Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Ma sem tudjuk, hol nyugszik a mártír

Szöveg: Pálóczi Antal |  2011. október 2. 19:39

Október 2-án, vasárnap délelőtt a HM Társadalmi kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal, valamint az MH Ludovika Zászlóalj koszorúzó megemlékezést tartott a koholt vádak alapján kivégzett Kozma István posztumusz vezérezredes sírjánál. A megemlékezésen dr. Szakály Sándor történész mondott ünnepi beszédet; ő fedte fel a sír titkát.

A rendezvény elején a minisztérium koszorúját Marúzs Roland őrnagy, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal igazgató-helyettese, az MH Ludovika Zászlóalj koszorúját Molnár Zsolt alezredes, zászlóaljparancsnok helyezte el; majd a családtagok is elhelyezték az emlékezés virágait.

Ezt követően az ünnepi megemlékezés dr. Szakály Sándor beszédével folytatódott. A történész elmondta: a most megkoszorúzott sírban valójában senki sem nyugszik. Mert még ma sem tudjuk, hol hantolták el az 1951. október 2-án, 60 évvel ezelőtt kivégzett Kozma István posztumusz vezérezredest. Csak annyit sikerült eddig kideríteni, hogy valahol a 298-as parcellában nyugszik.

Ahogy az ünnepi beszédben is elhangzott: Kozma tehetséges tábornok volt, aki már az első világháborúban jelentős katonai érdemeket szerzett. Főhadnagyként, katonai érdemei alapján vették fel a vitézi rendbe. A hadi akadémián 1926-ban lett vezérkari tiszt. Legmagasabb vezérkari tiszti beosztásában a honvédelmi miniszter szárnysegédjeként működött. 1940-ben az Erdélybe bevonuló VII. Hadtest vezérkari főnöke lett.

Trianon után ekkor léphetett először szűkebb pátriája, Erdély földjére. Kozma ugyanis Csíkszeredai születésű, de édesanyját egészen Erdély visszacsatolásáig nem látogathatta: katonatisztként nem utazhatott Romániába – tudtuk meg a történésztől.

A nyilas hatalomátvételt követően Kozma István altábornagyként leváltását és várakozási állományba helyezését kérte. Majd Németországba távozott, ott esett hadifogságba. A nyugati hadifogságból 1945 végén jött vissza, s már december 29-én szolgálattételre jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban. A személyével kapcsolatos döntést azonban nem várta meg: vízvezeték-szerelő segédmunkásként helyezkedett el. 1946-ban személyi tartalékba vették a honvédségnél, de „bélistázták". 1947 áprilisában ügyét felülvizsgálták, és tudására, gyakorlati tapasztalatára való tekintettel visszavették a honvédségbe. A 2. honvédkerület parancsnoka lett Pécsett, altábornagyi rendfokozattal.

1948 szeptemberében – a magyar honvédség megalakulásának századik évfordulóján – a hadsereg fejlesztésében szerzett érdemeinek elismeréséül a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. 1949 áprilisában ismét magas kitüntetést kapott. 1949. június 1-jén kinevezték a Hadiakadémia parancsnokává. Innen négy hónap múlva – minden indoklás nélkül – visszahívták, nyugdíjba küldték.

1950. február 19-én éjjel az ÁVH letartóztatta. A katonai bíróság „folytatólagosan elkövetett háborús bűntettért" halálra ítélte. Rajta kívül a háború után a több mint négyszáz magyar tábornok és törzstiszt közül további tizenkettőt halálra ítélték Magyarországon.

Kozmát 1990-ben rehabilitálták, majd 1991. március 15-én posztumusz vezérezredessé léptették elő. Jelképes sírját a Honvédelmi Minisztérium ekkor állíttatta föl.

 
 

 

 
 

 Fotó: A szerző és www.zmne.hu