Katonának lenni nem munka, hanem hivatás

„Ma már nem elegendő az, hogy a zászlóaljak, csapatok, alegységek, irodák, műhelyek egy nagyon jól képzett tisztet kapnak", mondja Molnár Zsolt alezredes, az új zászlóalj frissen kinevezett parancsnoka. „Meg kell teremteni azokat a feltételeket is, melyek révén a nagy tudású tisztekből tényleges tiszti viselkedésmintákat követő katonák, kollégák lesznek. A hivatásos tiszti életpályát alapvetően nem munkaként kell végezni, ehhez azonban a tisztjelöltekben, a hallgatókban ki kell alakítani a tiszti gondolkodásmódot. Ezt segíti majd elő a zászlóalj. A hallgatóknak az alapkiképzést követő időszakban nemcsak a tanulásra kell majd koncentrálniuk az egyetemen, hanem a katonai hivatásból fakadó kihívásokkal is szembesülniük kell, legyen szó kiképzésről, ellenőrzésről, a tiszti etika vagy erkölcs kérdéseinek vizsgálatáról."

Ami a szervezeti hátteret illeti, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jelenlegi tisztjelölt-hallgatói új jogállást kapnak: ez az úgynevezett honvéd tisztjelölti jogállás. Azok a jelenleg hallgatói státusszal rendelkezők, akik 2011. február 1-jével vállalják a honvéd tisztjelölti állományba vételt, a Magyar Honvédség tényleges katonai állományába, a Honvéd Vezérkar főnökének alárendeltségébe kerülnek. Emellett természetesen továbbra is az egyetem hallgatói és polgárai maradnak. A kezdeményezés kapcsán a számok önmagukért beszélnek: 444 hallgatóból mindössze kilencen nem kívántak a megalakuló MH Ludovika Zászlóalj tagjai lenni.

„A cél annyi, hogy ráerősítsünk a képzés katonai oldalára, hiszen a létező szakirányok már így is kiváló szintű oktatást biztosítanak", mondja a gyakorlati következményekről Molnár Zsolt. „Az oktatás, illetve az egyetem portfóliója a jelenlegi elképzelések szerint nem is változik, viszont a megszerezhető tudás tárháza innentől fogva a mi kiképzésünkkel is kiegészül. A Zászlóalj szerepe tehát az általános katonai kiképzésben jelenik meg. Ki szeretnénk egymást egészíteni a ZMNE oktatói gárdájával, hozzájuk igazítva a mi programunkat: általános lőkiképzés, általános harcászat, tereptan, szolgálati szabályzat, alaki foglalkozás jelentik a kiképzési anyag gerincét. Mindez természetesen nem az egyetemi órák, hanem a hallgatók szabadidejének rovására megy majd."

A napirend tehát változik, innentől fogva minden délután a Ludovikáé: 14 órától minden nap sorakozó vár a hallgatókra, majd alaki és szakkiképzési foglalkozások következnek. Molnár Zsolt szerint a kötöttségek egyáltalán nem riasztják el a hallgatókat, sőt, kimondottan örülnek a változásoknak. Az általunk megkérdezett, frissen avatott ludovikás honvéd tisztjelöltek megerősítették parancsnokuk szavait.

„Természetesen sokkal több hagyományőrző feladat vár majd ránk", fogalmaz Bencze Brigitta másodéves gazdászhallgató. „Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy már hivatalosan is képviselhetjük ugyanazokat az értékeket, mint elődeink. Az oktatás mennyisége pedig nem változik, de több lesz a terepgyakorlat." Brigitta édesapja ugyan katonaként szolgált, ő mégsem családi sugallatra választotta ezt a hivatást. „Már nagyon korán, az általános iskola végén eldöntöttem, hogy katona leszek. Jelenleg még szakirányválasztás előtt állok, a jövőben pénzügyi tisztként szeretnék dolgozni."

Bárdos Barna Hunor családjában nem volt katona, ő az első, aki erre a pályára került: jelenleg gazdászhallgatóként tanul hadtáp szakirányon. „Kalandra vágytam és izgalmas munkára, itt pedig meg is kapom ezeket a kalandokat", mondja. „Ha a régebbi ismerőseimmel hasonlítom össze az egyetemi tanulmányaimat, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy sokkal izgalmasabb itt tanulni, mint más egyetemen."

Brigittához hasonlóan Barnát sem riasztják a kötöttségek. „Eddig is szigorú napirend szerint éltünk és őriztük a katonai hagyományokat. Másrészt honvédségi alakulatként a lehetőségeink is kibővülnek: több ellátásra számíthatunk, nagyobb és jobb lehetőségek várnak ránk a gyakorlatokon és a mindennapokban is."

A fiatal tisztjelölt már egészen konkrét tervekkel rendelkezik a jövőre nézve. „Hadtáposként már nézelődtem azt illetően, melyik helyőrség lenne számomra a legmegfelelőbb, és eddig úgy tűnik, Kaposvár az ideális. Egyrészt közel esik a lakóhelyemhez, másrészt egy logisztikai alegység is dolgozik ott, kifejezetten az én munkámhoz kapcsolódva."

Fotók: Rácz Tünde, Tóth László