„Pákozd a nemzeti összefogás és a katonai becsület jelképe”

Szöveg: Szűcs László | 2009. szeptember 27. 14:09

A 161 évvel ezelőtt lezajlott pákozd-sukorói csatára emlékeztek vasárnap, a szárazföldi haderő napján a Mészeg-hegyen található emlékműnél. Az egykori csatatéren megtartott rendezvényen a katonai hagyományőrzők újrajátszották az eseményeket.

Szinte egész napos programot szervezett vasárnapra a Honvédelmi Minisztérium, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség, valamint a Pákozdi Katonai Emlékhely Bizottság a Velencei-tó közelében található egykori csatatéren.

Már kora reggel nyüzsgő gyerekhad szállta meg a Mészeg-hegy lábánál felsorakozott katonai járműveket, a Magyar Honvédségnél rendszeresített technikai eszközöket. A lurkók közül volt, akinek a vegyi-sugár felderítő harcjármű, míg másoknak pedig a tűzszerész robot tetszett inkább. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy nagy élmény volt bemászni a járművekbe.

Szeptember 29-e – vagyis a pákozdi csata évfordulója – ugyanis 2006 óta a szárazföldi haderőnem ünnepe is. (Korábban, 1992-ig a fegyveres erők napjaként ünnepelték a pákozd-sukorói csata évfordulóját.) S ebből az alkalomból mutatkoztak be a szárazföldi haderő technikai eszközei is.

Szép számmal érkeztek látogatók a Magyar Honvéd magazin sátrához is, ahol nemcsak az újságírókkal lehetett beszélgetni, hanem a „képlövölde" hibátlan kitöltése után értékes ajándékokat kaphattak a próbálkozók. A bátrabbak emellett kipróbálhatták a HM Zrínyi Kommunikációs Nonprofit Kft. – a rendezvény egyik kiemelt támogatójának – toborzó buszára telepített vadászrepülőgép szimulátort, a katonai tartalmú könyvek iránt érdeklődők pedig vásárolhattak a Zrínyi Kiadó régebbi és újonnan kiadott kötetei közül. Aki pedig végképp nem „találta fel magát", az megtekinthette például a makettezők, vagy éppen a hagyományőrzők sátrait.

A rendezvényt megnyitó beszédében Kovács József vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese elmondta: ebben a pillanatban is ezer magyar katona vesz részt békefenntartó műveletekben a világ számos pontján, s az állomány döntő többségét a szárazföldi haderőnem katonái biztosítják.

– A mai nap olyan ünnep, amely mind tartalmában, mind pedig külső megnyilvánulásában példamutató módon fejezi ki történelmünk és honvédő hagyományaink ápolását. Ahogy a nemzet a történelmében él, úgy a mai korszerű, magyar haderő szellemisége is megőrzendő és tiszteletreméltó hagyományokra épül – mondta Kovács vezérőrnagy, majd a résztvevők egy perces néma felállással tisztelegtek azon szárazföldi katonák előtt, akik az elmúlt évszázadokban a hazáért harcoltak és a hazáért áldozták a legdrágábbat, az életüket.

Délelőtt 10 órakor kezdetét vette a hivatalos program. Dr. Gyuricza Béla vezérezredes, a rendezvényt szervező Honvédség és Társadalom Baráti Kör örökös elnökének emléktábláját megkoszorúzta a család, a Magyar Honvédség jelenlegi vezetése, valamint az egykori katonatársak is. Fodor Lajos nyugállományú vezérezredes, a Magyar Honvédség korábbi vezérkari főnöke emlékező beszédében kiemelte: immár tíz esztendeje, hogy a Honvédség és Társadalom Baráti Kör minden év szeptember 29-én erre a helyre hívja tagjait, hogy emlékezzenek a katonára, a politikusra, az emberre, aki karizmatikus személyiségével beírta magát a történelembe.

Gyuricza Béla vezérezredes pályafutásának felelevenítése után Fodor Lajos hangsúlyozta: a tábornok ebben az esztendőben töltötte volna be a hetvenedik életévét, ám tíz esztendeje már, hogy nincsen közöttünk.

– Szimbolikus hely, ahol vagyunk, hiszen 1848 sorsfordító volt a hazai honvédelemben, mert akkor és itt, ezen a mezőn

kovácsolódott össze és esett át a tűzkeresztségen az akkori magyar sereg. Immár több mint tíz éve, hogy a Magyar Honvédség hivatalosan is jogelődjének tekinti az 1848-ban megalakult és első honvédelmi harcait megvívó honvédsereget – mondta Fodor Lajos.

Egy órával később a pákozdi csata felújított emlékművénél rendeztek koszorúzási ünnepséget. Az előző tél komolyan megrongálta a Mészeg-hegyi emlékművet, ezért a Pákozdi Katonai Emlékhely Bizottság idén nyáron gyűjtésbe kezdett, hogy az ország lakóinak, valamint gazdálkodó és társadalmi szervezeteinek adományaiból összegyűjtsék a felújításhoz szükséges összeget. Elsőként a Honvédelmi Minisztérium támogatta az ügyet 2 millió forinttal, majd ehhez járultak hozzá a további adományozók: magánszemélyek, aktív és volt katonák, katonai szervezetek, alakulatok, szakszervezetek, önkormányzatok. Magánszemélyként támogatta az emlékmű felújítását többek között Tömböl László vezérkari főnök és felesége, Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere, valamint Benkő Tibor altábornagy, a Magyar Honvédség összhaderőnemi parancsnoka is. De – sok már szervezettel egyetemben –
a HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Nonprofit Kft is ajánlott fel pénzt az obeliszk renoválására.

A katonai tiszteletadással megrendezett ünnepségen Takács János, Pákozd polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. Mint elmondta: ez a hely a magyarság szabadságszeretetének szimbólumává vált. Azt az üzenetet hordozza magában, hogy nemzetünknek mindig voltak olyan kiemelkedő eseményei, amelyekre büszkén emlékezhetünk vissza. A polgármester hozzátette: a területen jelenleg is nagyon komoly fejlesztés zajlik, s várhatóan jövő év márciusában megnyílhat az egész emlékhely. Október 6-án pedig felavatják a vértanúk emlékhelyét, a 14 kopjafát.

– Az obeliszk, ahol állunk, tavaszra megrongálódott és fel kellett újítani. Ehhez rövid idő alatt közadakozást kellett szervezni. És az adakozás miatt ma már a megújult obeliszk előtt tudunk ünnepelni, leróni kegyeletünket – mondta a polgármester, hozzátéve: az adakozókat egy emléktáblán örökítették meg, amelyet az emlékműnél el is helyeztek. Takács János ezt követően külön megköszönte Orgovány Istvánnak, a Pákozdi Katonai Emlékhely Bizottság elnökének azt a közreműködést, amivel megszervezte az obeliszk felújítását.

Warvasovszki Tihamér, Székesfehérvár polgármestere, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta: a magyar történelem egy olyan eseményére emlékezünk, amely sok szempontból meghatározta történelmünket. Hiszen abban a sorsdöntő pillanatban valóban a hon sorsa forgott kockán. A hadakat alkotó soknemzetiségű és soknyelvű katonák a hon valódi védelmezőivé váltak, méltóak lettek a honvéd névre.

A polgármester hozzátette: az eltelt 161 év során sokféle értelmezést nyert már a csata. Ugyanakkor a nemzetnek kell, hogy legyenek olyan emlékművei, ahol a kilátogató csendesen végiggondolja, hogy mi is történt az elmúlt évszázadokban.

– Ilyen hely Pákozd és Sukoró is. A Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete éppen ezért kezdeményezte 1997-ben, hogy az akkoriban méltatlan állapotú emlékhelyet alakítsuk olyanná, amely méltóvá válik múltunkhoz, és amelynek szellemisége hozzájárul hazafiságunk és hazaszeretetünk erősítéséhez – fogalmazott Warvasovszky Tihamér, hozzátéve: meggyőződése, hogy ez a hely az, amelyik igazán méltó lehet arra, hogy a magyar katonára gondoljunk. Azon magyarok millióira, akik a haza hívó szavára tudatosan, vagy parancsra, de mentek katonának és tették a dolgukat. Harcoltak és életüket áldozták hazájukért.

– Nem titkolt célunk, és dolgozunk is érte, hogy ezt a helyet az Országgyűlés minősítse nemzeti történelmi emlékhellyé –

mondta megnyitójában a székesfehérvári polgármester, kiemelve: az emlékművet a baráti kör 2002-ben közadakozással újítatta fel, de különböző problémák miatt megrongálódott, így idén ismét a támogatókhoz kellett fordulni. Warvasovszky Tihamér beszéde végén köszönetét fejezte ki a Honvédelmi Minisztériumnak, az emlékhely bizottságnak és minden támogatónak.

Ezt követően Tömböl László mérnök vezérezredes, vezérkari főnök mondott ünnepi beszédet. Kiemelte: a 161 évvel ezelőtt lezajlott történelmi esemény emlékére emelt obeliszken nyomot hagyott az idő vasfoga, ami természetes folyamat. Öröm azonban, hogy széles összefogás eredményeként mára az emlékhely régi pompájában fogadja az ünneplő emlékezőket.

– A Pákozdi Katonai Emlékhely obeliszkje a magyar nemzet történetében nagyon fontos eseménynek állít emléket: az 1848. évi forradalmi vívmányok megvédésének, és a szabadságharc kezdetének 161 évvel ezelőtti történéseinek. Pákozd mára a haza, a haladás és az idegen uralom alóli függetlenedési törekvések jelképévé vált – mondta Tömböl László vezérezredes, hozzátéve: a
történelmi sorsjátékban Magyarországnak mindig az adatott meg, hogy forradalmi átalakulási folyamatait függetlenségi harccal volt kénytelen összekötni.

Tömböl tábornok felidézte: a császári udvar 1848 tavaszán-nyarán a nemzetközi erőviszonyok kedvezőtlen alakulása miatt színleg kénytelen volt elfogadni a magyar forradalmi törekvéseket, azonban nyár végére már készen állt a cselszövés hálója. S mivel a magyar függetlenedési folyamat ekkorra már olyan szintet ért el, hogy nyílt katonai támadással való felszámolásának következményeit nem lehetett vállalni, így az udvar céljai eléréséhez a magyarellenes mozgalmakat kívánta felhasználni. A bécsi hadügymisztérium titkos pénz-, és hadianyag-küldeményeire támaszkodva Jellasics horvát bán felkészült a Magyarország elleni invázióra. Ennek első lépéseként augusztus 31-én megszállta Fiumét, majd Buda ellen indult.

Ünnepi beszédében a honvéd vezérkar főnöke kitért arra is, hogy Pákozd a nemzeti összefogás, a katonai becsület, az erkölcsi fölény jelképe, valamint a szakmai fölény és a mesterségbeli tudás jelképe lett. Mindazok ellenére, hogy ma már történészek által bizonyított tény: a pákozdi csata nem volt catalaunumi méretű, azonban politikai jelentősége túlnőtt a katonai eredményein. A magyar szabadságharc első ütközete politikai-erkölcsi hatása révén jelképpé vált. Az újonnan alakult nemzeti hadsereg győzelmével megmentette a fővárost, és ezzel együtt a forradalmat. A katonai siker önbizalmat és magabiztosságot adott mind a forradalmi hadvezetésnek, mind pedig a katonáknak.

– Szeptember 29-e, a pákozdi győzelem évfordulója, minden év jeles ünnepe, mely szoros kapcsolatban van a magyar haderő történetével. A pákozdi győzők kései utódai, a Magyar Honvédség szárazföldi erői ezen a napon tartják csapatünnepüket. A Szárazföldi Haderőnem Napja emléket állít a haderőnem küzdelmes, eseményekkel teli múltjának és felhívja a figyelmet korunk változásaira, mindennapi életünk feladataira. A rendszerváltás óta a haderő egésze és benne a szárazföldi haderőnem a folyamatos átalakulás, változás időszakát élte meg. A létszámbeli és strukturális átalakulás mellett jelentős módosulások történtek a haderőnem feladatrendszerében, képességeiben. A hagyományos feladatok mellett újszerű kihívást jelentenek a nemzetközi gyakorlatok, valamint a békefenntartásban, válságkezelésben való részvételünk. Az új kihívásoknak megfelelni azonban csak a haderőnem korszerűsítésével, modernizációjával lehet. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az új feladatok új képességeket, struktúrákat igényelnek. Az új struktúrák és képességek próbájának kiváló példája volt a közelmúltban lezajlott Bevetési Irány 2009 összfegyvernemi harcászati gyakorlat, melyben a szárazföldi haderőnem bizonyította felkészültségét – mondta Tömböl László mérnök vezérezredes.

Az ünnepségén végén az emlékműnél elhelyezte az emlékezés koszorúját – többek között – a Honvédelmi Minisztérium, a Fejér Megyei Önkormányzat, Székesfehérvár megyei jogú város önkormányzata, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, valamint a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete.

Az egész napos rendezvény hivatalos részét követően huszár és katonai hagyományőrző csoportok elevenítették fel a 161 évvel ezelőtt történt csatát. Babucs Zoltán a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum narrátor szerepét betöltő munkatársa elmondta: az ütközet igazából szeptember 28-án kezdődött, amikor a sukorói református templomban tartott hadi tanács, hosszas vita után elhatározta, hogy Móga János altábornagy áll a valamivel több, mint tizenhétezer katonát számláló magyar haderő élére. A hadvezetés jól felderítette a terepet, s gondoskodott az oldalfedezetről is. A csata külön érdekessége az volt, hogy mindkét oldalon császári és királyi tisztek vezényeltek.

A Jellasics vezette sereg huszonkétezer katonával érkezett a csatatérre. A hitükben és meggyőződésükben megerősödött magyar honvédek az önkéntes nemzetőrök sorra visszaverték a többheti invázióban és fosztogatásban megfáradt támadó erőket. A behatolók még részsikereket sem értek el az ütközet során. Jellasics főerőinek fél tizenkettő környékén megindított támadása a frissen kiképzett magyar egységek tüzében összeomlott. A tüzérségi párbajban a magyar oldalon lévő, Prágából hazatért tüzérek bizonyultak jobbnak, így az ütközet eldőlt. Egyes feljegyzések szerint a csatában Jellasics több mint száz katonát vesztett, a magyaroknak azonban csak hét halott szerepelt a veszteséglistájukon…

A hagyományőrzők látványos csatája után a Magyar Honvédség szárazföldi egységeinek dinamikus bemutatóját tekinthették meg a pákozdi emlékműhöz kilátogatók. Bemutatkozott a székesfehérvári helyőrségi zenekar, akik egy díszalegységgel együtt mutattak be látványos gyepshow-t. Ezt követően a szolnoki MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj katonáinak lélegzetelállító bemutatóját tekinthették meg az érdeklődők. A színpadon pedig különféle kulturális programok követték egymást.