Vadonatúj Kalasnyikov a Sándor-palotában

Sólyom László köztársasági elnök „munkahelye", a Budai Várban található Sándor-palota már messziről is impozáns. Közelről és belülről pedig egyenesen csodálatos. Igaz, aki ide be akar jutni, annak át kell esnie a több perces biztonsági ellenőrzésen. Ha nincsen szerencséje, és túl sok „fém" van rajta, akkor akár ötször-hatszor is „átküldik" a fémdetektoros kapun a köztársasági őrezred egyenruháját és bordó váll-lapját viselő, rezzenéstelen arcú, ámde végig udvarias férfiak. Persze az sem árt, ha „meghívója" is van az embernek. Nekem szerencsém van: Palásti Ferenc dandártábornok vár rám, így a kötelező személyi és technikai felszerelési ellenőrzés után a kormányőrök beengednek…

Alant a Duna és az Országház

Minden túlzás nélkül állítható, hogy a Magyar Honvédség tábornokai közül neki van a legszebb panorámájú irodája. Az egyik ablakból, madártávlatból lát rá az ember Pestre: alant hömpölyög a Duna, partján a fenséges szépségű Országházzal, kicsit távolabb pedig a minden fölé magasodó Szent István Bazilika. Az iroda másik ablaka pedig a Budavári Sikló végállomására tekint, itt általában özönleni szokott a turistahad. Most azonban kihalt a Szent György tér, csak néhány kiránduló sétál februári hidegben a macskaköveken.

– Állítólag elromlott a sikló. Legalábbis így gondolom, hiszen a valamelyik nap láttam a szerelőket – meséli Palásti Ferenc dandártábornok, aki kicsivel több, mint egy éve, egészen pontosan 2008. február 1-je óta a Köztársasági Elnöki Hivatal Katonai Főosztályának vezetője.

Irodájában rengeteg katonai emléktárgy található: a falakon oklevelek, kitüntetések, a sarokba támasztva pedig egy vadonatúj – ámde természetesen hatástalanított – AK-47-es, Kalasnyikov gépkarabély. Az ablakpárkányra kihelyezett kisebb „mütyürök" közül kitűnik egy, a korábbi vezérkari főnöktől kapott dísztőr, illetve egy sivatagi terepmintás gyakorlóegyenruha-sapka. A rajta lévő felirat arról árulkodik, hogy nem tegnap kapta: Ltc. Palasti – vagyis Palásti alezredes…

Az egycsillagos tábornok most nem egyenruhát, hanem kényelmes, ámde mégis a helyszínhez megfelelően kiválasztott öltönyt visel. De mint mondja: neki most ez a „munkaruhája", hiszen a köztársasági elnöki hivatalban ő elsősorban nem katona, hanem köztisztviselő; az előírt közigazgatási szakvizsgát is le kellett tennie. Az persze más kérdés, hogy a Sándor-palotában őt mindenki „tábornok úrnak" szólítja. Még maga a köztársasági elnök is.

Ugyanakkor természetesen katona is, hiszen a köztársasági elnöknél – mint a Magyar Honvédség főparancsnokánál – ő képviseli a teljes hadsereget és, minden túlzás nélkül állítva, a magyar katonát. E beosztásba történő kinevezésekor a Magyar Honvédségnél rendelkezési állományba került, az úgynevezett „más szervnél szolgálatot teljesítők" közé. Ez azt jelenti, hogy katonai felszerelését – például egyenruháját – a Honvédelmi Minisztérium biztosítja, ugyanakkor minden más ellátást a Köztársasági Elnöki Hivataltól kap.

Az első kinevezett…

Palásti Ferenc megemlíti azt is, hogy annak idején ő volt az első – Huszti Andrással, a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár parancsnokával együtt – akit Sólyom László, hivatalba lépését követően tábornokká nevezett ki. Amikor átvette a „gyémántcsillagot", még nem gondolta volna, hogy egyszer az államfő közvetlen munkatársa lesz…

– Talán külön nem is kell megmagyarázni, hogy miért, de rettenetesen felemelő érzés itt dolgozni. Óriási megtiszteltetés. És nemcsak a környezet, hanem a munka jelentősége miatt is. Sokan nem tudják, hogy a köztársasági elnök mellett dolgozni kevésbé jelent hétköznapi adminisztratív munkát. Hiszen mindent, amit teszek, amit csinálok, az visszahat az egész Magyar Honvédségre. Vagyis nemcsak, hogy vigyáznom kell minden egyes megmozdulásommal, hanem tájékozottnak is kell lennem, hogy naprakészen válaszolni tudjak a Magyar Honvédséggel kapcsolatban felmerülő esetleges kérdésekre – mondja a tábornok, aki pontosan emiatt folyamatosan tartja a kapcsolatot a Honvédelmi Minisztériummal és a Magyar Honvédséggel. Vagyis, „nem múlik el úgy nap, hogy a vezérkarnál, a minisztériumban, vagy éppen valamelyik katonai szervezetnél ne fordulnék meg" – árulja el.

Azt is óriási szerencsének tartja, hogy személyügyi területről érkezett a Köztársasági Elnöki Hivatalba, hiszen így személyesen ismeri a mai Magyar Honvédség teljes középvezetői, felsővezetői állományát, s ez már többször hasznára vált.

Szárnysegéd vagy főosztályvezető?

– Nagyon jó érzés volt január 16-án, a vezérkari főnöki beosztás átadás-átvétele után, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Márványtermében rendezett fogadáson, amikor elnök úr elindult, hogy találkozzon a parancsnokokkal és koccintson velük. Én természetesen követtem, és mindenkit személyesen tudtam bemutatni neki – meséli Palásti tábornok, majd arról beszél, hogy a „köznyelv" sokszor a köztársasági elnök katonai szárnysegédjének nevezi őt. Ez a megnevezés a hivatalban is használatos, még akkor is, ha a szárnysegéd kifejezés semmilyen jogszabályban nem jelenik meg, az ő beosztásának pontos neve katonai főosztályvezető.

A szárnysegéd megnevezés bevezetésére azonban azért volt szükség, mert ezt a beosztást nemzetközi protokolláris szempontból is „el kellett helyezni" – mondja. Vagyis meg kellett magyarázni, hogy mit keres az államfő mellett egy egyenruhát viselő katona tábornok. És mivel a katonai főosztályvezető kifejezést elég nehéz idegen nyelvekre lefordítani, maradt a szárnysegéd, amely szinte minden nyelvben ismert az „adjutant" kifejezéssel.

– Alapvetően nem tartom bajnak, hogy a két kifejezés összemosódott a magyar köztudatban. Már csak azért sem, mert a névjegykártyámon is szerepel mind a két megnevezés. Így legalább jól látszódik, hogy az enyém – ahogy a katonák szokták mondani – kétkalapos beosztás – mosolyodik el Palásti tábornok, akivel ezután arról beszélgetünk, hogy a katonai főosztály egyike a Köztársasági Elnöki Hivatal öt szervezeti egységének. Létszámuk azonban messze alul marad bármely más közintézmény hasonló jellegű egységénél megszokottnál, hiszen mindössze ketten dolgoznak a főosztályon. Palási tábornok mellett egy fiatal hölgy, Gróf Zsanett, aki kiemelt főmunkatársaként tevékenykedik. S bár ő sem katona, elvégezte a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem biztonság-, és védelempolitikai szakát, tehát „konyít valamit" a honvédséghez. Arról nem is beszélve, hogy Zsanett rettenetesen büszke nyugállományú katonatiszt édesapjára, és bátyjára, aki viszont Gripenen repülő vadászpilóta.

Egyszerű, ám mégis bonyolult feladat

– Ráadásul kolléganőm rendelkezik azzal a „speciális tudásanyaggal", ami itt, a katonai főosztályon mondhatni alapkövetelmény. Hogy csak egy példát említsek: ismeri a rendfokozatokat és a katonai hierarchiát. Ez apróságnak tűnik, de mégis nagyon fontos, hiszen nem keveri össze a főtörzsőrmestert a főhadnaggyal, vagy éppen a parancsnokot a törzsfőnökkel. És ha szükséges, távollétemben engem is maradéktalanul tud helyettesíteni – árulja el Palásti Ferenc dandártábornok, akitől megtudom azt is, hogy a főosztályvezetői feladat rendkívül egyszerű, ugyanakkor nagyon bonyolult is.

Egyszerű a feladat, mivel a katonai főosztályvezetőnek „semmi más" teendője nincsen, mint ki kell szolgálnia köztársasági elnököt. A bonyolultságot viszont az adja, hogy az államfő Alkotmányban és a honvédelmi törvényben világosan leírt, a Magyar Honvédséggel kapcsolatos jogosítványainak gyakorlásához folyamatos előkészítő és tájékoztató munkára van szükség. Emiatt a főosztályvezetőnek „naprakésznek" kell lennie a Magyar Honvédségben zajló viszonyokról. Éppen ezért „forródrótos" kapcsolatot kell tartania a vezérkarral, a Honvédelmi Minisztériummal és az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságával is. Akik szerencsére minden kért háttéranyagot és információt azonnal a rendelkezésére bocsátanak.

Arra a kérdésre, miszerint milyen a személyes kapcsolata a köztársasági elnökkel, Palásti dandártábornok elmosolyodik. Mint elmondja: Sólyom László a hivatalban nagyon közvetlen munkakapcsolatot tud kialakítani kollégáival, ugyanakkor a munkára és a teljesítményre kíváncsi Nincsenek napi munkaértekezletek, s a főosztályvezető munkáját leginkább a hivatalvezető koordinálja. Palásti tábornoknak az államfőnél csak akkor kell személyesen megjelennie, ha a munka azt feltétlenül megkívánja. Például, ha elő kell készítenie a honvédelmi miniszter és az államfő találkozóját, vagy ha tábornoki kinevezéseket, előléptetéseket kell megszerveznie. A leggyakrabban azonban csak összefoglalókat és jelentéseket készítenek, s juttatják el az elnöknek a hivatalvezető útján.

– Minden nap nagyon sok anyaggal, adattal dolgozunk. Például a vezérkari főnöki titkárságról rendszeres tájékoztatót kapunk a békeműveleti tevékenységről. De emellett folyamatosan megkapjuk a titkosszolgálatok biztonság-, és védelempolitikai témájú jelentéseit is. Ezekből készítjük el az elnök úrnak szóló összefoglalókat – mondja a főosztályvezető.

Palásti Ferenc tábornoktól megtudom: bár Sólyom László naptára több hónapra előre betelt, és a köztársasági elnök nagy figyelmet fordít arra, hogy a lehető legtöbb, a Magyar Honvédséghez köthető programon vegyen részt. Bár természetesen a legfőbb közjogi méltóságnak az arányosságra is törekednie kell, így teljesen természetes, hogy nem vehet részt minden egyes katonai rendezvényen. A katonai főosztályvezető szerint, az elnök úr szokott úgy fogalmazni: „a garnizonokba akkor kell elmenni, amikor annak súlya és jelentősége van".

„Hatalmas megtiszteltetés"

(Az alig 260 lelkes, Vas megyei Kercaszomorról érdemes megemlíteni, hogy lakosság 1920. augusztus 1-jén, csaknem kilencven évvel ezelőtt a kercai helyőrség katonáival együtt űzte el a megszálló szerb-horvát-szlovén katonákat, így a község átmenetileg ismét a magyaroké lett. A felkelésben részt vevő férfiakat a szerb csapatok visszatérése után bebörtönözték, és szabadságukat csak a határmegállapító bizottság döntése után kaphatták vissza, amikor az Õrségben található Szomorócot Magyarországhoz csatolták.)

Palásti tábornokkal ezt követően arról beszélgetünk, hogy a köztudatban csak az elmúlt néhány évben tudatosodott, hogy katona is dolgozik a köztársasági elnök mellett. Bár katonai iroda már az 1990-es, első szabad választások óta segíti az államfő munkáját (az iroda első vezetőjét, Pick Róbert tábornokot akkor még főhadsegédnek hívták), e poszt igazából Palásti Ferenc elődje, Makk László dandártábornok – aki ma vezérőrnagyként Moszkvában a NATO Katonai Összekötő Hivatal vezetője – idejében vált igazán ismertté. Palásti tábornok szerint köszönhető ez annak is, hogy Makk László dandártábornokkal kinevezése után több kiemelkedő újság, például a HVG is készített interjút.

Főosztályvezetőből főosztályvezető

Természetesen nem lehet kikerülni azt a kérdést sem, hogy miként lett a Honvédelmi Minisztérium Személyzeti Főosztályvezetőjéből a köztársasági elnök szárnysegédje? Palásti dandártábornok elmondja: már személyzeti főosztályvezetőként gondolt arra, hogy a későbbiekben hol folytathatná katonai pályafutását. Mindig is szimpatikus volt neki az a munka, amit a katonák a köztársasági elnök mellett végeztek, ám az nem fordult meg a fejében, hogy egyszer ő is az államfő közvetlen munkatársa lehet. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy Makk László tábornok bejelentette az akkori vezérkari főnöknek – Havril András vezérezredesnek –, hogy szeretne külszolgálatra menni. A vezérkari főnök természetesen megkérdezte, hogy Makk tábornok – aki 2002 óta volt a köztársasági elnök szárnysegédje – kit látna szívesen az utódjának.

– Én magam is meglepődtem, amikor Makk tábornok úr engem javasolt – emlékszik vissza a két évvel ezelőtt történtekre Palásti Ferenc, s elmeséli azt is, hogy a váltás eredetileg 2009. év végére volt időzítve, ám közben a NATO elfogadta Makk tábornok pályázatát, s ő lett a moszkvai hivatal vezetője. Az események ekkor felgyorsultak, a honvédelmi miniszter javaslatát Sólyom László elfogadta, s Palásti dandártábornok a tervezettnél majdnem két évvel korábban, 2008. februárjában átvette a beosztást. Így lett belőle az „elnök embere".

Ha már felmerült Havril András vezérezredes neve, érdemes megemlíteni, hogy az egykori vezérkari főnök és a katonai szárnysegéd élete az elmúlt közel másfél évtizedben szorosan összefonódott. Havril tábornok 1996-ban – még vezérőrnagyi rendfokozatban, és a ceglédi székhelyű 3. gépesített hadosztály parancsnokaként – kérte fel Palásti Ferencet, hogy legyen a vezetője a parancsnoki irodának. Az addig személyügyi vonalon dolgozó, s őrnagyi rendfokozatot viselő főtiszt örömmel mondott igent. Aztán 2000-ben, amikor megszűnt a hadosztályparancsnokság, s Havril András néhány hónapra Székesfehérvárra, a szárazföldi csapatok parancsnoki beosztásába került, Palásti Ferenc követte elöljáróját.

Nehéz szívvel, de jó érzéssel

– Kérte, hogy menjek vele. Megmondom őszintén, nehéz szívvel, de jó érzéssel mentem. Azért nehéz szívvel, mert a családom nem költözött volna velem Ceglédről Székesfehérvárra, így ritkábban találkozhattunk volna. De azért jó értéssel, mert ha az emberben megbízik a parancsnoka, akkor az nagyon jó érzés – emlékszik a tábornok, aki azt is elmeséli, hogy néhány hónappal később Havril tábornokot felkérték, legyen a vezérkari főnök helyettese. Õ elvállalta, s ismét magával hívta parancsnoki irodavezetőjét. Palásti Ferenc szerint baráti körében akkor híresült el az a mondás, amely szerint számára ez az áthelyezés „felért egy gyenge lottóötössel". Hiszen így nem kellett hosszabb időre elbúcsúznia a családjától, ingázással meg tudta oldani a munkába járást.

– A mai napig Cegléden élek, onnan járok be minden nap. Szerencsére mindez nem túl megterhelő, hiszen nincsen nagy távolság a főváros és lakóhelyem között. Egészen addig, amíg nem lettem tábornok, s nem kaptam szolgálati autót, vonattal közlekedtem. Szerettem ezt az életformát is, hiszen munkába és hazafelé menet is tudtam dolgozni, tanulni, vagy éppen, ha úgy adódott olvasni. Szívesen példálózom azzal, hogy a pécsi egyetemet én a vonaton, a „tengelyen" végeztem el, hiszen ott volt időm tanulni – mondja a tábornok, akitől megtudom azt is, hogy tábornoki kinevezése mellé nemcsak egy szolgálati autó, hanem egy gépkocsivezető is járt. Õ, vagyis Rátkai Rolad törzsőrmester a mai napig a tábornok segítője, s nagy szerencse, hogy ő is Cegléden lakik.

A beszélgetés végén természetesen felmerül az a téma is, hogy Palásti tábornok miként szeretné folytatni katonai pályafutását, ha már nem lesz az államfő szárnysegédje. Mint elmondja: bár ez a beosztás határozatlan időre szól, tisztában van vele, hogy egyszer a Sándor-palotában töltött munkája is befejeződik. Azon még nem gondolkodott, hogy akkor mi lesz vele, csak azt tudja, hogy katonaként szeretné folytatni. Hiszen már több mint három évtized eltelt azóta, hogy először öltötte magára az egyenruhát, s nyugállományba csak a felső korhatár elérésével szeretne vonulni.

Fotó: A szerző és archív