Új szervezet, új főigazgató
Szöveg: Zilahy Tamás | 2012. március 2. 15:42Január elsején jött létre a Honvédelmi Minisztérium Protokoll, Rekreációs és Kulturális Főigazgatóság (HM PRKF), amelynek első emberévé dr. Papp György Bálintot nevezte ki Hende Csaba honvédelmi miniszter. A brassói születésű, 37 éves, jogi végzettségű főigazgató irodájában válaszolt a honvedelem.hu kérdéseire.
Az egyesítés hogyan lehet garancia a takarékosságra? Nagyobb szervezettel több feladat is jár, de vajon olcsóbb is?
Igen. Ugyanis további előny, hogy ez egy átlátható, tiszta és világos rendszer alapján felépített szervezet. A három területen – protokoll, kultúra és rekreáció – összesen mintegy 350 főt foglalkoztató szervezetnek ez évre is a fenntartható működés mellett a jelentős mértékű megtakarítás a célja. A takarékosságról elegendő csupán annyit mondanom, hogy a protokollköltségek a korábbi évekhez képest 500 millió forinttal csökkentek. Ez ugyan első hallásra igen soknak tűnik, de jelenleg a rendszer optimalizálásával nagyon is teljesíthető bármilyen minőségi visszalépés nélkül.
Kik segítenek ebben a főigazgatóságnak?
A felső vezetés szinte minden szintjével közeli és rendszeres kapcsolatban állok, hiszen elsősorban az ő igényeik kiszolgálói vagyunk. A szakmaiság tekintetében rendszeresen beszámolok, és egyben sokat tanulok Fodor Lajos közigazgatási államtitkártól. A tárca kabinetfőnöke, dr. Szarka Gábor irányítja napi működésünket és ellenőrzi folyamatainkat, vele napi kapcsolatban vagyok. A kabinetfőnök év elején megtartott tájékoztatóján teljesen egyértelművé tette azt, hogy mit vár el a protokoll területén dolgozó szakemberektől és azoktól, akik a szolgáltatásokat igénybe veszik.
Hogyan kezdte a munkát az új szervezet élén?
Térjünk át a kultúra területére, hiszen ez is a főigazgatóság hatáskörébe tartozik. A jelenlegi ínséges időben lesz-e pénz erre?
A kultúra, az értékmentés a legszükségesebb igények közé sorolandó és végtelen tárháza a lehetőségeknek, amelyet nem lehet számszerűsíteni, ezért nem is próbálkoznék vele. Elhatározásom, hogy a valóban hasznos, okos és szükséges támogatásra legyen elég pénz. A feleslegest száműzzük, az értékeket megtartjuk − így lehetne jellemezni törekvéseinket e területen; minden kérdésben egyeztetünk a tárcával. A pályázatokra, az alkotótáborokra, a vetélkedőkre, bemutatókra, kiállításokra, az előadóestekre, a katonazenei fesztiválokra, a különböző kulturális és művelődést szolgáló katonai rendezvényekre, a hagyományőrzésre biztosan áldozni fogunk idén is. A katonai kultúra szerves része az egyetemes és a magyar kultúrának, ennek erősítése növeli a katonák, a honvédség elismertségét is. Nem titkolt célunk az, hogy a magyar honvédtiszt kerüljön vissza a társadalom szellemi elitjébe, arra a méltó helyre, ahová – értékmérő és meghatározó szerepével – mindig is tartozott.
Ez nem ígérkezik egyszerű feladatnak.
Nem is az, de ezt segítik elő az önszerveződések, például a tiszti kaszinók rendszere. Ma már a szolnoki sikeres kezdetet követően az ország több városában is működik tiszti kaszinó, így végre – 66 év után – Budapesten is. A kaszinóról el kell mondanom, hogy egy igen jó szellemű társaság a hagyományokhoz hűen, szinte törésmentesen, semmit nem változtatva, eredeti magyar katonai méltóságában működteti az 1945 májusában betiltott tiszti kaszinót. A kultúra, hagyományőrzés iránti vonzalom mellett a gasztronómia iránti érdeklődés is jellemzi a tagokat.
Az üdülés, pontosabban rekreáció területén mire számíthatnak az igényjogosultak és elsősorban az egyenruhások? Nem okoz-e gondot, hogy csak két üdülője maradt a tárcának?
Főigazgató úr, végezetül kérem, mondjon néhány szót magáról!
Nemcsak a protokollszakma velejárója a konzervatív külső, magam belülről is konzervatív vagyok, persze a szó nem minden vonatkozásában. Tiszteletet kell adni és minőséget, nemcsak a külsőségekben, viselkedésben, hanem modorban is, ahogy azt a katonák egymás közt is teszik. Ezen a területen az ember nem lehet borostás, ápolatlan, rosszul öltözött, legyen akár főnök, akár beosztott. Ami pedig a kevés szabadidőmet illeti: szeretem az erdőt, szeretek kirándulni, de feltalálom magam a konyhában is, ami jó kikapcsolódás. Egyik kedvenc sportom a fogathajtás, azonban erre az elmúlt időszakban egyáltalán nem jutott időm.
Fotó: A szerző és archív felvételek
