Így ünnepeltünk Koszovóban

Karácsony. Az év egyik legszebb ünnepe, a szeretet és az összetartozás jelképe. Ilyenkor egy kicsit minden és mindenki megáll, és azokra gondol, akik igazán fontosak számára: család, gyerekek, rokonok, barátok. December 24-e sokaknak a várakozásról és az izgalmakról szól. A Szenteste meghitt hangulata, az ajándékozás öröme semmihez sem hasonlítható, és semmivel sem pótolható érzés. Ez a nap kicsit más, mint a többi. Más, még akkor is, ha az ember éppen Koszovóban, egy békefenntartó misszióban, szeretteitől távol ünnepel…

December 24-e, reggel

„Ebben az időszakban a katonák gyakrabban gondolnak haza a szeretteikre, ilyenkor nehezebb elviselni a távolságot" – erősít meg Sajtos Szilárd főhadnagy, tábori lelkész, amint épp a tábor temploma felé sétálunk.

„A karácsony egy közösségi ünnep, így lelkészként igyekeztem figyelni arra, hogy senki érezze úgy, hogy egyedül van. A tegnapi napon felkerestem a KFOR főparancsnokságon dolgozó kollégákat is, karácsony második napján pedig a zászlóalj táboron kívül szolgálatot teljesítő katonáit látogatom meg. A decemberi összejöveteleinken közösen gyújtottuk meg az adventi gyertyákat, illetve közösen imádkoztunk szeretteinkért, családtagjainkért, és a hazánkért. És persze már hetek óta készültünk a karácsonyi ünnepi rendezvényekre. December 25-én reggel magyar nyelvű úrvacsorás Istentisztelet lesz a templomban. Ennek a különlegessége az, hogy nem csak a tábori lelkész szolgál majd, hanem a kiválasztott karácsonyi történeteket az MH KFOR Zászlóalj katonái olvassák majd fel, illetve közösen énekeljük el a megtanult karácsonyi énekeket" – teszi hozzá a tábori lelkész.

December 24-e délután

Szentestén a zászlóalj katonái közösen fogyasztják majd el a díszvacsorát. Az „eseménynek" helyet adó műhelysátor feldíszítése még javában zajlik, amikor megérkezek a telephelyre. A tábori asztalok és székek még lefektetve hevernek a földön, a szakácsok pedig éppen az esti finomságok alapanyagait készítik el. Az ünnepi menüből természetesen nem hiányozhat majd a karácsony elengedhetetlen „kelléke", a bejgli sem. Ezt a zászlóalj hölgytagjai készítették el saját kezűleg.

„A katonanőknek számos feladatuk volt az ünnepek előkészítése során, kezdve a karácsonyfák és a műhelysátor feldíszítésétől, egészen a bejgli megsütéséig." – tudjuk meg Ignéczi Andrásné zászlóstól, a zászlóalj személyügyi részlegének beosztottjától.

„De ez egyáltalán nem volt teher, sőt, ilyenkor kicsit kiszakadhattunk a mindennapos feladatokból, és az ünnepi előkészületek izgalma már-már az otthoni hangulatot idézte fel. Az alapanyagok beszerzése után a bejglit a tábor konyhájában készítettük el. A magyar szakácsoktól hallottuk előtte, hogy az olasz kollégáik már nagyon várták, hogy a magyar lányok süssenek a konyhában. Egyébként nagyon rendesek, segítőkészek és kíváncsiak voltak, érdeklődve figyelték – és kóstolgatták – hogy mit készítünk, hisz ők nem ismerik a bejglit. Különösen a máktöltelék nyerte el a tetszésüket." – meséli Ignécziné zászlós.

Aki nem volt még hasonló helyzetben, az talán nem is tudja elképzelni, milyen lehet a karácsonyt távol tölteni a szerettektől. Különösen igaz ez a családos emberek esetében. Ignécziné Mariannt férje és három gyermeke várja odahaza.

„Furcsa nagyon ez az idei karácsony, hiszen 18 év után először fordul elő velünk, hogy külön töltjük az ünnepeket. Nem jó érzés, ugyanakkor kíváncsiam várom, hogy milyen lesz így átélni a karácsonyt. De én azt hiszem, hogy akik itt vannak, mindent megtettek és megtesznek azért, hogy az ünnep itt is Ünnep legyen. Annyiban persze mindenképpen más lesz, hogy az élet sajnos nem áll meg, és karácsony másnapján már újból vár az iroda." – mosolyodik el a zászlós asszony.

Néhány pillanattal később Rimóczi Csaba főtörzsőrmester, az MH KFOR Zászlóalj logisztikai század, javító szakaszának szakasz tiszthelyettese jön velem szembe. Az újdonsült apuka, akinek nemrég született meg második gyereke. Bár rutinosnak mondja magát, hiszen első gyermeke születésekor is éppen misszióban volt, ám mégis örült annak a lehetőségnek, amelyet a modern technológia segítségével teremtett meg neki és társainak a zászlóalj vezetése. A videó-konferencia rendszeren keresztül a katonáknak december 23-án lehetőségük volt beszélniük családtagjaikkal, így ha csak képletesen is, de volt lehetőség a távolságok csökkentésére.

„December 18-án született meg a második gyermekem, így most, a televízió képernyőjén láttam először. Nagyon jó érzés volt, ráadásul mindez meglepetés volt számomra. Nem jelentkeztem erre a beszélgetésre, mert nem tudtuk volna megoldani, hogy a párom a pár napos gyerekkel bemenjen a laktanyába. A zászlóalj vezetése a debreceni dandár vezetésével közösen azonban segített a feleségemnek eljutni a laktanyába, így tudtunk beszélni egymással. Szerencsére mindannyian jól vannak, jó volt látni őket." – újságolja a főtörzsőrmester.

Időközben a sátor is elkészült, a díszek, az asztalok és a székek is a helyükre kerültek. Minden készen áll az ünnepi vacsorához.

December 24-e, este

Este fél hét van, már gyülekeznek az emberek. Miután mindenki elfoglalja a helyét, Mórucz László alezredes, a zászlóalj

Fura módon, elmarad az ilyenkor szokásos sustorgás, viccelődés. Mindenki csendben hallgatja az üzeneteket. Talán érzik, hogy ez most tényleg nekik szól, tényleg gondolnak otthon ránk. Nem először. Az ünnepek előtt a misszióban szolgáló katonák a már említett videó-konferencia rendszeren keresztül együtt élvezhették végig a Honvédelmi Minisztérium karácsonyi műsorát. Közösen az otthoniakkal.

Miközben ezen merengek, már vált a kép a kivetítőn. A HM Zrínyi Kommunikációs Kht. Katonai Filmstúdiója egy filmet készített az MH KFOR Zászlóalj felkészüléséről. A katonák láthatóan – és hallhatóan – örömmel látják viszont magukat az év eleji állománygyűlésen, a hadházi lőtéren, a várpalotai törzsgyakorláson, a bökönyi zárógyakorlaton, és a debreceni Kossuth téren, az ünnepi búcsúztatón.

Egy rövid sorbanállás követően máris mindenki előtt ott az ünnepi vacsora. Sült csirke, burgonya, párolt káposzta, savanyú uborka, friss kenyér, majd mindezt megkoronázva a katonanők által felszolgált bejgli. Az arcokat elnézve talán ez a legnagyobb karácsonyi ajándék, amit kaphattunk most.

Az ünnepség végén Sajtos Szilárd főhadnagy köszönti a katonákat, a karácsony jelképeiről, a szeretetről és a köszönetről szól nekik. Újra a csend uralkodik a sátorban, különösen akkor, amikor a tábori lelkész az otthon lévő családok, barátok, rokonok, szerettek fontosságáról beszél. Sokan ekkor gondolatban ismét útra keltek, és leküzdve a több száz kilométeres távolságot, újra otthon voltak, Ha csak néhány percig is, de feledték a misszió nehézségeit, a honvágyat, a szerettek hiányát. Ha csak néhány percig is, de mindenki boldog volt.

Talán ez az a néhány perc, amiről a karácsony szól…

További képek:

Fotó: Smidróczki Róbert főhadnagy (az MH KFOR Zászlóalj kommunikációs tisztje)