Honvédelem Napja a várban: koszorúzás és zászlófelvonás

Szöveg: Szűcs László | 2008. május 21. 18:09

„Isten után a legszebb és legszentebb név a honvéd nevezet” – írta egyik költeményében Petőfi Sándor. S valóban, ezt gondolták mindazok, akik a Magyar Honvédelem Napja alkalmából részt vettek a budai várban május 21-én, délután megrendezett ünnepségen.

A várban, a Dísz téren lévő honvéd emlékműnél, már a meghirdetett kezdés előtt több száz érdeklődő állt a kordonok mögött. Nekik is közölte a narrátor, hogy „ma azokra a hősökre emlékezünk, akik 1849. május 21-én katonaként sorakoztak a nemzet háromszínű zászlaja alá, és akik – ha kellett – szemhunyorítás nélkül néztek szembe a halállal, a himnuszt énekelve rohanták meg az ellenséges állásokat."

„Ez a nap mindenekelőtt az emlékezésé, a hazát hősiesen védelmező elődök előtti tisztelgés ünnepi alkalma. Ugyanakkor a mai napon szólni kell arról, hogy a magyar katona – akárcsak a múltban – napjainkban is megérdemel minden tiszteletet. Legyen bár szerződéses, vagy hivatásos, szolgáljon bárhol az országban, vagy nemzetközi küldetésben" – hallatszott a hangszóróból.

A bevezető után kezdődő rendezvényen részt vett dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Havril András vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, Bali József, a minisztérium védelempolitikai szakállamtitkára, Mikita János mérnök altábornagy, a vezérkari főnök helyettese, Töbmöl László mérnök altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, valamint a tábornoki kar és a Magyarországon akkreditált katonai attasétestület több tagjai is.

A Dísz téri honvéd emlékműnél – lovas huszárok, és a szabadságharc egyenruháiba öltözött hagyományőrzők sorfala előtt – helyezték el a koszorúkat és a megemlékezés virágait a minisztérium, a vezérkar, honvédségi, és a társadalmi szervezetek, valamint a szakszervezetek képviselői.

A díszmenet és az il silentio után az ünnepség résztvevői átvonultak a fehérvári rondellához, ahol ugyancsak megkoszorúzták Görgey Artúr honvéd tábornok szobrát. Az emlékműnél elhangzott: a Budavár bevételekor 31 éves fővezér sikere a dicsőséges tavaszi hadjárat megkoronázása volt, a tábornok pedig – aki a gyengén felszerelt magyar haderőt rövid idő alatt összeszokott hadseregé kovácsolta össze – kiváló képességekről tett tanúbizonyságot.

Az ünnepség az esztergomi rondellán folytatódott, ahol a himnusz hangjaira, valamint egy 1848-as ágyú díszsortüzének kíséretében felhúzták a Magyar Köztársaság lobogóját.

Ezt követően a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) márványtermében dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter köszöntötte a rendezvény résztvevőit.

Felelevenítette az egyik 1848-49-es honvéd tábornok, Nagysándor József emlékiratait, aki ezekben számolt be arról,

hogy 1849. május 21-én, egy Püspöki Grácián nevű 31 éves közlegény – aki zászlótartóként szolgált a 47. honvéd zászlóalj soraiban – elsőként ért fel a várba. Mégpedig a mai fehérvári rondella közelében. A fiatalember minden mozdulatát a közelből egy másik férfi nézte. Az ugyancsak 31 éves Görgey Artúr, az ostrom füstjén keresztül, távcsővel figyelte a közlegényt, aki felérve a várba, azonnal kibontotta a zászlót. Görgey, aki nem volt a szavak embere, ekkor izgatottan felkiáltott.

A visszaemlékezés írója szerint – mondta a honvédelmi miniszter – ez volt az ostrom egyik legszebb és legszentebb pillanata. Hiszen a 31 éves közlegény, és a vele egykorú fővezér élete egy másodperc alatt összefonódott.

Szekeres Imre elmondta azt is, hogy a hasonló visszaemlékezéseknek köszönhetően, ma több, a budai vár ostromában részt vevő magyar honvéd nevét ismerjük. Ilyen 1848 előtt nem fordult elő. A honvédelmi miniszter hozzátette, hogy a május 4-e és 21-e között tartó ezer magyar katona vesztette életét. Annak a Magyar Honvédségnek a katonái, amelyet Batthyányi megteremtett, Kossuth lelkesedéssel töltött fel, Görgey és tábornoktársai pedig győzelemre segítettek.

– Győzelmük teljes volt, ám nem veszteségmentes. De nekik köszönhetően Magyarország megvédte a polgári átalakulás eredményeit, mégha a túlerő miatt szabadságát és önállóságát nem is tudta megtartani – emelte ki Szekeres Imre, majd hozzátette: az 1848–49-es honvédség teljesítette feladatát. Nem rajtuk múlott, hogy bekövetkezett Világos és Arad.

A honvédelmi tárca vezetője szerint a most 160 éves Magyar Honvédség, és az ugyancsak ennyi idős flottilla, valamint a 90 éves Hadtörténeti Intézet és Múzeum, és a 70 esztendős önálló magyar légierő mind-mind fontos mérföldkövei a magyar haderő történelmének. Mert a mai Magyar Honvédség tradíciókra épít, és jelenével biztosítja a jövőt.

A Magyar Honvédelem Napja alkalmából, a budai várban megrendezett ünnepségsorozat a „Magyar Honvédség 160 éve" című vándorkiállítás megnyitójával ért véget. A HIM márványtermében felépített kiállítást, Havril András vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke adta át a nézőközönségnek, valamint az összhaderőnemi parancsnokság parancsnokának.

Havril tábornok megnyitójában elmondta: abban a teremben, ahol most a kiállítás látható, tette le a fegyvert a császári lovasság utolsó ötven dragonyosa, 159 évvel ezelőtt, 1849. május 21-én.

– Ez a kiállítás a Magyar Honvédség kiemelkedő eredményeit, sikereit és kudarcait egyaránt megmutatja. Meggyőződésem, hogy a tárlat anyaga valamennyi magyar katona számára nagyon fontos annak érdekében, hogy a jövőben is tisztességgel tudják feladataikat ellátni – mondta a vezérkari főnök.

A kiállítást átvevő Tömböl László mérnök altábornagy hangsúlyozta: szeretné, ha a tárlatot az összhaderőnemi parancsnokság alárendeltségében lévő alakulatok minél több katonája látná. Hiszen a győztes és vesztes csaták emlékeit, a két világháború poklának mementóit, valamint a békés mindennapok momentumait minden magyar katonának meg kellene ismernie.

További képek: