kivétel nélkül nemzetközi, összhaderőnemi keretek között hajtanak végre. A szövetségek haderői a katonai alkalmazás során szoros koordinációban és együttműködésben állnak a nemzetközi és helyi civil szervezetekkel, szereplőkkel. Jelentősen megnövekszik az interoperabilitás (együttműködési képesség) igénye és az azzal kapcsolatos elvárások.

(41) A jövő katonai műveletei nem érnek véget a klasszikus értelemben vett fegyveres harc szakaszának lezárultával. A konfliktus utáni rendezés – gyakran az ország-építés – civil feladatai viszonylag hosszú ideig igénylik majd a rendezésben részt vevő katonai erők közreműködését és támogatását. Ez megnöveli a harctámogató és a harcbiztosító-kiszolgáló erők jelentőségét és fokozza az ilyen feladatokra kiképzett erők iránti igényt.

(42) A területvédelmi koncepció meghaladása és átértékelése nem jelenti azt, hogy a jövőben a haderőnek az ország, illetve a határok védelme ne lenne a feladata. A haza fegyveres védelmére is csak olyan katonai alakulat lesz érdemben alkalmazható, amely nemzetközi missziókban, az ország területétől távol is képes feladatok végrehajtására. Az új típusú, határon kívüli, expedíciós jellegű alkalmazás követelményeinek megfelelni képtelen erők a honvédelem klasszikus alkotmányos alapfeladatainak ellátására sem lennének képesek, hiszen mindkét követelmény teljesítéséhez ugyanazokra a hálózatközpontú hadviselésre alkalmas erőkre van szükség.

(43) A Magyar Honvédség az elmúlt években jelentős fejlesztési eredményeket tudott elérni, elsősorban azokon a területeken, amelyek nem, vagy csak viszonylag szerény mértékben igényeltek pótlólagos anyagi forrásokat. A változásokat ugyanis folyamatosan, a reformlépéseket kísérő és fékező forráshiány közepette kellett végrehajtani, s ez a helyzet ma is fennáll. A Magyar Honvédség feladatai között szereplő két legfontosabb lehetséges alkalmazás, a nagyobb valószínűségű nemzetközi műveletekben való részvétel és a kis valószínűségű, de nemzeti érdekeinket érintő, az országot ért esetleges támadás kivédése, komoly kihívást jelent, amelyeket csak akkor leszünk képesek teljesíteni, ha előrelépés következik be a közvélemény és a politika Honvédséggel kapcsolatos hozzáállásában, azaz ha az eddiginél jóval nagyobb figyelmet fordítunk a honvédelemmel kapcsolatos össz-állami feladatok elvégzésére.

(44) A haza védelme külső támadással szemben, akár nemzetközi, akár nemzeti keretek között történik, az egész ország képességeinek mozgósítását követeli meg. Mindenek előtt ki kell alakítani azokat a katonai struktúrákat, amelyek egy hazánkat ért agresszió ellen felállításra kerülnek. Ebben az esetben a békestruktúra kiegészítésre kerül és egy hadműveleti-harcászati szintű szárazföldi szervezet kialakítására kerül sor. Ehhez már békeidőben biztosítani kell a megfelelő személyi és anyagi feltételeket. Az önkéntes tartalékos rendszer – amelynek feltételrendszere ma még nem teljesen adott – teljes kiépítése és működtetése az eszkaláció előrehaladtával a felállításra kerülő új csapatok állományát és a veszteségpótlást biztosítja. Ezen túlmenően elengedhetetlen az ország erőforrásai mozgósításának és a védelem szolgálatába állításának előkészítése is, beleértve a megfelelő jogszabályok kidolgozását és a nem-katonai szervezetek és szervek, valamint a működtetésükhöz szükséges személyi feltételek kialakítását.

(45) A nemzetközi műveletekben hosszabb távon csak akkor leszünk képesek részt venni, ha az egész Honvédség felkészül erre. Ehhez az szükséges, hogy megtörténjen a Honvédség, személyzeti és logisztikai rendszerének teljes hozzáigazítása az új követelményekhez, beleértve az önkéntes hadsereg létrejöttéből adódó feladatok végrehajtását is, hiszen az önkéntes haderőre történt áttérés után számos területen nem, vagy nem teljesen történt meg a jogszabályok adaptálása, a szükséges feltételek kialakítása.

(46) Kiemelendő, hogy az elmúlt három évtizedben nem történtek jelentős lépések a haderő felszerelésének az új kihívásokhoz alkalmazkodó modernizálására. Ennek elsősorban a szükséges anyagi források hiánya volt az oka, de közrejátszott az is, hogy nem ismertük fel időben a fejlődés egyes irányait és ebből adódóan nem szabtunk adekvát feladatokat. Az utóbbi néhány évben jelentős előrelépés történt, és ma már kimondhatjuk, hogy néhány fontos területen (pl. humán erőforrás gazdálkodás, nemzetközi logisztika) a változások megtörténtek. A jelenlegi felszereléssel azonban a nemzetközi műveletekben való részvétel már ma is csak bizonyos korlátok között vállalható, s ezek a korlátok az idő előrehaladtával, hamarosan akadályként fognak jelentkezni. Nem túlzás azt állítani, hogy komoly előrelépés nélkül a Magyar Honvédség kénytelen lesz jelentősen csökkenteni nemzetközi vállalásait, és csökkenni fog a közvetlen honvédelemhez szükséges képessége is. Hosszabb, kb. tízéves távlatban pedig a Honvédség működőképessége is veszélybe kerül, ha nem sikerül pótolni a kieső, használhatatlanná váló eszközöket és beszerezni azokat, amelyek a 21. század katonai kihívásaira adandó válaszhoz elengedhetetlenek.

(47) A megváltozott biztonsági és alkalmazási követelmények közötti helytálláshoz nem elég, ha a haderő egyes kiemelt részeit tesszük időről időre alkalmassá a nemzetközi keretben való alkalmazáshoz. Ha az alkalmazás legvalószínűbb keretét jelentő szövetségi rendszer képességei és jellege gyökeresen átalakul, akkor a magyar haderő egészének jellegét és doktrínáját kell megváltoztatni a sikeres működéshez. Világosan nyomon követhető a NATO műveletek expedíciós követelményeinek erősödése, emellett azonban továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani a kollektív védelembe ágyazott országvédelem megvalósításához szükséges eszközrendszer fenntartására és fejlesztésére is.

(48) A haderő fejlesztését, szervezetét, technikai szintjét, infrastruktúráját és működési elveit elsősorban azok a célok és feladatok határozzák meg, amelyek a biztonsági környezetből, kihívásokból származnak. Ebben a feladatrendszerben döntő hatást gyakorol a haderő alakulására a várható alkalmazási környezet, a legvalószínűbb feladat, és a hadviselés módjának átalakulása, valamint a szövetségi dokumentumokban meghatározott igények.

(49) Az új kihívásokhoz való alkalmazkodás és a többi tagállam katonai erőivel való együttműködés érdekében szükségszerűen és folyamatosan átalakul a haderő struktúrája és korszerűsödnek katonai képességei. Katonai kapacitásunk jelentős részét nemzeti keretek között fejlesztjük, további képességeket a Szövetség keretei között kollektív és többnemzeti, az Európai Unióban az állandó strukturált együttműködés keretében, továbbá többoldalú nemzetközi együttműködés révén hozzuk létre. A Magyar Honvédség egészének biztosítania kell katonai erőnk kötelékeinek gyors telepítését, a rugalmas alkalmazást, a misszió végrehajtásához szükséges ideig történő fenntartását, túlélését, önvédelmi képességét, felderítési készségét és hatékony működését.

(50) Az egyes kötelékek saját, valamint az oltalmazandó objektumok megóvása érdekében harcászati megállító-képességgel kell rendelkezzenek. A Magyar Köztársaságnak, intézményeinek, kritikus infrastruktúrájának pedig alkalmasnak kell lennie a szükség esetén beérkező erők befogadó nemzeti támogatására, a Honvédségnek pedig a befogadó nemzeti támogatás katonai feladatinak ellátására. A honi területen végrehajtott katonai feladatokra is nemzetközi környezetben – esetenként nemzetközi parancsnokság alatt – kerül sor, azaz ezen feladatokra is csak olyan erők alkalmazhatók, amelyek egyébként képesek a nemzetközi együttműködésre.

(51) A jövő (szövetségi) haderejének jellegében és szerkezetében egyaránt dinamikusnak, összhaderőnemi és expedíciós műveletekben való részvételre alkalmasnak kell lennie. Lehetőségein belül képesnek kell lennie minden reálisan szóba jöhető hadviselési mód hatékony alkalmazására, és az adott konfliktus kezelése során szóba jöhető, ránk háruló katonai feladatok végrehajtására, a konfliktus helyszínére való gyors kitelepülésre és a konfliktus helyszínén – akár magas hadműveleti ütem mellett is – a folyamatos önfenntartásra. Képesnek kell lennie, továbbá a civil hatóságokkal és szervezetekkel való zökkenőmentes együttműködésre.

(52) A jövő hadviselésében eredményesen szereplő haderővel szemben állított legfontosabb követelmények az alábbiak szerint összegezhetők:

a. A kijelölt erők magasfokú készenléte.
b. A gyorsan változó harcászati, hadműveleti körülmények közötti alkalmazkodás és reagálás képessége.
c. Többnemzeti, összhaderőnemi környezetben való tevékenység.
d. Expedíciós képesség.
e. Hatékony felderítés, információszerzés és csere.
f. Telepíthetőség és mobilitás egysége.
g. Hosszú távú fenntarthatóság.
h. A természetes és mesterségesen kialakított közegben egyaránt érvényesülő rejtés, álcázás módjainak ismerete és alkalmazása.
i. Magas technológiai szint.
j. Önvédelmi-, közvetlen biztosítási- és túlélőkészség.
k. Integrált és nemzetközi logisztikai támogatás.
l. Képesség a civil hatóságokkal, lakossággal való koordinációra és együtt-működésre.
m. Hálózat-központú környezetben való alkalmazás képessége.
n. Külső környezet változásaihoz való gyors alkalmazkodás képessége.

(53) Az ország védelmében a Magyar Honvédség teljes szervezetével vesz részt; a külföldön egy időben folyó műveletekhez erői egy részével járul hozzá. A nemzetközi biztonsági helyzet gyors és állandó változása miatt készen kell állnunk arra, hogy a vállalásokat rugalmasan értelmezzük és a valós nemzeti és többnemzeti NATO/EU) szükségletekhez, valamint saját magunk teherbíró képességéhez igazítsuk.

(54) Bár a Szövetség elleni nagyméretű hagyományos agresszió esélye minimális, a Szövetség katonai erőinek meg kell őrizniük a magas intenzitású műveletekben való részvétel képességét, annak érdekében, hogy képesek maradjanak a nagyobb kihívást jelentő hagyományos kockázatok kezelésére is. A szövetséges államok – így Magyarország – haderőstruktúráját a legvalószínűbb műveletek figyelembe vételével kell folyamatosan fejleszteni, és e struktúrát a legnagyobb követelményekkel járó feladatok ellátására kell felkészíteni.

(55) A Magyar Honvédség jövőbeni fejlesztésének koncepciója egyrészt azon alapul, hogy napjainkban egyetlen ország sem képes teljes körű védelem kialakítására. Másrészt azt kell figyelembe venni, hogy a jelenlegi helyzetben nem látható pontosan előre, mikor, milyen váratlan, a fentiekben nem tervezett fenyegetésekkel kell az országnak szembenéznie.

(56) A korszerű és felgyorsult ütemű hadviselés során az egyes műveletekben a döntési ciklusok időtartama radikálisan csökken. A hadműveleti ütem nem csak a műveletek végrehajtásában, hanem a végrehajtásra vonatkozó döntések meghozatalában is ugrásszerűen emelkedik. A műveletekben csak olyan operatív harci kötelékek lesznek képesek részt venni, amelyek képesek lesznek alkalmazkodni az órákra vagy néha csak percekre szűkülő döntési ciklusok jelentette követelményekhez.

(57) A magyar haderő további modernizálásának fontos követelménye, hogy ne csak a kijelölt elemei, hanem egyes parancsnokságai is képesek legyenek expedíciós jellegű feladatok végrehajtására. Nem csak arra kell képesnek lenni, hogy csapatokkal, integrálódjanak egy szövetségesi misszióban, hanem arra is, hogy – adott szinten magyar vezetésű parancsnokság alatt – maguk integrálják más szövetséges államok kötelékeit a szövetségi misszió egészébe.

(58) A katonai képességek kialakítása, elsajátíttatása, a haderő alkalmazására történő felkészülés és a katonai feladatok végrehajtása során szerepet kell kapnia a környezettudatos gondolkodásnak és cselekvésnek, összhangban a hazai és a nemzetközi (NATO, EU) környezetvédelmi követelményrendszerrel. A Magyar Honvédség legyen kész a nemzeti határokon átnyúló ökológiai károk megelőzésére, a bekövetkező környezeti ártalmak felszámolásában való közreműködésre. A továbbiakban is gondot kell fordítani, programokat kell kialakítani a Magyar Honvédség sajátos, azon hadfelszerelési eszközeire, laboratóriumaira, észlelő- és felderítő berendezéseire, amelyek képesek a tudatos, vagy keletkező környezeti kárjelenségek távoli és közeli észlelésére.

(59) A magyar haderő nemzetközi szerepvállalása a környezetvédelmi szempontból is új kihívást jelent, mivel az országhatárainkon kívüli hadműveleti területeken végrehajtott katonai, illetve missziós tevékenység ideje alatti intenzív területhasználat a helyi természeti értékek megőrzését, az „ökológiai lábnyom" nélküli feladatvégzést követeli meg. A honvédség veszélyes üzem, tevékenysége és kiképzési formái esetenként környezetterhelők, légszennyezők, infrastruktúrakárosítók lehetnek. Ennek intézményi-, felügyeleti szervét hatékonnyá kell tenni és meg kell szervezni az együttműködést a helyi, önkormányzati, civil szervezetekkel és gazdasági szereplőkkel, a prevenció, a szükséges korlátozások és utólagos kárenyhítés érdekében.

(60) Az expedíciós tevékenység nem határozható meg konkrét térbeli távolságokban, földrajzi térségekben és a bevonható erők előre megállapított létszámában. A Szövetségi és nemzeti érdekek összehangolásából következik, hogy a honvédség jelentős erőit olyan műveletekbe ajánljuk fel, amelyek – ha nem is közvetlenül, de közvetve – szavatolják az ország és régió stabilitását és szélesebb értelemben vett biztonságát. A válság, vagy a veszélyjelenség természetéből eredően az egy időben, több térségben résztvevő erők létszáma és felszereltsége rendkívüli esetekben meghaladhatja az adott hivatalosan vállalt kereteket. Ezekben a sajátos helyzetekben jól értelmezhető Szövetségi igény és megfontolt politikai döntés szükséges.

(61) A külföldön tevékenykedő katonai szervezetek katonai, erőnléti, technikai és szociális feltételeit is úgy kell biztosítani, hogy a műveleti tevékenységre hozzávetőleg fél évig, rendkívüli esetben a váltás gyors felkészítésével rövid időre meghosszabbított ideig legyen képes. Ez az időtartam meghatározza a váltás felkészítését is.

(62) A védelmi szektor keretébe tartozó katonai és intézményi struktúrákat, szervezeti formákat a 2007-es formában stabilizálni kell, azonban a folyamatos funkcióelemzés során bizonyos korrekciók végrehajtása modernizációs szükségesség. Az ilyen változtatásokat a változó helyzet is megkövetelheti. Ezeket az átalakításokat operatívan követnie kell az állomány célirányos továbbképzési kurzusainak

(63) Mindebből az következik, hogy a jövőben a katonai képességek és erre alapozva a haderő fejlesztését nem a múltban megszokott módon, a legvalószínűbb fenyegetések elhárítására kell építeni. Olyan képességalapú haderőfejlesztést kell megvalósítani, amely lehetővé teszi mindazokra a fenyegetésekre való hatékony reagálást, amelyekkel az elemzett jelzések szerint szembe kell néznünk, valamint olyan katonai és nem-katonai képességeket és kapcsolatokat kell kiépítenünk, amelyek ezeket megfelelő módon kiegészítik

(64) A korszerűsítés egyik legfontosabb eleme a haditechnikai és hadfelszerelési eszközök folyamatos innovációja. Ebben a tekintetben a legalapvetőbb feladatok:

– Az informatikai jellegű, fejlődő hálózatokba való illeszkedés, folyamatos kommunikáció.
– A többfunkciós haditechnikai és támogató eszközök folyamatos rendszeresítése.
– A védett szárazföldi mozgásképesség eszközeinek megújítása.
– A fegyverzet beszerzése terén előnyben kell részesíteni az önvédelmet és túlélést biztosító, könnyen szállítható, csapatoltalmazó, tábori vezetési eszközöket. A modern hadviselésben az élőerő-kímélés növekvő mértékben igényli a multifunkcionális eszközök rendszeresítését.

(65) Ebben a folyamatban jelentős szerepet kell szánni a védelmi szektor tudományos bázisának, K+F szerveinek, rendszeresen elemezni kell a nemzetközi eredményeket, folyamatos kapcsolatot kell fenntartani a tudományos műhelyek és gyártók között. Nagyobb figyelmet kell fordítani a harci, hadműveleti, vezetési és logisztikai feladatok tapasztalatainak elemzésére, a tanulságok fejlesztésben való hasznosítására.

(66) A Magyar Honvédség legfontosabb és legértékesebb erőforrása a személyi állomány, a feladatára felkészített, képzett, megfelelő fizikai és pszichikai állóképességű katona, aki munkájával, személyes áldozatvállalásával – akár életének kockáztatásával – jelenti a haderő működésének alapját. A személyi állomány alapvetően határozza meg a haderő katonai és egyéb műveletekre való felhasználhatóságának általános képességét.

(67) A honvédség állományszükségletét a rendeltetéséből adódó feladatok végrehajtása, illetve az azokra való felkészítés és készenlét igényei határozzák meg. A készenlét fenntartásának időszakában az MH teljes személyi állományát önkéntesen vállalt szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses, valamint ideiglenesen rendelkezésre álló önkéntes tartalékos katonák, a katonai felsőoktatási intézmény honvédségi ösztöndíjas, és szakképzésben részt vevő hallgatói, a katonai középfokú oktatási intézmény hallgatói, továbbá köztisztviselők, közalkalmazottak és más munkavállalók – alkotják. Minősített időszak esetén az állomány kiegészülhet a hadkötelezettség alapján behívottakkal.

(68) A Magyar Honvédség legénységi állománya teljes egészében szerződéses jogviszonyú katonákból áll, akik alapvető polgári végzettséggel rendelkezve vállalnak szolgálatot; és a tiszthelyettesi állomány elsődleges utánpótlási forrását jelentik. A szerződéses legénységi állomány utánpótlási forrása a magyar társadalom katonai motivációt érző, valamint az alkalmassági követelménynek megfelelő fiatal korosztálya.

(69) A tiszthelyettesi állomány fő utánpótlási bázisa az eredményesen szolgáló szerződéses, legénységi állományú katona, a tiszthelyettes képző szakiskola végzett hallgatója, vagy a szükséges szakképzettséggel rendelkező külső jelentkező. A tisztikar tagja a katonai felsőoktatási tanintézetben diplomát szerző fiatal, illetve katonai vezetőképzést követően a polgári felsőoktatási tanintézetekben végzett jelentkező lehet.

(70) Az önkéntes alapon szerveződő haderő a piac többi szereplőjével versenyez a munkaerőért. A képzett, szükséges minőségű és mennyiségű munkaerő megszerzése és megtartása érdekében a haderő versenyképes pályát, hazai és nemzetközi előmeneteli lehetőséget és kompenzációs csomagot ajánl. A Magyar Honvédség vezetése és a katonai szervezetek parancsnokságai támogatják a családtagok munkavállalási, illetve tudásfejlesztő oktatási lehetőségeit. A szolgálati idő leteltével – a társadalom számára értékes erőforrásként – munkaképes, képzett, idegen nyelvet beszélő, szervezési, vezetési tapasztalattal rendelkező munkavállaló kerül vissza a munkaerőpiacra. Ennek érdekében a Magyar Honvédség humán rekonverziós (munkaerőpiacra irányítás és közvetítés) tevékenységet végez a foglalkoztatáspolitikai szervekkel együttműködve.

(71) A humánerőforrás-gazdálkodás hatékonysága érdekében az előmenetel lehetőségét biztosító rendszer működtetése szükséges, amely magában foglalja a pályára kerüléstől a pálya elhagyásáig terjedő kiszámítható pályakép minden elemét. A katonai előmenetel, a karrier alapja az egyéni teljesítmény, a rendszeres értékelésre épülő verseny, amely a rendfokozatokban való fokozatos emelkedés, a szakmai és törzs-, valamint parancsnoki, vezetői beosztások betöltésén, azok egymásra épülő rotációján keresztül valósul meg.

(72) Az előmeneteli rendszer hatékony működését a Honvédség egymásra épülő képzési-, továbbképzési rendszere támogatja. A kezdő tiszti és tiszthelyettesi állomány alapképzése a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alatt működő oktatási intézményekben történik. Az állomány beosztási mobilitását és előmenetelét a betöltendő munkakörök által igényelt szak-, nyelv-, és továbbképző tanfolyamok hazai- és külföldi intézményekben végrehajtásra kerülő rendszere teszi lehetővé.

(73) A védelempolitikai és katonai vezetőképzés alapvető bázisa a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, amely részére a kiképzett állomány szükségletet, továbbá a képzési követelményeket a Magyar Honvédség határozza meg Az egyetem további képzési tevékenységét a munkaerőpiac, illetve az adott szakok iránt érdeklődő jelentkezők és a befogadásukhoz rendelkezésre álló kapacitás határozza meg. Az egyetem szakmai és oktatásszervezési területen szuverén, általános felügyeletét a honvédelmi miniszter látja el. A Magyar Honvédség állományának mobilitási kényszere, az időszakosan jelentkező túlterhelés, továbbá a sajátos garnizoni életmód szükségessé teszi egy olyan humán szolgáltató intézményrendszer működtetését, amely lehetővé teszi a családi problémák kezelését is. A professzionális haderőben módosul az egyes állománykategóriák funkciója, szerkezete, foglalkoztatásának elvei. A személyi állomány feladatrendszere strukturált, a rendfokozati, beosztási szintekhez igazodó, egymásra épülő követelményeken alapul. A Magyar Honvédség humán stratégiájának alapjait a Nemzeti Katonai Stratégiában megfogalmazott elvek képezik.

(74) A tartalékos szükséglet biztosítása a készenlét fenntartásának időszakában önkéntes szolgálatot vállalókkal, a hadkötelezettség visszaállítása után kiképzett állomány lebiztosításával, továbbá szükségszerűen a kiképzetlen állampolgárok felkészítése útján történik.

(75) A Honvédség képességei fenntartásának és fejlesztésének elsődleges pénzügyi forrása a honvédelmi tárca éves költségvetési támogatása. A támogatásnak biztosítania kell a Magyar Honvédség feladatai végrehajtását, összhangban a nemzetgazdaság teljesítőképességével. A védelmi költségvetés meghatározásának további fontos szempontja az Észak-atlanti Szerződés szervezetén belüli arányos teherviselés elve, illetve az európai biztonság és védelempolitika megvalósításához való hozzájárulás igénye. A Magyar Köztársaság a honvédelem költségvetési támogatását a bruttó nemzeti össztermék arányában legalább a jelenlegi szinten tartja, hosszabb távon pedig a szükségleteknek, a Szövetségi és Európai Uniós vállalásoknak és az ország teherbíró képességének megfelelően folyamatosan felülvizsgálja, kiigazítja. Törekedni kell a nemzetközi együttműködésből adódó előnyök felderítésére és kihasználására is.

(76) Az erőforrások hatékony felhasználása érdekében a gazdálkodási és logisztikai rendszert olyan irányba kell folyamatosan fejleszteni, amely a központi és helyi gazdálkodási hatáskörök racionális összhangján alapul, és amely biztosítja a katonai vezetés megfelelő ráhatását a gazdálkodás hatékonyságának biztosítása érdekében, valamint kellően átlátható a pazarlás, a korrupció és hanyag gazdálkodás megelőzésében.

(77) A honvédelmi tárca folyamatosan fejleszti és működteti a védelmi tervezési rendszerét, melyben a stratégiai képességcélok és a felhasználható erőforrások kapcsolatát eltérő időtávú tervek teremtik meg. A védelmi tervezés kiinduló pontjául a Magyar Köztársaság kül- és biztonságpolitikai céljai alapján megfogalmazott honvédelmi célok szolgálnak. A Honvédség rendeltetése, feladatrendszere és alkalmazási ambíciószintje hadműveleti, illetve katonai-szakmai elemzésével határozzák meg a szükséges és elégséges katonai képességigényeket. Az ezek összevetésével megállapított képességhiányok és feleslegek kockázatai alapján felállított prioritások szolgálják a tervezhető erőforrások feladatokhoz rendelését és felhasználását. A hosszabb távon elérendő képességcélokat és a kapcsolódó erőforrásokat stratégiai tervek rögzítik, amelyek végrehajtásáról a rövidtávú tervek gondoskodnak. A képességek fejlesztése a tervekhez kapcsolódó programok és projektek kidolgozásával, végrehajtásával történik. A ciklikusan folyó tervezési tevékenység alapját, valamint a tervek minőségét és megalapozottságát a tervek teljesítésének folyamatos nyomon követése és elemzése biztosítja.

(78) Az erőforrás lehetőségeknek megfelelően fokozatosan le kell cserélni az elavult, gazdaságosan rendszerben nem tartható technikai eszközöket, gondoskodni kell pótlásukról és olyan eszközöknek a beszerzéséről, amelyek az új feladatok ellátásához szükségesek. A hazánk közvetlen környezetét jellemző biztonsági helyzet lehetővé teszi, hogy a Honvédség felfüggessze a stratégiai tartalékok korábban hagyományos képzését és fenntartását. A Honvédség a jelenleg meglévő anyagi-technikai készleteinek egy részét a szükségleteken felül működési tartalékként megőrzi, illetve új eszközök beszerzése esetén gondoskodik az elhasználódásból és alkalmazásból adódó fogyás pótlásáról.

(79) Mindezek alapján, a tárcán belül tovább csökkennek a honvédelem ágazati irányítás köréhez és a Honvédség rendeltetés szerinti feladataihoz közvetlenül nem köthető, igazgatással, működtetéssel, fenntartással, valamint vezetéssel kapcsolatos funkciók és szervezeti elemek, illetve azok ráfordításai.

(80) A honvédelmi infrastruktúra fejlesztésének, működtetésének és fenntartásának a katonai-műveleti képességek fejlesztését, működését és fenntartását kell magas szinten szolgálnia, biztosítva a személyi állomány – napjaink színvonalának megfelelő – élet-, munka- és kiképzési feltételeit. A tárca gondosan felméri a honvédelmi alapfeladatokhoz tartozó képességek körét, a támogató jellegű feladatok területén egyre nagyobb mértékben veszi igénybe nagy szakértelemmel rendelkező, szakosodott piaci szervezetek szolgáltatásait. Ehhez kapcsolódóan támaszkodik a haderő működéséhez és fenntartásához szükséges stabil, magas színvonalú védelmi szolgáltatásokat biztosítani képes ipari bázisra.

(81) A forrásfelhasználásban fontos szerepe van a Honvédelmi Minisztérium által felügyelt állami tulajdonú társaságoknak. A katonai és logisztikai igényeken, a honvédelmi kultúra,valamint a rekreáció feladatain túl, ezen gazdasági szervezeteknek be kell helyeződniük a piacgazdaság mechanizmusába, katonai szolgáltatásaikat teljesítve kettős rendeltetésűkre jellemző módon, rugalmas gazdálkodással a gazdaság más szereplői felől hozzá kell járulniuk a védelmi erőforrások bizonyos növeléséhez. Ehhez gazdaságilag racionális, a központosítás és önállóság ésszerű kombinációján alapuló szervezeti keretek, tulajdonlási viszonyok, és a bürokrácia csökkentése szükséges.