Show time Gödöllőn

Szerencsére hamar kiderül, hogy nem merénylet készül, már csak azért sem, mert mellette álló társa rászól: vedd le a védőkupakot a távcsőről te világtalan, akkor talán látsz is

Jobban szétnézve az is szembe tűnik, hogy a kisebb-nagyobb beszélgető csoportok közepén mindenütt látható egy terepszínű egyenruhába öltözött katona, aki alig győzi megválaszolni a felé záporozó kérdéseket.

Vagyis minden a helyén van, a honvédelmi miniszter egyetemi road-show-jának újabb állomásán vagyunk.
Amíg Szekeres Imre dr. Solti László rektorral, valamint két helyettesével, dr. Beke Jánossal és dr. Hornok Lászlóval tárgyal, van időnk alaposabban is körülnézni az aulában. Mint mindenütt, itt is a repülőgép szimulátorok az első számú „sztárok", vérmérsékletüknek és a Play Station mellett eltöltött idejüknek megfelelően a bátor vállalkozók hol percek alatt ripityára törik a milliárdos értékű virtuális gépeket, hol pedig az aktív pilótákat megszégyenítő módon állnak nyerésre a légi harcban. Ez utóbbi értékéből az sem von le sokat, hogy amikorra a próbálkozó végre tuti helyzetbe verekedte magát a menekülő gép mögött, addigra elfogyott az összes lőszere.

– No problem – mondják neki az NFTC-sek (NATO repülőkiképző tanfolyam), jelentkezz pilótának, ott „élesben" is kipróbálhatod magad.

Mellettük a „Misszióban jártam" című fotókiállítást nézegetik jó páran, és az elcsípett félmondatokból kitűnik a rácsodálkozás: gondoltad volna, hogy a világban ennyi helyen vannak magyar katonák? A rácsodálkozás egyébként is jellemző a rendezvényre.

Sokan most szembesülnek először azzal, hogy például a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen nem csak katonák tanulnak; a szerződéses katonákat a fizetésük mellett egy sor „járandóság" is megilleti; a missziókban szolgáló katonák kiemelt javadalmazását nem veszélyességi pótléknak hívják a hadseregben, bár végül is az, s még folytathatnánk a sort.

Az is szembe tűnik a sokadalomban, hogy az érdeklődők közel fele a „gyengébb nem" képviselője, így aztán az is természetes, hogy ők veszik észre először a tömegből a szó szoros értelmében kimagasló két szép szál legényt: Vári Attila, és Székely Bulcsú, a Domino BHSE olimpikon vízilabdázói jelenlétükkel a hadsereg és a sport kapcsolatát demonstrálják. És a rácsodálkozás mellett a demonstrálásból is bőven kijut a mai napon.

A honvédelmi miniszter későbbi előadásából sok olyan tény is kiderül, amelyet az átlag polgár itt hall először. Amikor az előadás után rákérdezek a hallgatókra, mi fogta meg őket a hallottakból a legjobban, egymás szavába vágva sorolják.

“Nem gondoltam volna, hogy a hadseregben több mint húsz százalék a nők aránya; azért nem semmi, hogy a Pápára települő C-17-es Globemasterek magyar felségjellel fognak repülni; meglepett, hogy a társadalmi szolgáltatási elismertségi sorrendben a tűzoltóság és a posta után a hadsereg a harmadik;

S noha a miniszteri tájékoztató a hadsereg életének minden szeletére kiterjedt, voltak kérdések is szép számmal. Hol ilyen, hol olyan. Az afganisztáni részvételünk indokát firtató kérdésre Szekeres Imre válaszából a nemzetközi terrorizmus veszélyére utalva kiderül, azért megyünk Afganisztánba, hogy ne Afganisztán jöjjön el hozzánk.

Igen, veszélyesek a missziók, s nem csak afganisztáni és iraki, a de a balkáni is. Hogy van-e kedvenc háborús filmje a miniszternek? Hogyne, jön kapásból a válasz: a Piszkos tizenkettő.

Aztán lassan elfogynak a kérdések, – a hadsereg bemutatkozott, a résztvevők egy rakás új benyomással lettek gazdagabbak – mindenki kezd szedelőzködni, s az aula kezdi felvenni a tényleg megszokott kora esti képét, már senki sem célozza távcsöves puskával az emeleti iroda ajtaját.