„Nem operetthadsereget építek”

Nemrég tért vissza Afganisztánból, útja biztosan bővelkedett emlékezetes eseményekben. Hogyan értékeli a magyar katonák eddigi teljesítményét?

Az elmúlt bő másfél év alatt ez volt a harmadik látogatásom Afganisztánban. A magyar katonák pontosan, becsülettel és szakszerűen teljesítik feladataikat, amit több oldalról is visszaigazoltak a szövetséges erők, a helyi hatóságok képviselői és a lakosság is. Több amerikai és német illetékes katonai vezetővel beszéltem, mindannyian a legmagasabb fokú elismerés hangján szóltak katonáinkról. Különleges Műveleti Csoportunk szeptember 13-án megmentette egy amerikai egység tagjainak életét azzal, hogy habozás nélkül harcba vetette magát egy ellenállók által végrehajtott, rajtaütésszerű támadás során, holott erre nem feltétlenül lett volna köteles, ki is térhetett volna az összecsapás elől. A gyors beavatkozásnak köszönhetően mindössze egy amerikai katona vesztette életét az ütközetben, a magyarok pedig sértetlenül kerültek ki a küzdelemből.

Milyen a magyar katonák megítélése a szövetségesek és a helyi erők részéről?

Katonáink ázsiója rendkívül magas. Mostani látogatásom során először tapasztaltam, hogy Baghlan tartomány fővárosában, Pol-e Khumriban a gyerekek mosolyogva integettek az elhaladó magyar harci járművek láttán. Ez számomra is nyilvánvalóvá tette azt a pozitív változást, amely az elmúlt időszakban megfigyelhető. Munsi Abdul Majeed, Baghlan tartomány kormányzója – akivel negyedszer volt szerencsém tárgyalni – mélységes háláját fejezte ki az afgán nép nevében Magyarországnak és a Magyar Honvédségnek azért a felbecsülhetetlen értékű hozzájárulásért, amit 2006 óta a Tartományi Újjáépítési Csoportunk (PRT) végzett a térségben. Kormányzó úrral beszéltünk azokról a dollármilliós nagyságrendű fejlesztési projektekről is, amelyek létrehozásában, illetve megvalósításában vesznek részt jelenleg katonáink. Ezek amerikai forrásból valósulnak meg, meghatározott segélyszervezetek pénzügyi hozzájárulásaként, viszont az amerikaiak éppen a magyar katonák népszerűsége miatt ragaszkodnak ahhoz, hogy a sikerek magyar teljesítményként jelenjenek meg.

Egyebek mellett egy két épületből álló iskola alapozási munkálatait kezdtük meg Pol-e Khumriban, a két épület közé műfüves labdarúgópályát is telepítünk. Hamarosan új utakat, fából készült iskolaépületeket, valamint egy új közúti hidat is építünk. Mindezt alacsony költségvetésből valósítjuk meg. A tanintézményekre óriási igény van, hiszen a tálibok idején mindössze 50 ezer gyerek járhatott iskolába, jelenleg viszont a 8 milliót is meghaladja a tanulók létszáma, akiknek ráadásul 40 százaléka lány. Korábban a nők egyáltalán nem járhattak iskolába, nem tanulhattak írni-olvasni. Az analfabetizmus egyébként a mai napig az egyik legsúlyosabb probléma az ázsiai országban, még az afgán hadsereg hivatásos állományát is érinti. Katonáink e téren is heroikus küzdelmet vívnak, hiszen az újjáépítési munkálatok mellett másik fő teendőnk az Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) és az afgán rendőrség erőinek kiképzése. Az e tevékenységet koalíciós szinten irányító tábornokkal is sikerült találkoznom, aki szintén elismerően szólt a magyar katonákról. Köszönetét fejezte ki a kabuli Logisztikai Iskolában szolgálatot teljesítő 17 fős magyar kontingensnek, amely hathetes szakalapozó kiképzést folytat az intézményben. A főzéstől a gépjárművezetésen át a raktározásig, a modern számítógépes rendszerek használatáig, illetve a különböző logisztikai feladatok ellátásáig mindenre megtanítják a helyieket.

Szorosan tartjuk a NATO által megjelölt 2014-es csapatkivonás dátumát? Milyen feladatok várnak a továbbiakban a magyar missziós haderőre?

A NATO tavalyi lisszaboni csúcstalálkozóján az a politikai döntés született, hogy 2014 végéig a hatalomátadásnak Afganisztán teljes területén meg kell történnie. Addigra a nyugati erők az afgán katonaság, rendőrség és civil hatóságok kezébe helyezik az ország irányítását. Ez a folyamat feltételvezérelt és fokozatos. A felek – az afgán kormány és a nemzetközi erők – tartományról tartományra megvizsgálják, hol értek meg a feltételek az átadás-átvételre. A Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) az ENSZ felhatalmazásával végzi békefenntartó tevékenységét az országban. A NATO legfontosabb műveleteként mind a 28 tagállam csapatokkal van jelen Afganisztánban, de rajtuk kívül még vagy 22 állam vesz részt a műveletben, akik nem tagjai a katonai szövetségnek, mint például Tonga, Új-Zéland, vagy Svédország. A 2014-es kivonulás azonban nem jelenti azt, hogy a szövetség magára hagyná az országot. Ennek értelmében nem csapaterőkkel, csupán civil szakértőkkel, kiképzőkkel, katonai tanácsadókkal – és persze pénzzel – támogatja majd a törvényes afgán kormányt a NATO. A tartományok átadási sorrendje folyamatos, időről-időre egyeztetik, melyik szakasz következzen. Jelenleg a második fázisnál tart a művelet. Azzal számolhatunk, hogy Baghlan tartomány, ahol a magyar főerő állomásozik, az utolsók között fog átadásra kerülni, tekintettel arra, hogy két stratégiai fontosságú főútvonal találkozik ezen a területen.

2015-ben is lesz még magyar katona Afganisztánban?

Ugyan a Magyar Honvédség csapatai nem, magyar katonák azonban továbbra is jelen lesznek a térségben, de nagy kérdés, hogy a PRT hogyan strukturálódik át a jelenlegi – részben civil újjáépítési, részben katonai biztosítási, személyvédelmi és más, hasonló – feladatokról kizárólag a helyi kormány szakmai támogatására. Mindezeket a kérdéseket a középtávú Afganisztán-stratégiánk tartalmazza. December 5-én tartották azt a bonni konferenciát, amely – hasonlóan a tíz évvel ezelőttihez – ismét kinyilvánította a nyugati államok közösségének elkötelezettségét Afganisztán békéjének, biztonságának hosszú távú megteremtésére. Guido Westerwelle német külügyminiszter kijelentette a találkozón, hogy 2024-ig Németország jelentős mértékben támogatni fogja Afganisztánt. Megfontolandó gondolat, hiszen ha magára hagynánk ezt a több évtizedes háborúba „beleájult" és széthullott államot, könnyen visszatérhetnének a kaotikus állapotok, és akkor az eddigi erőfeszítések hiábavalónak bizonyulnának. Magyarország a kellő időben ki fogja alakítani ezzel kapcsolatos álláspontját. Hazánk jó szövetséges, elkötelezettek vagyunk a nemzetközi közösség erőfeszítései mellett. A magyar katonák mellett civilek, kihelyezett nagykövet és egy nemrég delegált fejlesztési tanácsadó is segíti Afganisztán megújulását.

Sok aggály fogalmazódott meg a hadra foghatók adatnyilvántartásával kapcsolatban. Miért van szükség ilyesfajta dokumentációra?

2004-ben alakult ki a honvédelmi kötelezettségek rendszere, a sorkötelezettség békeidejű felfüggesztésével. Az akkori helyzethez képest lényegében semmilyen változás nem történt sem azóta, sem a 2011-ben elfogadott Alaptörvényt követően megalkotott új honvédelmi törvénnyel, amelynek lényege, hogy Magyarország békeszerető állam. Sem rövid-, sem középtávon nem számolunk azzal – különös tekintettel a NATO-tagságunk adta biztonsági garanciákra –, hogy hazánkat bárki megtámadná. Ezt azonban mint lehetőséget, történelmi tapasztalatainkból fakadóan, nem zárhatjuk ki. Éppen ezért fel kell készülnünk arra, hogy a Magyar Honvédség alaprendeltetését, a haza fegyveres védelmét is képes legyen hatékonyan és eredményesen ellátni, ha a helyzet úgy kívánja. Ez adott esetben nem képzelhető el a lakosság bevonása nélkül. Ezért rendelkezett úgy 2004-ben az Országgyűlés, hogy béke idején nincs sorkötelezettség, rendkívüli állapotban, háborús, vagy megelőző védelmi helyzetben viszont bevezethető. Mindennek a technikai előkészítése napjainkig elmaradt. Tekintve, hogy a biztonsági fenyegetések mindig hirtelen történnek, ha az ország egy váratlanul előállt helyzetben kényszerülne eldönteni, ki az, aki ténylegesen hadra fogható, addigra már késő lenne.

Még elméletileg sem tudjuk, kikre számíthatunk?

Éppen ez a probléma. Az első lépés az, hogy tudjuk, kihez lehet nyúlni, kit lehet majd behívni baj esetén. Ma még ezt sem tudjuk. Elméletileg – mert így rendelkezik a törvény 2004 óta – a 18 és 40 év közötti, itthoni lakóhellyel rendelkező, magyar állampolgárságú férfiak jöhetnek szóba. Az új adatnyilvántartási jogszabály, amelyet nagy többséggel, a szocialista képviselők szavazataival fogadott el a Parlament, megadja a lehetőséget arra, hogy már béke idején, az állampolgárok mindennemű terhelése és zaklatása nélkül, az újonnan felállítandó központi nyilvántartó hivatalunk a meglévő állami nyilvántartásokból kigyűjtse azokat az információkat (életkor, foglalkozás, egészségi állapot, szakképzettség, stb.) amelyek ahhoz szükségesek, hogy a hadköteleseket tervezni lehessen. Ennek alapján első körben könnyen ki tudjuk majd szűrni az alkalmatlanokat. Le tudjuk rövidíteni az adminisztratív eljárások időszükségletét, és az így nyert időt a ténylegesen bevonultatott hadkötelesek majdani kiképzésére tudjuk fordítani.

Milyen lépéseket terveznek a nyilvántartást követően?

Semmilyen lépést nem tervezünk, erre a törvény nem is ad lehetőséget. Az állampolgárokat sem adtaszolgáltatási, sem megjelenési kötelezettség nem terheli béke idején. Nem nyomunk majd puskát senki kezébe, mert még azt sem lehet béke idején megmondani, hogy ki az, aki egyáltalán behívható lesz. Ennek csak az előmunkálatait végezzük el, a lehető legnagyobb mélységig, de csak addig a pontig, hogy az emberek privát szférájába ne lépjünk bele. Senkitől nem fogjuk kérni, hogy jöjjön el és vizsgáltassa meg magát, sem azt, hogy jelentse be a lakcímének változását, hiszen az állami adatnyilvántartásokból ezekről úgyis értesülünk. Senkinek a legcsekélyebb kellemetlenséget, terhet nem fogjuk okozni, mindez elővigyázatossági intézkedés arra a nem várt esetre, ha 10-20-30 év múlva netán szükség lenne a sorozásra a világhelyzet változása miatt, akkor maguk az érintettek több eséllyel és lehetőséggel rendelkezzenek, mikor kötelességük teljesítésére készülnek. Tehát mindez az emberek, és nem az állam érdekében van.

Pontosan milyen feladatot lát el 2012. január 1-től a Magyar Honvédség Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó parancsnoksága?

A parancsnokságnak az lesz a feladata, hogy begyűjtse azokat az adatokat, amelyek a polgárok háborgatása nélkül, béke idején begyűjthetők, és így fölkészüljön az esetleges háborús feladatokra. Ez a hivatal több korábbi intézmény összevonásával jön létre. November 15-tel jelentős átszervezéseket hajtottunk végre, ezek részben január 1-jével lépnek érvénybe. Az egyik az volt, hogy az ország keleti és nyugati részén lévő hadkiegészítő parancsnokságokat és a Központi Adatnyilvántartó Hivatalt egyetlen helyre, az imént említett új szervezetbe csoportosítottuk. Összesen 1200 beosztást szüntettünk meg az átszervezések során a honvédség vezető és adminisztratív szekcióiban, ezáltal 10 milliárd forintot takarítottunk meg évente a tárca számára. A katonai titkosszolgálatokat összevontuk, ezzel önmagában 217 álláshely szűnt meg. Ezáltal hatékonyabbak lettünk, mivel csak az adminisztratív kapacitások csökkentek, a katonai képességek nem.

Mennyit segít a helyzeten ez a tízmilliárdos összeg? Korábban azt nyilatkozta, hogy tízszer ennyi pénzt is el tudnának költeni…

Százszor ennyit is. Ha azt nézzük, mennyivel csökken a jövő évi költségvetésünk, akkor látható: ez a megtakarítás nem fedi le az elvonásokat. A jövő évi honvédelmi költségvetés történelmi mélypont. Ennyire alacsony nominálértékű költségvetésünk még soha nem volt, a reálértékről nem is beszélve, hiszen az infláció még tovább rontja ezt a képet. Ez veszélyes és fájdalmas tendencia számunkra, hiszen csak abból gazdálkodhatunk, amink van. Annyi pénzből kell hadsereget építenünk, amennyit az adófizetők számunkra biztosítanak. Az egész nyugati világban is – beleértve az Amerikai Egyesült Államokat – most az a módi, hogy csökkentik a katonai kiadásokat.

Tud konkrét számokat említeni? Hogy alakul a tárca jövő évi költségvetése?

Csupán annyit mondhatok, 213 milliárd az a támogatási összeg, amit a költségvetés számunkra mindenképpen biztosítani fog 2012-ben. A további, működéshez szükséges összeget saját bevételből kell előteremtenünk haditechnikai eszközök, illetve ingatlanok eladásával.

Jelentős többletfeladatok hárulnak a jövőben a Honvédkórházra. Miként lehetséges a szakmai színvonal esése nélkül az intézmény finanszírozása?

Elsősorban nagyfokú takarékossággal, a korábbi átláthatatlan viszonyok tisztázásával, másrészt az egészségbiztosítóval kötött új megállapodások segítségével, ami azt jelenti, hogy az intézmény növekvő feladataihoz a kormánnyal kötött egyezségnek megfelelően meg fogja kapni a szükséges finanszírozást. Legkésőbb 2013. január 1-től érvénybe lép az új finanszírozási rendszer, amely immár fenntarthatóvá teszi azt a kórházat, amely havonta 500 milliós ráfizetést jelentett a katonai költségvetésnek.

Korábban azt nyilatkozta, januárjában megkezdődik az Önkéntes Tartalékos Rendszer feltöltésének második szakasza. Milyen eredményeket vár a tartalékosi rendszertől?

A Honvédség létszáma jelenleg mintegy 25 ezer fő. Emlékeztetőül: a szocialista kormányok idején, 2005 és 2010 között, tízezer fővel csökkent a honvédség létszáma. Ezt a kiesést mindenképpen szeretnénk pótolni. Ez részben már megtörtént. Amikor elküldtük az őrző-védő cégeket, helyükre munkavállalóként katonai esküt tett, kiképzett, egészségügyileg alkalmas, és a tartalékosi szolgálatot önként vállaló személyeket állítottunk, akik innentől kezdve katasztrófahelyzetben, országvédelmi szituációban bevethetők és alkalmazhatók. Ezzel mintegy 2000 főt nyertünk. További 6000 főt olyan volt hivatásos katonák toborzásával szeretnénk nyerni, akik ismerik a rendszert, kiképzést kaptak, tudják kezelni a fegyvereket. Ezáltal gyakorlatilag megkaptuk azt a 8000 fős tartalékosi létszámot, amellyel az Országvédelmi Terv számol. Ezzel a 8000 katonával tudjuk azokat a hiányokat pótolni, amelyek a költségvetési feszültségek miatt betöltetlen állások és hiányzó katonai képességek formájában sújtanak minket. A tartalékosi rendszer esetében kizárólag valós katonai képességekkel rendelkező, ténylegesen hadra fogható személyekről beszélünk. Nem operetthadsereget építek. A rendszer a takarékosság elvére épül, ugyanis egy tartalékos katona költsége mintegy az egyötöde egy „normál" katonáénak. A Honvédkórház állományának beolvasztásával – ami 2000 főt jelent – összesen 10 ezer fővel növelhető a honvédség létszáma. Ezzel el is értük a kitűzött célt.

Milyen elképzeléseik vannak a honvédség jármű- és eszközparkjának fejlesztésére?

A honvédség, a Gripen harci repülőket leszámítva, lényegében a Varsói Szerződés idejéből örökölt haditechnikai eszközökkel rendelkezik. Tekintve, hogy a fegyverrendszerek életciklusa jellegétől függően általában 30-40 év, és hazánk nagyobb beszerzéseket utoljára a ’80-as években eszközölt, elég közel járunk ahhoz az időszakhoz, amikor rohamosan, és szinte egyszerre válhatnak használhatatlanná a hadieszközök. Az ország vezetőit folyamatosan tájékoztatom erről a kialakult helyzetről. Ilyen időkben, ilyen költségvetési feltételek mellett, amikor messze nem éri el a GDP egy százalékát sem a katonai költségvetés, nincs mód nagyarányú, átfogó haditechnikai fejlesztésre. Csupán arra van lehetőségünk, hogy az embertőkébe próbáljunk beruházni. A tartalékosok, illetve a katonai képességek reformjával egy olyan állományt kell kialakítani, amelyik szerte a világban, Afganisztántól a Sínai-félszigetig elismerést vívhat ki. Büszkék vagyunk tisztjeinkre. Nyelveket beszélő, ragyogó kiállású, végtelenül jellemes, szakmailag abszolút profi fiatalemberek. Mindez azért jó, mert fegyvert venni mindig lehet, ha van pénz, de kiképzett katonát csak több éves munka árán lehet a rendszerbe állítani. Most alkotjuk újra a tízéves fejlesztési tervet, mivel az előző kormányok által kidolgozott, és a NATO számára megküldött projektből semmi sem valósult meg. Mi olyan tervet szeretnénk kidolgozni, amely a futamidő lejártakor, a 2020-as évek elejére biztosíthatja a Magyar Honvédség hadrafoghatóságát. Külső segítségre is számítunk. Latba vetünk mindent annak érdekében, hogy a partnereink segítsenek bennünket.

Az Egyesült Államok számára jó egy évvel ezelőtt, a nagykövet asszonyon keresztül juttattam el egy listát, ahol felsoroltam azokat a járműveket, fegyvereket, berendezéseket, amelyek megvásárlására nem volt módunk. Ennek révén többek között több száz M4-es gépkarabélyt, 53 MRAP – aknabiztos, rajtaütésvédett – páncélozott harci járművet és 11 Humwee terepjárót kaptunk. Ezenkívül olyan repülésirányító eszközcsomagokat (JTAC) vásároltunk, amelyek segítségével a szárazföldi küzdelemben szorult helyzetbe kerülő magyar katonák segítségül tudják hívni az amerikai légierőt, és meg tudják határozni annak a pontnak a koordinátáit, ahová csapást kell mérni. Ez egyébként a két haderő közötti viszonyt is mutatja. Nincs alárendeltség; mellérendelt, és szimbolikus értelemben irányító szerepben vagyunk.

Várható-e további felajánlás? Megkapjuk az UH–1N-es helikoptereket?

Jelenleg (interjúnk 2011. december 11-én készült – a szerk.) az úgynevezett csendeljárás van érvényben. Ennek lényege, hogy az amerikai külügyminisztérium jóváhagyta az eladási szándékot, mert ez tulajdonképpen nem ajándék, hanem adás-vételi ügylet. A járműveket felajánlásként megkapjuk, de nincs ingyen a pilóták kiképzése, a rendszerbeállítás, a felfegyverzés és a hazaszállítás. Ezeket a költségeket nekünk, mint vásárlónak kell fizetnünk. Amint megkezdődnek a tárgyalások a részletekről, két hónapon belül kell választ adnunk az amerikaiaknak. A magyar kormánynak valamikor kora tavasszal kell meghoznia azt a döntést, hogy a maximum 32 darab UH–1N-es típusú helikoptert a szükséges felszerelésekkel együtt megvásárolja-e az Egyesült Államoktól, 2018-ig ütemezett átadási menetrenddel és üzemeltetési garancia biztosításával. Ezek a járművek még 25 évet repülhetnek, szemben a mostani orosz gépekkel, amik – legyünk őszinték – az utolsókat rúgják. Most jött el az idő, hogy eldöntsük: átállunk-e a nyugati technológiára, vagy még tízévig ragaszkodunk a keletihez.

Mik a tervek a Ludovika zászlóaljjal kapcsolatban?

A zászlóalj a Magyar Honvédség része, a katonai kerete azoknak a tisztjelölteknek, akik egyébként szolgálati feladatként a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre fognak járni, és arra készülnek, hogy honvédtisztek legyenek. Az egyetem központi épülete egyébként az egykori Ludovika Akadémia napjainkban nem használt, jelenleg felújításra váró ingatlanja lesz. Jelentős újdonság, hogy a jövőben nem csak honvéd-, hanem rendőrtisztek, közigazgatási szakemberek, diplomaták is lehetnek Ludovikások. Újraéled a Ludovika, amely szellemiségében, nemzethűségében, színvonalában és elkötelezettségben egyaránt méltó kíván lenni elődének hírnevéhez.