Saját nehézségeikből tanulnak a leendő vezetők

Csak az hallja, aki igazán figyel: a távolban avar susog, gally reccsen, az egyik fa ágán pedig megriad egy madár. Valaki közeledik. A sűrű aljnövényzetben nehéz észrevenni bárkit is, ám egyszer csak megmozdul egy bokor, s falevelekkel álcázott, terepszínű sapkás, álcafestékkel bekent arcú katona lép ki mögüle. Letérdel, fegyverét célra tartja, így biztosítja társát, aki most válik láthatóvá. Óvatosan körbenéznek, nézik-keresik a természetesen fedezékeket.

– Itt jó lesz – suttogja alig hallhatóan egyikük, a másik beleegyezően bólint. Majd amilyen csendben érkeztek, úgy távoznak. Néhány perc múlva négyen térnek vissza. A két „felderítő" mutatja, hol helyezkedjenek el a többiek.

A lesállás nem más, mint rejtett állásokból végrehajtott meglepetésszerű támadás, az ellenség mozgó, vagy ideiglenesen megállított erői ellen – tudom meg a főhadnagytól, aki közben a katonák minden mozzanatát figyeli.

Ekkor az erdei úton feltűnik egy terepjáró, rajta négy fegyveressel. Aztán egy pillanattal később a külső (és hozzá nem értő) szemlélő számára szinte követhetetlenül felgyorsulnak az események. Néhány másodpercen keresztül csak torkolattüzeket látni, félelmetes a gépkarabélyok és a géppuskák lövéseinek visszhangja a szűk völgyben. Aztán eldördül az utolsó lövés, majd a rohamozó alcsoport tagjai megindulnak a gépjármű és utasai felé. Mindent átvizsgálnak, ellenőriznek.

A mozzanat végén Virágos-Kis főhadnagy felsorakoztatja a fiúkat. A lesállás közben elkövetett kisebb-nagyobb hibákat perceken keresztül sorolja. Most még nem probléma, ha valaki valamit rosszul csinál, hiszen éppen ez a tanfolyam lényege, hogy a hibákból tanuljanak a katonák.

Az értékelést hallgató állományon jól látszik a fáradtság. Mostanában keveset alszanak, átlagosan napi 3-4 órát. Persze, már amikor jelentkeztek a tanfolyamra, tisztában voltak vele, hogy az előttük álló öt hét nem sétagalopp lesz. Az úgynevezett rohamlövész tanfolyam ugyanis a Magyar Honvédség legkeményebb szakkurzusa – tudom meg Virágos-Kis Sándor főhadnagytól, a tanfolyam parancsnokhelyettesétől. Évente mindössze kétszer szervezik meg – tavasszal és ősszel –, s azoknak a katonáknak a jelentkezését várják, akik elég erőt és bátorságot éreznek magukban erre a nem mindennapi megpróbáltatásra. A mostani a hetedik, amelynek részletes végrehajtási tervét a Szolnokon települő MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj tervezte meg, és a tanfolyam oktatói is onnan érkeztek. Õk egyébként valamennyien elvégezték az Amerikai Egyesült Államokban a ranger, vagy a special force tanfolyamokat. Segédoktatóik pedig a korábbi rohamlövész tanfolyamokon vettek részt.

Nem véletlen, hogy a lemorzsolódási arány a rohamlövész tanfolyamon mindig elég magas, közel hetven százalékos. A kurzus ugyanis az amerikai hadsereg ranger tanfolyamának magyar változata. Az pedig, mint ismert, az egyik legkeményebb amerikai tanfolyam.

– A rohamlövész tanfolyamon alapvetően a vezetői képességeket próbáljuk meg kihozni az emberekből, akik a későbbiekben kisalegységeket, rajokat, szakaszokat vezetnek majd – mondja a főhadnagy, miközben a fiúk felkészülnek a bázisra való bejutásra. A mostani kurzusra összesen 24-en jelentkeztek – mégpedig a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemről, valamint a 25/88-as könnyű vegyes zászlóaljtól. A tanfolyamot egyébként csak 23-an kezdhették el, mivel a komoly fizikai felmérésekből álló felvételi eljáráson az egyik jelölt nem felelt meg. A felvételi egyébként Szolnokon volt, akárcsak a következő nap kiképzési foglalkozásai, amikor is a tájékozódás alapjait igyekeztek elsajátítani a katonák. Harmadnap pedig a táborfalvai gyakorlótérre utaztak, ahol is tovább folytatták a tájékozódási ismeretek elsajátítását. Aztán még az első hét végén a csapat áttelepült Újdörödre, hogy az itteni erdős-dombos gyakorlótéren a járőrözés alapjait, a felderítést és a lesállás végrehajtását gyakorolják.

– Pillanatnyilag a második hét végén járunk, de már csak tizennégyen maradtak. Volt, akinek egészségügyi okok miatt kellett idő előtt abbahagynia a tanfolyamot, mások pedig nem bírták a folyamatos terhelést és saját maguk döntöttek a feladás mellett – árulja el a tanfolyam parancsnokhelyettese. Egyébként, aki saját maga dönt a befejezésről, annak – a rohamlövész tanfolyamok hagyományainak megfelelően – egy gongot kell háromszor megütnie, s közben mindenki előtt hangosan kinyilvánítania, hogy önszántából fejezi be a tanfolyamot.

A fiúk eközben az újdörögdi bázis focipályáján különféle drilleket gyakorolnak. A drillek azok a leggyakrabban használt harceljárások, amelyeket adott szituációban minden katonának, gondolkodás nélkül, és ugyanúgy kell végrehajtania. Ehhez pedig szükséges a gyakorlás.

Az öthetes rohamlövész tanfolyam harmadik hetének első felét Csobánkán tölti a csapat – folytatja a tematika ismertetését a fiatal tiszt. Itt az úgynevezett hegyi technikákat, vagyis a kötözéseket, a csomókat és a legalapvetőbb kötéltechnikákat kell elsajátítania a résztvevőknek. Persze a program kiegészül a hegyi körülmények között végrehajtott járőrözéssel, illetve „sebesült pilóták" kimenekítésével is.

Csobánka után ismét Újdörödön folytatódik a képzés, mégpedig a rajtaütés elsajátításával. Ez a kifejezés olyan támadást takar, amelynek célja az ellenség erőinek, eszközeinek és objektumainak pusztítása, a terület megtartása nélkül.

A negyedik héten különféle lőgyakorlatokat hajtanak végre a tatárszentgyörgyi lőtéren, majd a kurzus egy egész hetes, harcszerű körülmények között, az újdörögdi kiképzőbázis körzetében végrehajtott járőrtevékenységgel zárul. Ez a feladat egyébként egyben a tanfolyam záró gyakorlata is. S ezt követően derül ki, hogy ki felelt meg az elvárásoknak, s ki viselheti egyenruháján a „rohamlövész" felvarrót. Aki ugyanis sikerrel elvégzi a kurzust, mindössze egy oklevelet és egy felvarrót kap. Aki azonban e felvarrót viseli, az általában minden alakulatnál nagyobb megbecsülésnek örvend.

Persze a tanfolyamnak a pszichikai felkészítés is része – tudom meg a főhadnagytól. Vagyis a résztvevők az öt héten keresztül szinte folyamatosan mozgásban vannak. Étkezéssel és alvással csak a legminimálisabb időt töltik el minden nap. Mindennek egyébként azért van jelentősége, mert így a leendő kisalegység-parancsnok a „saját bőrén" tapasztalhatja meg, hogy egy esetleges éles helyzetben mit érezhetnek, hogyan gondolkodhatnak éhes, fáradt és motiválatlan katonái.

További képek:

Fotó: A szerző felvételei