„Hadtörténetis” tervek és célok

Természetesen, bár jól tudom, hogy egy hétköznapi múzeumlátogatónak ritkán fordul meg az a fejében: itt is kell leltározni. Már csak azért is mert, több száz műtárgykölcsönzési szerződés alapján több ezer műtárgyunk – bútorok, képzőművészeti alkotások, fegyverek – található meg a Honvédelmi Minisztériumban, valamint a különböző
HM-intézményeknél, katonai szervezeteknél. Ezek meglétét, állapotát rendszeresen ellenőriznünk kell. Egyébként, mióta parancsnok vagyok, több gyűjteményben rendeltem el műtárgyrevíziót.

Mondana néhány számot?

Jelenleg tizenkilenc gyűjteményünk közül nyolcban folyik teljes körű leltározás. Ezek közül például lőfegyver-gyűjteményünk tízezer, szálfegyver-gyűjteményünk is ötezer feletti. Miután csaknem negyven éve nem készült teljes leltár, ezekről pontos képet talán 2014-re kapunk. Azt viszont már most tudjuk, hogy Hadtörténeti Könyvtárunkban 350 ezer kötet – egészen a 16. századtól napjainkig – található. Ha már a számoknál tartunk: Hadtörténelmi Levéltárunkban 18 kilométernyi iratanyag van. Nagy, talán öt évig is tartó feladat lesz a fotóarchívum felmérése, mivel több százezer különböző fényképről, papírképről, diáról, negatívról, sőt üvegképről van szó. Szerencsére a honvédelmi tárca is támogatja törekvésünket, hiszen alapvető érdek, hogy a több tízmilliárd forintos nemzeti vagyon körül rend legyen. Nem véletlenül foglalkozunk ehhez kapcsolódóan az önkéntesség kérdésével is. Bízom abban, hogy az önkéntes tartalékos rendszer például ahhoz is segítséget nyújt majd, hogy olyan szakemberek, akik tőlünk mentek nyugállományba, itt töltsék le az évente előírt szolgálatukat.

Ebből a tevékenységükből a múzeumlátogatók vajmi keveset érzékelnek − szerencsére.

Márpedig a múlt évben jó sokan tapasztalhatták munkájuknak ezt a részét.

Nőtt intézményünk látogatottsága: tavaly mintegy 80 ezer vendéget fogadtunk, ami azért nagy szó, mert nehezedett a gazdasági helyzet, és némileg nőttek a jegyáraink. Emelkedett a hozzánk látogató fiatalok, elsősorban iskolások, és a külföldiek száma is. Az előbbi azért örömteli, mert a diákokra kiemelt figyelmet fordítunk, a másik pedig azért örvendetes, mert bizonyítja, hogy milyen jó híre van múzeumunknak Európa-szerte. Nyáron gyakorta minden harmadik-negyedik vendégünk határainkon túlról érkezik, valamint évről évre egyre több külföldi katonacsoport jön hozzánk és viszi jó hírünket.

Hallhatnánk valamit az idei fontosabb programokról?

Idén márciusban is lesz „Forradalmi forgatag", amelynek tavaly tavasszal nyolc nap alatt tízezer látogatója volt. Emellett pedig az Aradi Emlékmúzeum tárgyaiból összeállított kiállítást is megtekinthetik az érdeklődők − ezen a tizenhárom aradi vértanú emléktárgyait mutatjuk be. A hét első felében az iskolásoknak, a hét végén pedig családoknak kínálunk színes programokat, köztük táncházat is a Honvéd Együttes közreműködésével. Május 21-e, Budavár visszavívásának 163. évfordulója alkalmából nyílik meg állandó kiállítássorunk következő két terme, a „Jelszavaink valának: haza és haladás" – Magyarország hadtörténete 1815–1867  címet viselő tárlat első, az 1849-es tavaszi események bemutatásával záruló része.

Májusban, a hősök napján lesz 75 éve, hogy 1937 májusában megnyílt az első állandó kiállításunk. A korabeli megnyitóünnepség teljes forgatókönyve rendelkezésre áll, így ennek segítségével szeretnénk az eseményt rekonstruálni és a nagyközönség elé tárni.

Az év első felében militaria-járműbemutatót és -kiállítást szervezünk, amelynek keretében szeretnénk minél több működőképes hazai és külföldi katonai járművet bemutatni. Két nemzetközi konferenciára is sor kerül: lesz egy hadtörténeti tudományos tanácskozás Bécsben hazánk és Ausztria közös szervezésében, valamint foglalkozunk a magyar zsidóságnak a 1848–49-es forradalom és szabadságharcban betöltött szerepével, részvételével. Ennyit dióhéjban az első fél évről.

A távolabbi tervekről mondana valamit?

A legjelentősebb feladatunk pedig a jövőben az első világháború kitörésének 100. évfordulójára való emlékezés lesz. Kevesen tudják, hogy az első világégésnek mintegy 600 ezer magyar halottja volt, s eltűntjeink, sebesültjeink, rokkantjaink száma meghaladja a 400 ezret. A veszteséglista pontosítására irányuló programot jóformán a nulláról kell indítanunk, hiszen az eredeti adatbázis megsemmisült. Ha ezt most nem tesszük meg, soha többé nem lesz rá lehetőségünk. Bár az eredményhez kormányzati döntésre lesz szükség, a munka már elkezdődött. E munka széles körű hazai és nemzetközi összefogást igényel, hiszen a bécsi Kriegsarchivtól kezdve a hazai önkormányzatokig sokféle szervezet tevékeny közreműködése segíthet múltunk fehér foltjainak pontos felderítésében. Várjuk magánemberek jelentkezését is, akik korabeli fotókkal, használati és emléktárgyakkal bővíthetik ismereteinket.

Az első világháborúhoz kapcsolódva két kiállítást tervezünk, mindkettő a hajdani hadviselő országokban emlékeztetne a háború eseményeire. Az egyik megrendezésére a Dunán, hajókon – köztük a korabeli Lajta monitoron – kerülne sor Németországtól Romániáig, a másikra vonaton, hazánkban. Az utóbbihoz hasonlót az 1956-os forradalom 50. évfordulójára már készítettünk, akkor a kiállítást 13 nap alatt 20 ezer ember nézte meg országszerte.

Fotók: Szikits Péter (HM HIM)