Nem kértek bennünket katonai beavatkozásra Líbiában

Több európai uniós tagállam bekapcsolódott a Kadhafi-rendszer elleni fegyveres akcióba. Magyarország mint az unió soros elnöke miért nem vállalkozott erre?

Nem fogalmazódott meg ilyen igény hazánkkal szemben.

Korábban arról cikkezett a sajtó, hogy esetleg bevonják a magyar légierőt.

Erről én is csak újságcikket olvastam, tőlünk ilyet nem kértek a szövetségeseink. Egyébként Magyarország részt vesz azokon az egyeztetéseken, melyek az erre illetékes nemzetközi szervezetekben zajlanak. Ezt tudom önnek mondani.

Ez már több mint gyanú, ez már vád. Ez a rendszerváltás óta tartó időszak legnagyobb korrupciós bűncselekménye, amit 2001 és 2010 között bűnszervezetben követtek el. A közeljövőben további feljelentések megtételére kényszerülünk, mert a tárca háttérintézményeinél és gazdasági társaságainál történt átvilágítás súlyos jogsértésekre, sőt bűncselekményekre derített fényt. Még egyszer: a vádemelésre jutott ügy példátlan a magyar kriminológia történetében, és ez csak a jéghegy csúcsa.

Milyen ügyekben várható még feljelentés?

Nem akarok jóslásokba bocsátkozni. Mert sokféle jogsértés lehetséges: van, ami polgári jogi normát, van, ami a közpénzekkel való gazdálkodás normáit vagy a célszerűséget sérti. Ugyanakkor büntetőjogászokkal is átnézettük a könyvvizsgálói jelentéseket, mert sok esetben súlyos bűncselekményről beszélhetünk.

Mit érintenek ezek: a fegyverbeszerezéseket, az ingatlangazdálkodást?

Nem akarok példálózni. Nézze, én nem vagyok nyomozóhatóság, nem akarom értékelni, hogy milyen jogi procedúrákat vonnak maguk után ezek az ügyek. Jogászként persze tudom, hogy a büntetőeljárási törvény alapján feljelentési kötelezettség terhel. A megtett feljelentések ügyében már javasolom az ügyészséghez fordulni a nyomozás eredményeit, pontos részleteit illetően.

A Népszabadság pár hete azt írta, Tóth Zoltán József helyettes államtitkárnak azért kellett távoznia, mert félrevezette Önt: a vádak nem eléggé megalapozottak.

Híresztelés, aminek semmi alapja nincs. Az igazság ezzel szemben az, hogy Tóth Zoltán József még csak nem is látta a Zrínyi Kommunikációs Nonprofit Kft. kapcsán tett, 20 különféle bűncselekményt tartalmazó feljelentést. Nemhogy ő készítette volna.

A vonatkozó törvény szerint nincs indokolási kötelezettsége a minisztériumnak. A volt helyettes államtitkárral való személyes egyeztetésen abban maradtunk, hogy a felmentés indokait nem tárjuk a nyilvánosság elé. Tartani kívánom magam ehhez.

Ő viszont beszélt a felmentése okairól: azt állította, hogy elvi ellentétei voltak Önnel.

A parlament előtt lévő alaptörvény-tervezet semmilyen szerepet nem játszott a távozásában. Semmiféle elvi vita köztünk nem volt, különösen nem az új alkotmány kérdéseiről. Annak, hogy ő a történeti alkotmány és a Szent Korona-tan kiváló kutatója, sem a tárcához kerüléséhez, sem a távozásához nem volt köze.

Mivel magyarázható, hogy pont a Honvédelmi Minisztérium körül van ilyen sok a botrány?

Szerintem a releváns kérdés az, hogy mitől bűzlött a hal.

A korábbi vezetőség lenne az oka?

Ön mondta.

A korábbi szocialista miniszter, Szekeres Imre viszont azt mondta, amint tavaly januárban tudomására jutottak az ügyek, máris feljelentést tett.

Ó, igen. Mert egy vállalkozó sokallta azt a pénzt, amit az elnyert szerződések után vissza kellett osztania és bejelentést tett, ami után muszáj volt lépni. Az említett vállalkozó megunta, hogy ilyen sok pénzt kell borítékolnia egy bizonyos századosnak, aki egyébként a legkisebb pont ebben az ügyben. Egy egyszerű megvesztegetési ügyként indult, a katonai ügyészség pedig megszervezte a tettenérést: elfogták a századost, amikor átvette a borítékot. Szekeres ennyit tudott, amikor megtette a feljelentését. Pontosabban, remélem, hogy csak ennyit tudott. Viszont az ügy ezzel nem ért véget, mert a százados elkezdett beszélni: kitől kapta a megbízást, kinek kell továbbadnia a pénzt, majd azok is vallomást tettek, akikre vallott. Mint a pulóver, amikor elkezdik fejteni. Ebbe az ügybe 16 vezető bukott bele: köztük négyen tábornoki rangban álltak, de van köztük ezredes, vezérigazgató, főosztályvezető. Az volt a módszerük, hogy nyomást gyakoroltak a honvédséggel, HM-mel szerződést kötő vállalkozókra 5-8-10 százalékos visszaosztást követelve. Ez különféle területeket érintett az ingatlanüzemeltetéstől a protokollajándékok beszerzéséig.

Nincs benne. Itt több tucat ügy van. Egyelőre ez a vesztegetési ügy jutott vádemelési szakba. Aztán van a 20 különféle bűncselekményt érintő március 7-i feljelentés, amit a Zrínyi Kft. ügyében tettem. És most jönnek azok az ügyek, amik előkészítés előtt vannak. Idő kellett a több évre visszamenő átvilágításhoz, ennek több száz oldalnyi jegyzőkönyve van. Az okiratok alapján – melyet a büntetőjogászok is átnéztek – számtalan esetben történt okirat-hamisítás, hűtlen kezelés vagy más gazdasági bűncselekmény.

Kálmán Károly, a Különleges Műveleti Zászlóalj volt századosa az Indexnek adott interjújában azt mondta, hogy torz a honvédség szerkezete: a közel 25 ezer katonának a fele Budapesten szolgál, a vidéken dolgozók fele pedig főleg adminisztratív, logisztikai feladatokat lát el.

Jelenleg egy harcoló katonára hét nem harcoló katona esik. Arra törekszem, hogy ezek az arányok megváltozzanak.

Kálmán arról is beszélt, hogy az alezredesek, ezredesek száma duplája a műveleti teendőket ellátó, a csapatok mellett szolgáló hadnagyok és főhadnagyok számának.

Ezek a tisztek nem tehetnek arról, hogy az elmúlt évtizedekben, de különösen az elmúlt nyolc évben olyan mértékű leszervezés zajlott, ami eltorzította az arányokat. Egy hivatásos honvéd védettséget élvez: ha nincs meg a nyugdíjjogosultsága, nem lehet csak azért kirakni a seregből, mert az alakulata, ahol korábban szolgált, megszűnt. Tavaly óta azon dolgozunk, hogy egy új, kiszámítható, az objektív teljesítményen alapuló karrierpályát alakítsunk ki minden katonának. Ennek alapvető feltétele, hogy tisztában legyünk azzal, hány és milyen beosztás van a honvédségben. Hány hadnagyra, századosra, őrnagyra, alezredesre, ezredesre van szükség. Nem beszélhetünk kiszámíthatóságról ott, ahol az egyik évben felújítják a szombathelyi laktanyát, illetve a tapolcai kiképzőbázist, majd a következő évben bezárják. Arra kell törekednünk, hogy a hadsereg felépítménye piramis alakú legyen. Alul belépnek a fiatal hadnagyok, majd versengenek a magasabb beosztásért. Nem léphet mindenki előre, ezért időnként oldalirányba egyeseknek ki kell válniuk. Erre fel kell készülni, a civil világba való visszalépésüket elő kell készíteni. Erről szól az új közszolgálati egyetem. Egyesül a rendőrtiszti főiskola, a nemzetvédelmi egyetem, a Corvinus Egyetem közigazgatási kara és felállítunk majd egy diplomataképző intézetet is. Egységes alapképzéssel, átjárható módon képezzük majd ki az állam minden szolgáját a tűzoltótól, a titkosszolgától a katonán keresztül a jegyzőig. Így a hadseregből távozó tiszteket újra be tudjuk ültetni majd ennek az iskolának a padjába, és olyan végezettséget szerez majd, amivel a 45 évesen kilépő tisztnek nem kell elmennie egy bankba őrző-védőként támasztani a falat, hanem speciális tudása, rendszeretete, szervezőkészsége révén felépíthet egy második karriert.

Éppenséggel segíti. Éppen ezért kell előkészíteni a kilépésüket. Az Egyesült Államokban a hadseregből kilépő katonák iránt óriási a kereslet a piacon. Ez nálunk sajnos még nem jellemző. Aki azonban úgy dönt, hogy a közszolgálatban marad, annak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy még a katonai szolgálat során felkészüljön erre, és kapjon egy olyan másoddiplomát, amivel akár jegyzőként el tud helyezkedni egy vidéki településen.

Nem gondolja, hogy a torz struktúra és a korrupció összefügg? A viszonylag hamar magas rangra emelkedett, a csapatoktól elszakadt, beszerzésekért felelős tisztek ilyen módon próbálják biztosítani a jövőjüket, a meggazdagodásukat?

Másról van szó. Az elmúlt években igen sajátosan zajlott a tárca gazdálkodása. Egyrészt a katonai szervezetektől, mondjuk úgy, a csapatoktól elvonták a gazdálkodási hatásköröket, mindent központilag szereztek be. Ezért van az, hogy az áruk, sőt az élelmiszerek is igen furcsa utat járnak be, mire a csapatokhoz kerülnek. Másrészt, amit csak lehetett, kiszerveztek. Na, ez a korrupció melegágya. Ezért szeretném visszaadni a gazdálkodási hatáskörök egy részét az alakulatok parancsnokainak. Ha ledől a fal a laktanyában, akkor ne Budapest engedélyét kelljen kérni, versenyeztessék meg a helyi vállalkozókat. Ugyanakkor a kiszervezéseknek is véget fogunk vetni: a Honvédelmi Minisztériumnak vannak saját vállalatai, amelyeket pont azért hoztak létre, hogy kiszolgálják a hadsereget, és nem azért, hogy uszodatechnikai szaküzletet működtessenek Pristinában. A honvédségnek lehetőleg önellátónak kell lennie, mert nem szolgáltathatja ki magát vállalkozóknak, ráadásul a korrupciós felárat is meg lehet így spórolni, mert senki nem dugdos a saját zsebébe kenőpénzt.

Úgy tűnik, a botrányok a kormányváltást követően sem ültek el. Február közepén a sajtó arról cikkezett, hogy a HM által megrendelt új sisakok nem megfelelőek, nem állták ki a lövéspróbát.

Ezeket a kevlársisakokat már valóban mi szereztük be. Az ezzel kapcsolatos hírek igencsak elszomorítóak, sőt gyalázatosak. Amikor hivatalba léptem, akkor a katonák régi típusú acélsisakokban szolgáltak Afganisztánban. Ilyet viselt az a két honvéd is, akik augusztusban egy RPG-gránátos támadás következtében életüket vesztették. Úgy ment át a repesz ezeken a sisakokon, mint kés a vajon. Ez az eset indított arra, hogy ezt a többéves mulasztást rendezzem. Nagyon gyorsan kértünk be ajánlatot négy helyről, többek között a német hadseregtől, a Bundeswehrtől is. Mind a négy típust meglövettük a saját vizsgálóhelyükön. A legkedvezőbb eredményeket a Bundeswehr-sisak nyújtotta, amiből azonnal megrendeltünk 500 darabot, amiket karácsony előtt kivittem az Afganisztánban szolgáló katonáinknak. Ha jó a német katonáknak, akkor legyen jó nekünk is. Tény, nincs olyan sisak a világon, ami frontális lövés esetén százszázalékos biztonságot nyújtana, különösen ha gépkarabéllyal lövik meg. Ha nem is üti át a golyó, még a jobb sisakon is olyan benyomódás keletkezik, ami életveszélyes sérüléseket okoz. Nem is erre való: elsősorban a repeszektől véd. Állítom, ha augusztusban a Bundeswehr-sisakot viselik a megtámadott honvédek, nagy valószínűséggel az életük megmarad. A mai napig bánt, hogy nem tudtam elintézni a beszerzést a hivatalba lépésem után azonnal – mások viszont évekig nem tettek semmit.

De mi köze ennek a szobornak a kft.-hez? Semmi!

Nem a Zrínyi Kft. rendelte meg?

De nem ám. Ez a Magyar Művészetért közösségének szoborkertje. Ebben a kertben áll többek között Szent István, Zrínyi Ilona, Árpád és Fiai emlékműve és ott állt Márton Áron szobra is. Egyetlen fillér közpénz sincs ezekben a műalkotásokban, pláné nem a Zrínyi Kft. pénze. Tavaly decemberben az Attila-szobor felavatási rendezvénye egy magánünnepség volt, amin jelen volt többek között Kövér László, Kozma Imre, a Máltai Szeretetszolgálat vezetője, Benkő László, az Omega együttes tagja. Én is örömmel tettem eleget a meghívásnak, összegyűltünk, mert fontosnak éreztük ezt az eseményt.

Azért mégiscsak a Zrínyi Kft. vezetőjének, Gubcsi Lajosnak a kertjéről van szó, ráadásul Gubcsi azt nem cáfolta, hogy a HM Mega Logistic Zrt. takarítónői valóban kimentek a házához, hogy “elvigyék", amit a vendégek ott hagytak.

Én másnap nem voltam ott, nem tudom, ki takarított ki. Egy biztos: az igazgató úr minden munkatársát meghívta erre az ünnepségre és a cég dolgozóinak többsége ott is volt. Gubcsi nekem azt mondta, az ő házában soha nem takarított takarítónő. Én ezt elhiszem neki.

Azt sem tartja problematikusnak, hogy Gubcsi Lajos könyveit a HM cége adta ki?

Szó nincs könyvekről, csak egy könyvről, és az sem Gubcsi Lajos könyve! Az 1000-1100 évvel ezelőtt című könyv a Zrínyi Kft. kiadványa, amit a tárca megrendelésére a cég protokollajándékként készített az európai uniós elnökség idejére. Néhány példány maradt belőle, amit 4 ezer forintért árusít a kft. Nem Gubcsi úr könyve, ő csak részt vett a szerkesztésében. Ezért bruttó 75 ezer forint tiszteletdíjat kapott, amiért egy közel száz oldalas, egyébként nagyon színvonalas, angol nyelvű kötetet szerkesztett meg. Kétezer példányt adtunk ki, aminek a bekerülési költsége 600-700 forint volt, miközben a hasonló ajándékalbum költsége korábban a cégnél elérhette az 5-10 ezer forintot is. Gubcsi urat ezért nem gyalázni, hanem kitüntetni kéne.

Mégiscsak furcsa, hogy egy állami cég kiadja a saját vezetője által szerkesztett könyvet.

Értse már meg, ez nem az ő könyve. Gubcsi úr ennek a cégnek az ügyvezető igazgatója, nem könyvszerkesztőként vették alkalmazásba, tehát, ha elvégez egy munkakörébe nem tartozó munkát, azért igenis tiszteletdíj illeti meg. Tudja, mi történt azzal a 75 ezer forinttal, amit ezért kapott? Maradéktalanul befizette a honvéd árvák javára a honvédség Szociálpolitikai Közalapítványának pénztárába. Ezzel az üggyel kapcsolatban semmiféle etikai vagy jogi kifogás nem vetődhet fel, ezt tüzetesen megvizsgáltam. Viszont sejtem, hogy Gubcsi Lajost miért támadják ennyire. Az új igazgató döbbenetes dolgokat talált, amikor átvette tavaly a céget: ennek alapján tettem azt a március 7-i feljelentést, amiben 20 különböző bűncselekmény szerepel. Ennél a cégnél tavaly 950 millió forint volt a működési költség, az idei költségvetésük 650 millió forint, miközben több feladatot látnak el. Hadd mondjak egy példát: a cég 30 millióért bérelt szervert, ám Gubcsi ezt a szerződést felmondta és másnap egymillióért kötött ugyanarra a feladatra új kontraktust. Az igazgató sok pénzt megtakarított az adófizetőknek.