Jelcin győztes csatája

A Szovjetunió 1991-es megszűnését követően Borisz Jelcin elnök előtt leküzdhetetlen mennyiségű akadály tornyosult: épp a hihetetlenül bonyolult átmenet érdekében folyamodott az államfő a törvényhozáshoz annak érdekében, hogy felhatalmazzák őt a rendeleti kormányzásra. Mindennek ekkor inkább már csak gyakorlati jelentősége lett volna, hiszen az év tavasza óta Jelcin margóra szorította a testületet. A helyzetet nem könnyítette meg az ellentmondásos jogi háttér sem: a még hatályos szovjet-orosz alkotmány zavarosságai miatt a rendeletek egy részét egyszerűen nem lehetett végrehajtani. Jelcin eközben – nem meglepő módon – igen sok érdekcsoporttal került szembe tevékenysége során, a kommunista parlamenti többség pedig mereven ellenállt törekvéseinek.

Jelcin 1993. szeptember 21-én, 1400. számú elnöki rendeletével azonnali hatállyal feloszlatta a parlamentet, hogy rendeleti, illetve kormányhatározatok útján történő kormányzást vezessen be egy átmeneti időre. Ez a periódus a következő választásokig tartott volna. Az elnök maga olvasta be az orosz televízióban az erről szóló passzust, és december 11-12-re írta ki a következő parlamenti választásokat. Mindösszesen tehát szűk két hónapnyi átmenetről lett volna szó, a parlament azonban nem adta olcsón magát: két nappal később megfosztották Jelcint elnöki státuszától és jogköreitől, majd elbarikádozták magukat az alsóházi épületben, az úgynevezett Fehér Házban. Ezután alakult ki az a sajátos patthelyzet, amely ezekben a napokban az egész világot izgalomban – és félelemben – tartotta, hiszen Oroszország totális destabilizálódásával fenyegetett. Jelcin parancsára a Fehér Ház övezetét katonai és rendőri alakulatok vették körbe, elzárva a tiltakozókat a külvilágtól. Az elnök minden bizonnyal sejtette, hogy hasonló szituáció alakul majd ki: már az év nyarán is több célzást ejtett el arról, hogy szeptember fordulóponthoz vezet az orosz belpolitikában, és meglátogatta az legfontosabb orosz katonai alakulatokat is ezekben a hónapokban. A hadsereg végig lojális is maradt hozzá.

Jelcin és védelmi minisztere, Pavel Gracsov ugyan ígéretet tettek arra, hogy a fegyveres erők nem intéznek támadást az épület ellen, ám ebben senki sem mert száz százalékig bízni. Tovább súlyosbították a helyzetet az állandó tüntetések, demonstrációk is, amelyek háttere a mai napig tisztázatlan, az azonban biztos, hogy számos fiatal tüntető különböző egyenruhákat viselve tiltakozott az intézkedések ellen, nem is beszélve a szovjet hadsereg veteránjairól, illetve a változásokat és a birodalom széthullását mereven ellenző széles társadalmi rétegek képviselőiről. A parlamentben rekedtek és hozzájuk közeli körök – egyes források szerint – emellett több ezer fegyvert osztottak ki támogatóik között.

Időközben a Fehér Házban kikapcsoltatták a közszolgáltatásokat: Jelcin és köre a bentiek kiéheztetésére játszott, de ugyanakkor nem zárkóztak el a kompromisszumoktól sem, hiszen Jelcin az épületben lévőknek végkielégítésként egyéves fizetést, a moszkvai lakásuk megőrzését és politikai pozíciót ígért – de hasztalan, az álláspontok nem közeledtek. Máig nem tudni pontosan, milyen körülmények között dördült el az első lövés – az azonban biztos, hogy a nyomán kialakuló zavargásokban közel százötven ember vesztette életét, de más források szerint az épület felső emeletén inkább ötszázhoz közelített az áldozatok száma. A túlerő hatására végül október 4-én az ellenállás vezetője, Ruszlan Haszbulatov parlamenti elnök és társai megadták magukat az elnököt támogató erőknek. A következő évben azonban mind amnesztiát kaptak.

A Fehér Ház ostroma és az ellenséges erők megtörése révén a nyugat által is támogatott Jelcin keresztülvitte reformjai egy részét. Utóbb azonban maga Haszbulatov is többször felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy az 1993-as őszi események idején nem kommunista restaurációs kísérletről volt szó: sokkal inkább arról, hogy a bevezetendő reformok pontos mikéntjében nem tudtak megegyezni a felek, és a Fehér Házat elfoglaló erők inkább fokozatos változásokat támogattak azonnali reformok helyett.