Összefogás egy újszerű helyzetben

A konferencia Dr. Tokovicz József mérnök dandártábornok, a HM VH főigazgatójának köszöntőjével vette kezdetét, ezután a rendezvényt Orosz Zoltán vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar főnök-helyettese nyitotta meg.

„Október 4-én hazánk történetének legsúlyosabb ipari katasztrófája történt", hangsúlyozta a tábornok, és megköszönte a megjelentek áldozatos munkáját, melyet a veszélyhelyzet kezelése során tanúsítottak.

A HVK főnök-helyettese ezután röviden ismertette az októberi eseményeket, majd az azt követő hetekben végzett honvédségi munkálatokat. „A társszervezetek eredményeit nem kisebbítve ki kell emelni, hogy a Magyar Honvédség erői ismét bizonyították felkészültségüket, rátermettségüket, és hatékonyan működtek közre a munkálatok során. Ezzel kivívták az ország elismerését is", hangsúlyozta Orosz Zoltán. A vezérőrnagy alapvető jelentőségűnek nevezte, hogy a tapasztalatokat beépítsék a meglévő katasztrófavédelmi rendszerbe.

Széles körű nemzeti összefogás

A konferencia első modulját Dr. Hoffmann Imre tűzoltó vezérőrnagy, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Hivatalának főigazgató-helyettese nyitotta előadásával. „Ilyen széles körű nemzeti összefogásra eddig még nem nagyon volt példa", méltatta ő is a munkálatokban részt vevők hatékony munkáját. Utóbbinak köszönhető, hogy az akut fázison mára túl vagyunk, pedig a katasztrófa méretei tényleg leírhatatlanok voltak.

„A vörösiszap mintegy 7 négyzetkilométernyi területet öntött el. Tíz ember meghalt, több mint 150-en megsérültek, több mint 700-ra rúg az anyagi károsultak száma. 365 ingatlan rongálódott meg, a Torna patak élővilága pedig gyakorlatilag teljesen kipusztult", sorolta a számokat a vezérőrnagy, aki kiemelte: a helyzet minden résztvevő számára gyökeresen új volt, és ilyen körülmények között kellett már az első napon is fontos döntéseket hozniuk: dönteni kellett a települések kitelepítéséről, az élővizek mentesítéséről, a gátépítésekről. „Nehéz döntésekről volt szó, hiszen például a vizek esetében a tudósok is vitatkoztak, miként lehet elejét venni a még nagyobb katasztrófának. A végül alkalmazott gipsz és savak mellett más elképzelések is felmerültek", emlékeztetett Hoffmann Imre. Emellett azt is kihangsúlyozta, hogy a munkálatokban részt vevőkre komoly nemzetközi figyelem is nehezedett az Európai Unió, a WHO és a Greenpeace részéről. „Higgyék el, ezekben a napokban mindenki nagyon értett a vörösiszaphoz. Szerencse, hogy végig számíthattunk a magyar tudósok megbízható szakértelmére."

Hoffmann Imre kiemelte, hogy jelenleg már az újjáépítési munkálatok zajlanak. „Mindenkiről gondoskodunk, fedél nélkül senki sem maradhat. Külön köszönetet szeretnék mondani a Magyar Honvédségnek, hogy ebben is segítségünkre volt", utalt arra a felajánlására, melynek keretében hat honvédségi lakást is a rászorulók rendelkezésére bocsátottak. A vezérőrnagy a továbbiakban szót ejtett a főbb tapasztalatokról is, és főleg a megelőző időszak szabályozásának fontosságát emelte ki. Konkrét példaként említette a veszélyhelyzet elrendelésének szabályait, a védelmi irányítás egyszemélyes rendszerét – az egyes ágazatok szakmai feladatainak és hatáskörének meghagyása mellett –, illetve a polgári védelmi tervezés fejlesztésének fontosságát. „A törvényi szabályozás részévé kell tenni a NATO veszélyhelyzeti tervezési rendszerét, illetve a polgári védelmi és katasztrófavédelmi uniós feladatokat", mondta, külön kitérve az uniós polgári védelmi együttműködési rendszerhez való kapcsolódás rendjének általános szabályaira. „Hasznos lenne az is, ha Magyarország aktívabban venne részt a NATO és az EU nemzetközi segélynyújtási akcióiban", hozta fel példának. Szintén alapvető fontosságú elemként került elő a lakosság tájékoztatásának fejlesztése, a motiváció, a folyamatos felkészítés és a katasztrófavédelmi oktatás ösztönzése.

Nem volt idő töprengésre

Borsos József mérnök alezredes, a Magyar Honvédség Műveleti Központ Válságkezelő és Elemző Osztályának megbízott vezetője előadásában a honvédelmi katasztrófavédelmi rendszer vezetési és irányítási rendjéről beszélt az aktivizálás időszakában. Kiemelte, hogy a parancsnokokat és a katonákat egyaránt teljes elismerés illeti, hiszen amikor október 9-én este 23 órakor riadóztatták a honvédséget Devecser kitelepítése ügyében, reggel 6 órára már háromezer ember kitelepítésére alkalmas kapacitás állt rendelkezésre a térségben. „Váratlan vegyi baleset történt, melyre azonnal kellett reagálni: nagy mennyiségű lúgos anyag öntött el nagy kiterjedésű területet, magas volt az érintettek száma, és az újjáépítés során is hosszú idejű alkalmazásra volt szükség. Ebben a helyzetben nem volt idő a feladatokon gondolkodni, még akkor sem, ha korábban a gyakorlatban sosem találkozott senki hasonló esettel. Csak koncepciók léteztek vegyi és nukleáris balesetek esetére", összegezte a kialakult helyzetet, és kiemelte: a honvédség katasztrófavédelmi rendszere megfelelően működött, ide értve az igénylések rendszerét is, hiszen itt már lehetett meríteni a korábban szerzett árvízi tapasztalatokból. „Ezen a téren az volt újdonság, hogy olyan eszközöket kértek tőlünk, amiket korábban nem, például Pápán repülőgépet a vízügynek, tárolókapacitást vagy akár önálló mozgókonyhát", sorolta a példákat.

Zóka József ezredes a Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynöksége részéről elmondta: a szervezet az első naptól kezdve naprakész adatokat kért és kapott a költségekről és többletköltségekről. „Az illetményrendszer nem volt felkészülve az eseményekre, de végül rugalmasan reagált azokra", hangsúlyozta, kiemelve, hogy a meglévő szabályozás szerinti járandóság mellett a területen dolgozó katonák fejenként nagyjából 1500 forintnyi pótlékban részesültek óránként.

Szűrővizsgálatok

Dr. Bognár Tamás orvos őrnagy a Magyar Honvédség Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ Preventív Igazgatóság Közegészségügyi Intézetének Higiéniai Osztályáról a vörösiszap-katasztrófa elhárítása során szerzett egészségügyi tapasztalatokat összegezte. „Egy hirtelen kialakult, ellentmondásos helyzetben kellett azonosítani a kockázatokat, mindenekelőtt azt, milyen jellemzői vannak a vörösiszapnak. A vizsgálatok során kiderült, hogy az anyag arzéntartalma magasabb a határértéknél, a többi összetevőé az alatt maradt. Az jelentett volna nagyon komoly veszélyt, ha ezek kioldódnak az iszapból, ilyen állapotban ugyanis mobilisabbak, és az élő szervezetek is könnyebben veszik fel őket. Szerencsére kiderült, hogy a kioldódás nem veszélyes mértékű", sorolta a tapasztalatokat Bognár őrnagy. Mint elmondta, a vörösiszap az ökotoxicitási értékek miatt nem minősül veszélyes hulladéknak, csupán hulladéknak, radioaktivitása pedig – az első médiabeli híresztelésekkel ellentétben – messze a megengedett határérték alatt mozog, vagyis szó sincs arról, hogy sugárszennyező anyag lenne. „A porterhelés néha meghaladja a meghatározott határértékeket, de a respirábilis, azaz a tüdő mélyrétegeibe jutó komponensek aránya a határérték alig fele", mutatott rá.

Bognár Tamás elmondta: a laborvizsgálatok tükrében kiderült, hogy az anyag legveszélyesebb jellemzője a lúgos kémhatás, ennél kevésbé kockázatos a porterhelés, a kioldódó nehézfémek pedig a megfelelő védőeszközök használata mellett nem jelentenek veszélyt, de szűrővizsgálatokat természetesen ezeket illetően is végeznek majd a munkálatokban részt vett állomány tagjainál. Utóbbi vizsgálatokat az Országos Tisztifőorvosi Hivatal még október 15-én rendelte el szakmai protokoll alapján, az erre vonatkozó végrehajtási rendelet november 15-ére készült el. A vizsgálatokra két fázisban kerül majd sor. Azon katonák esetében, akik esetleg egészségkárosodást szenvedtek el, a Honvédkórház – Állami Egészségügyi Központban kerül majd sor a gyógykezelésre.

(A konferencia második moduljában elhangzottakról holnap olvashatnak.)