Ideológiai és gazdasági szembenállás szülte a NATO-t

1945-ben véget ért a II. világháború. Az addigi szövetségesek, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió azonban hamar szembe kerültek egymással. 1946-ban Fultonban találkozott Winston Churchill brit miniszterelnök és Harry Truman amerikai elnök. Winston Churchill a következő szavakkal fordult hallgatóságához: „senki sem tudja, mit akar tenni a Szovjetunió és kommunista nemzetközi szervezete a közeljövőben, és hol vannak terjeszkedő és vakbuzgó térítő hajlamainak határai, ha vannak egyáltalán… A balti-tengeri Szczecintől az adriai Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre." A brit miniszterelnök látnoknak bizonyult.

Ezt követően alig egy évvel Harry Truman a kongresszus előtt, március 12-én elmondott beszédében meghirdette a róla elnevezett tételt. A Truman-doktrína leszögezte: Amerika nem tűri el a II. világháború után kialakult status quo erőszakos megváltoztatását. Az erre szolgáló indokot a görög polgárháború adta. Harry Truman ugyanis úgy vélekedett, hogy ha Törökország és Görögország nem kapja meg a szükséges segítséget, akkor menthetetlenül kommunista befolyás alá kerülnek. Ez pedig azzal fenyegetett, hogy a térségben a dominó-effektus érvényesül, aminek következtében a Szovjetunió tovább terjesztheti a kommunista eszméket. A beszédet tett követte: 400 millió dollárt juttatott az Egyesült Államok Törökországnak és Görögországnak.

Washington világégést követő gazdasági segítségnyújtása nem ért véget, sőt ezután kezdett kiteljesedni. George C. Marshall 1947 júniusában hirdette meg a háború sújtotta európai országok mentőövét szolgáló Marshall-tervet. Először 1947 őszén Franciaország kapott 247 millió dolláros segítséget, mivel a pangás közepette mindennapossá váltak a sztrájkok, sőt zavargások törtek ki. Ugyanakkor látható volt, hogy ez a tőkeinjekció nem lesz elegendő, emiatt a gazdasági-politikai egyensúly fenntartása érdekében átfogó programot jelentett be. A Marshall-terv négy éve alatt 1948 és 1952 között tizenhét európai ország 14 milliárd dollárnyi segélyt kapott, főként áru formájában. Egy dollár 1946-ban nem egészen 12 forintot ért.

A Szovjetunió és az általa ideológiailag és fizikailag is bekebelezett országok – így Magyarország is – elutasította a segélyprogramból való részesedést. Ugyanakkor ez is tovább élezte a viszonyt az egykori szövetségesek között. Mindezek együttesen vezettek el ahhoz, hogy 1949. április 4-én létrehozzák az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetét, a NATO-t. A tizenkét alapító között az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és Kanada mellett olyan nagyhatalomnak egyáltalán nem számító államok is voltak, mint például Luxemburg, Dánia, Hollandia vagy éppen Portugália. Az ideológiai szembenállás, a hidegháborús fegyverkezés mellett a szövetség létrejöttét az is indokolta, hogy a szövetségesek nem mérték fel időben a Szovjetunió gondolatrendszerének térnyerését.

Joszif Visszarionovics Sztálin ugyanis a szövetségesekkel kötött megállapodások ellenére egyre-másra rúgta fel a szerződéseket és hajtotta igájába a kelet-európai térséget. Bár – ha lehet ilyen mondani – a NATO vérben és mocsokban fogant, Lord George Robertson, a szervezet egykori főtitkára már úgy jellemezte, hogy a világ legsikeresebb katonai szervezete a NATO. Igaz, mostanra ellenfél nélkül maradt, hiszen az egykori rivális, a Varsói Szerződés 1991. április 1-jén megszűnt. A NATO mostanra 28 tagállamot – köztük Magyarországot – számlál, és számos sikeres misszión van túl: szerepet vállalt a balkáni rendezésben épp úgy, mint a közel-keleten, vagy éppen Afrikában.