„Ki kell alakítani a MI-tudatot”
Szöveg: Szűcs László | 2012. április 6. 7:21Tavaly november 15-én jött létre és lett a Magyar Honvédség hadrendi eleme az MH Honvédkórház. Több mint 3500 munkatárs, tizenkét telephely és az egészségügy teljes spektrumának lefogása – röviden így lehetne jellemezni az intézményt. A „mamutkórház”-nak vagy „egészséggyár”-nak is nevezett kórház parancsnokával, dr. Schandl László orvos dandártábornokkal beszélgettünk.
November 15-e nemcsak a kórház hadrendbe állásának napja volt, hanem egyben egy olyan nap is, amikor ismét összenőtt az, ami korábban már összetartozott. 2007. július 1-je előtt ugyanis egységes honvéd egészségügyi szolgálat létezett a Magyar Honvédségen belül, amit az akkori egészségügyi reform osztott több részre. Mindezzel Magyarország legjobban és leglogikusabban egymásra épített egészségügyi rendszerét – amely ráadásul a NATO szövetségesi elvárásainak is mindenben megfelelt – sikerült szétdarabolni. Sajnos jól tudjuk, hogy szétszedni, elrontani valamit nagyon gyorsan lehet, ám ezt később ismét „összenöveszteni" már nagyon nehéz, főleg több mint négy esztendő „szétszóratás" után.
Mikor született meg a döntés az ismételt összevonásról?
A honvéd egészségügyi szolgálat egységének helyreállítására dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter úr az első utasítását 2011. augusztus 24-én adta ki, tehát durván három hónap állt rendelkezésünkre az előkészítő munkálatokra. Rendkívül feszes három hónap volt ez! A miniszteri utasítás augusztus 26-án jelent meg írásban, szeptember elején pedig megtörtént a feladatok pontosítása, az alapító okirat módosítása, illetve a megszüntető okiratok jóváhagyása. A személyügyi eljárások lefolytatását november 14-ig be kellett fejeznünk.
Az MH Honvédkórház jelenlegi létszáma egészen pontosan 3514 fő – talán már ebből is látszik, hogy a személyügyi eljárások szinte emberfeletti feladatot jelentettek. Az összevonás a volt Honvédkórház–ÁEK és az egykori MH Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ teljes állományát érintette. A fúzióval a vezetés-irányításban sikerült felszámolni rengeteg párhuzamos beosztást – ezzel több mint száz pozíció szűnt meg – ami azzal járt, hogy sajnos nem mindenkinek tudtunk az új szervezetben munkát adni. Ez volt a legnehezebb, hiszen a beosztások mögött emberi sorsok, emberi életek vannak. Igyekeztünk mindenkivel szemben a lehető leghumánusabban eljárni – egyébként ez volt a miniszter úr elvárása is.
Melyek voltak a megalakulás óta eltel öt hónap legfontosabb feladatai?
A legfontosabb, s egyben talán legnehezebb feladat a már korábban jól működő egészségügyi rendszer visszaállítása volt, amely NATO-előírások szerint működik, s magában foglalja a prevenciót, a hagyományos értelemben vett betegellátást, a kutatás-fejlesztést, a kiképzést, a rehabilitációs ellátást és az egészségügyi logisztikát is. Az új, tavaly novemberben megalakult Honvédkórház minden tekintetben nagyobb lett, mint a 2007 előtti intézmény. Hiszen ma már nemcsak a korábbi Honvédkórház tartozik hozzánk, hanem – a 2007-es összevonás miatt – a belügyi kórház, a MÁV-kórház, valamint az akkor egyetemi ranggal rendelkező Országos Gyógyintézeti Központ is. Ez azt jelenti, hogy a 2007 előtti, kicsi − mindössze 500 ágyas − Honvédkórház helyett jelenleg egy 1800 ágyas, országos hatáskörű, egyetemi kapacitással rendelkező intézmény jött létre. Amely ráadásul nemcsak a katonák és hozzátartozóik, hanem a társ fegyveres szerveknél szolgálók és mindezek mellett nagyszámú civil lakosság ellátásáért is felelős.
A 2007 előtti Honvédkórház az egészségügy több területén – például a szemészet és az égési sebészet területén – a legjobbnak számított az ország intézményei között. Ez most változott valamilyen irányba?
Hogyan néz ki jelenleg a kórház ellátási körzete?
A november 15-én kezdődött folyamat elején járnak még. Melyek a Honvédkórház további feladatai?
Talán a legfontosabb, hogy ki kell alakítani a MI-tudatot, ami azért nehéz, mert a kórház több, összesen tizenkét telephellyel rendelkezik. Maga a gyógyítás is hét telephelyen történik. Ebből kettőn, vagyis a régi Honvédkórház és a régi MÁV-kórház telephelyén folyik az aktív fekvő- és járóbeteg-ellátás, a többi telephelyünkön pedig krónikus és rehabilitációs ellátás zajlik. A további telephelyeken a katona-egészségügy más-más szakágát művelik. A következő feladat pedig a felkészülés a Semmelweis-tervre.
A tizenkét telephely számomra azt jelenti, hogy az MH Honvédkórház egy „mamutszervezet"…
Van egyáltalán olyan területe az egészségügynek, amelyben gyenge a Honvédkórház?
A gyermekellátás az egyetlen hiányosságunk, amit úgy hidalunk át, hogy szerződéskötés előtt állunk a Református Egyház Beteshda Gyermekkórházával. Ez az intézmény fogja ellátni az igényjogosultak gyermekeit.
A magyar katonaorvos mindig is kiemelkedő munkát végzett a missziós területeken. Gondolom, ez nem változik a jövőben.
Természetesen ez semmiképpen nem változhat. Egyébként a missziós tevékenység nemcsak az orvosok, hanem a szakdolgozóink számára is nagyon fontos, hiszen a külszolgálat a katonaorvoslás kiemelkedő tényezője. Olyannyira embert próbáló, hogy minél több kolléga számára elérhetővé kell tenni. Egyrészt azért, mert sokszor kerülhet egy misszióban valaki olyan helyzetbe, hogy a tankönyvének apró betűvel szedett részére is szükség van, másrészt olyan ismerete jön vissza, amiről nem is gondolta, hogy egyáltalán még emlékszik rá.
* * *
Dr. Schandl László orvos dandártábornok, az MH Honvédkórház parancsnoka 1986-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd az egyetem 1-es számú belgyógyászati klinikáján kezdett dolgozni. 1987-ben behívták katonának a Honvédkórházba, azóta itt gyógyít. Belgyógyász-diabetológus, egészségügyi szakmenedzser, címzetes egyetemi tanár, két felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Feleségét is a Honvédkórházban ismerte meg. Hitvallása: a gyógyítótevékenységet soha nem szabad abbahagyni, de a gyógyítás feltételeinek biztosítása is orvosi tevékenység. Parancsnokká történő kinevezése előtt a szakrendelő-intézet igazgatójaként dolgozott.
Fotó: Dévényi Veronika és archív
