Kaposvárra érkezett a road show

Kaposváron az egyetemhez érve szép, szélcsendes idő fogad, ami jól esik az elmúlt napok szeles, hűvös és csapadékos napjai után. A kellemes időjárás könnyed hangulatot hoz és vonzza az érdeklődőket. A szervezők meglehetősen jó kommunikációs kapcsolatban vannak az időjárásért felelősökkel és ez már fél siker.

A program egy órakor indul, majd kezdésként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth karánál szolgálatot teljesítők tartanak bemutatót. Két békemissziós szituációt modelleznek, olyanokat, ami egy külföldi szolgálatban naponta bekövetkezhet. Mindkettő napjaink problémájáról, a terrorista támadásokról és azok kivédéséről szól. Megállapítható, hogy a katonák nagyon profik: képzettségük és fegyelmezett mozgásuk szinte színpadiasan tökéletesek.

A bemutató engem is lenyűgöz, de azért jobban érdekelnek a körülöttem lévő fiatalok reakciói. A katonák határozott fellépése, de elsősorban a gépkarabély ropogása meglehetősen sajátos hatással van a szemlélőkre, főleg a fiatal lányokra. Enyhén szólva megrezzennek és kicsit jobban odabújnak a párjukhoz. Majd jönnek a kicsit gonosz, vagy nagyon naiv, de mindenképen a fiatalokra jellemző megjegyzések. „Mit szórakoznak vele annyit? „Miért nem lövik már le?" „Négyen az egy ellen? Ez így nem fear!" „Miért kell ennyit óvatoskodni?" „Miért………?" Számtalan kérdés, találgatás.

És jönnek az álszakértői vélemények is: „ Ezt XY már rég megcsinálta volna!" „Miért nem lövi ki egy RPG-vel?"

Na, ez már engem is érdekel!Valaki mögöttem szakértői fejtegetésbe kezd, mire egy hang közbevág: „Ja, te voltál katona!" Óvatosan hátranézek, a csapat alkalmi szakértője egy 35 év feletti fiatalember, aki a témát a következővel zárja le: „Igen, és még RPG-vel is lőttem!"

Egyfajta büszkeség van a fiatalember megnyilvánulásában: pedig 20 évvel ezelőtt ezt a mondatot valahogy más hangsúllyal és negatív kicsengéssel hallhattuk. Jelent ez valamit?

A bemutatót követőn érezhető a nyüzsgés az épületben elhelyezett állandó kiállítási pavilonok körül. Tömegével kerülnek elő a mobil telefonok és örökítik meg a képeket, ahogy a haver valamelyik fegyvert a kezébe veszi és ezzel egy pillanatra egy katonai kötelék felügyeletébe kerül.

Nagy itt is a találgatás a fiatalok között, mert minden látogatóra nem jut egy, a fegyverekhez értő katonai szakember. A kevés próféta hiányát azonnal pótolják az álpróféták és felcsapnak alkalmi kommentátornak. Sajnos sok esetben borzasztó messze vannak a valóságtól, amikor gépágyúkról és egyéb félelmetes, a filmekből ismert fegyverekről beszélnek. Tudják viszont, hogy azzal, amit mondanak, itt és most ők vannak a porondon.

A nagy kedvenc most is a repülőszimulátor bemutató, ahol mindig nagyon sokan tömörülnek. Mire a pilótaszékben ülő egy kicsit érzi a dolog lényegét, mások számára hosszú percek telnek el, és ez itt a hátul elhelyezkedők számára soknak tűnik: a körben álló többség először türelmes, majd egy kis idő múlva egyre több megjegyzést tesz a székben ülőre, vagy éppen a szimulátorra.

A programban előírt időben jön a honvédelmi miniszter. Az úton a vendéglátó egyetem vezetői kísérik, valamint itt vannak az országos és a helyi sajtó képviselői is. Kezdődik a program szerinti előadás Hivatásunk a Honvédelem címmel: a székek foglaltak, hátul sokan állnak. Szekeres Imre beszédében foglalkozik a honvédelem feladataival, a honvédség népszerűségével foglalkozó felmérésekkel, a honvédelem egészével, ezen belül a gyorsreagálású erőkkel. a légvédelemmel és a légtérellenőrzés fontosságával, a békefenntartásban való szerepünkkel és a honvédelemre fordított gazdasági erőfeszítésekkel.

Nem tudom, hogy a résztvevő fiatalok mennyit értenek meg ezekből a mondatokból. Nem tudhatom, hogy menyit fogadnak el azokból az érvekből, számokból, összefüggésekből, amelyek itt elhangzanak és amelyek pontosan megalapozottak: itt nagyon olyan sok fiatal van, akiknek a háború és az erőszak közvetlen jelenléte a távoli múlt. Nézem az arcokat. Hallgatom a hangokat. Teljes a csend és a figyelem lankadatlan. És még a 45. perc végén is csend van és figyelem.

Vége az előadásnak. Taps és felhívás a szabad kérdezésre.

Nehezen nyílnak meg, végül azért van néhány, a témát jól ismerő személy, akiket érdekel a NATO és Oroszország, valamint a NATO-tagság felé kacsingató Grúzia, Ukrajna viszonya. Az is terítékre kerül, hogy miként áll a nemzetgazdaság teherbíró képessége alapján a honvédelmi költségvetés és a NATO elvárások kérdése.

A miniszteri válaszokat követően Szekeres Imre és a rendezvény házigazdája, Kovács Sándor ezredes végigjárják a kiállító helyeket. Nézelődnek, kérdeznek, ismerkednek a bemutató helyek vendéglátóival. Találhatunk itt Airsoft bemutatót, „Misszióban jártam" képcsarnokot, „Hivatásunk a honvédelem" pavilonokat, vagy a Szabó „Topi" Zoltán által kommentált repülőgép szimulátor munkahelyet.

A fiatalok még most is itt vannak. A többségnél továbbra is a szimulátor a fő kedvenc, de sokan nézelődnek a kézifegyver-bemutatónál is. Van, aki egy utolsó fényképet szeretne készíteni egy számára érdekes fegyverrel, de van, aki kihasználja, hogy nincsenek sokan és a tárazást gyakorolja, vagy még egy spontán kérdést intéz a szakemberhez.

A rendezvény helyszínét elhagyva látom, hogy a mosolygós, vidám fiatalok mennek el az épületből, ami azt jelzi, hogy itt nem csak az időjárás megszervezése volt sikeres.