„Hosszútávon is a Magyar Honvédségen belül képzelem el a jövőmet!”

Mi indította el az egészségügyi pályán?

Gyerekkorom óta vonzottak az olyan segítő szakmák, melyek során a társadalom számára hasznos munkát végezhetek. A mentőtiszti hivatásban számomra az egyik legfontosabb a problémamegoldó gondolkodásmód és a bajtársi közösség.

Milyen módon szerzett tudomást a katonai ösztöndíjprogramról?

A honvédségi ösztöndíj program lehetőségéről egy hallgatótársam mesélt az egyik kórházi gyakorlatom során.

Miért erre a szakirányra esett a választása?

A sürgősségi ellátás számomra a sokszínűsége és változatossága miatt volt vonzó. Akár hospitálisan, akár prehospitálisan a legkülönbözőbb helyzetek és feladatok megoldását kívánja meg. A folyamatos kihívások, illetve a döntési folyamatok precízsége és gyors végrehajtása folyamatos fejlődésre késztet.

Hosszútávon hogyan látja a jövőjét?

Hosszútávon is a Magyar Honvédségen belül képzelem el a jövőmet – kiegészülve a civil egészségügyi munka során szerezhető rutinnal és tapasztalatokkal – ami reményeim szerint nagyon jó fejlődési lehetőséget fog biztosítani számomra.

Fiatal egészségügyi dolgozóként, hogy látja, mi az, ami jelenleg előre tudja mozdítani az egészségügyi ellátórendszert?

Véleményem szerint, a kulcs a tapasztaltabb kollégák mentorálásában is rejlik: ők tudnák a fiatalokat tanítani és tapasztalataik átadása révén formálni a hivatástudatukat. Mindezek mellett az egészségügyi ellátórendszer nyilvánvalóan sok szempontból nagyszabású átalakításra szorulna annak érdekében, hogy a fiatal egészségügyi dolgozók ne hagyják el az egészségügyi pályát rövid időn belül.

Hogyan tudja összeegyeztetni a hivatását a magánéletével?

A hivatás és a magánélet összeegyeztetése egészségügyi dolgozóként önmagában sem könnyű feladat, katonaként pedig még nehezebb. Rengeteg áldozatot és lemondást követel, de ennek ellenére meg lehet találni az arany középutat. A támogató magánéleti háttér pedig rengeteg pluszt ad a munka során nyújtott teljesítményhez is.