Két magyar katona Ugandából

Szöveg: Dr. Schubert Katalin százados | 2010. december 3. 6:12

Közel egy éve, január 25-én döntött az Európai Unió, hogy a szomáliai biztonsági erők kiképzését segítő uniós katonai missziót hoz létre Ugandában, ahol a kiképzés már folyamatban van. A küldetés lebonyolítására a partnerekkel – köztük Ugandával, az Afrikai Unióval, az ENSZ-szel és az Egyesült Államokkal – szoros együttműködésben került sor.

A misszió vezető nemzete a spanyol, de részt vesznek benne franciák, olaszok, írek, máltaiak, németek, portugálok, görögök, svédek, finnek, angolok, belgák és négy magyar katona is. Közülük kettővel – dr. Konczi Ferenc századossal és Horváth Csaba mérnök főhadnaggyal – Szentendrén beszélgettem e nem tipikus külszolgálatról, élményeikről.

Konczi százados már 2010 februárjától, Brüsszelben a tervezésben, az ugandai 140 fős csoport előkészítésében is

részt vett. A misszió jogi főnökeként precízen sorolja az elvégzett feladatokat: pályázatok kiírása, értékelése, a kiképzés színhelyének egészségügyi, logisztikai biztosítása. Fiatal magyar katonajogászként már Brüsszelben szembesülnie kellett azzal, hogy egy többnemzeti misszióban nemzetenként mást és mást értenek például az önvédelmi célra történő fegyverhasználat alatt. Eddigi jogi tanulmányaiból és szakmai munkájából adódóan meggyőzően érvelt spanyol parancsnokának az arányosság és a szükségszerűség értelmezéséről, a tagállami bíróságok és az ugandai helyzet összeegyeztetéséről.

A misszió tagjai 2010 áprilisában érkeztek ki Kampellába, Uganda fővárosába, ahol szembesültek az afrikai ügyintézéssel, s bár igen körültekintően döntöttek a kiképző tábor megépítésének közbeszerzéséről, azért maradt még bőven feladat a helyszínre érkező kiképzőknek is.
Horváth Csaba főhadnagyot a magyar és az afrikai kiképzés hasonlóságáról, különbségéről faggatom, aki saját fotóival, naplója alapján válaszol.

Uganda egy Magyarországnál több mint két és félszer nagyobb ország Kelet-Afrikában, az Egyenlítő mentén. Határos Kenyával, Szudánnal, Etiópiával, Tanzániával, Kongóval. Napjainkban Afrika egyik legstabilabb országának tekinthető. Ugandába – az első európaiakként – két brit utazó, John Hanning Speke és James Augustus Grant 1862-ben érkeztek. A britek1894-ben hozták létre az Ugandai Protektorátust, mely csak 1962-ben nyerte el teljes függetlenségét a Brit Nemzetközösség tagjaként.

A függetlenség kikiáltása után felszámolták a fennmaradt királyságokat. A monarchia eltörlése és az Ugandai Köztársaság kikiáltása 1967-ben történt. Ezt követően, az országban, több ízben is katonák vették át a hatalmat. Leghírhedtebb diktátoruk 1971 és 1979 között Idi Amin volt, aki közel 300 ezer embert öletett meg. Ő segítette az arab terroristákat, a tel aviv-i gép eltérítésénél. Még 1978-ban az ugandaiak megtámadták Tanzániát, a háborúnak 1979-ben lett vége, mikor már Idi Amin nem volt hatalmon.

Ugandában jelenleg diktatórikus és demokratikus elemekkel működő kormány van hatalmon, az ország alkotmányát 2001-ben adták ki. Uganda négy rigója 80 körzetből (District) áll. Lakosai hét nyelvet használnak, a kiképzés nyelve a szuahéli, de természetesen angolt is sokan beszélik.
Uganda hadserege részt vett a második kongói háborúban. Ez a háború – egyesek szerint az „afrikai világháború" – az 1994-es ruandai népirtás utóhatásának tekinthető. Az 1998 és 2002 közötti nagy konfliktusban Kongó három részre szakadt, önálló, egymással vetélkedő milíciák tevékenykedtek mindenfelé, amelyek szinte a világ minden részéből vásároltak fegyvereket. A konfliktusban csaknem 5 és félmillió ember halt meg.

Horvát főhadnagy – 22 katona kiképzőjeként – egy életre beleszeretett Afrikába, az európai szemnek és fülnek oly

más kultúrába, a vallási és nemzetiségi toleranciába, sajátos állatvilágába, egzotikus gyümölcseibe. No és természetesen a fekete fiatalokba, a kiképzendőkbe, akikkel hamar megtalálták a közös hangot. A hat hónapos kiképzés első négy hónapját az alapkiképzés jelentette, ezt követte a szakosodás és az összekovácsolás egy–egy hónapja.
A hétköznapi élet fotói a két fiatal tiszt élményeit hűen támasztják alá: valóban egy jobb sorsra érdemes kontinentális afrikai nemzet kap esélyt arra, hogy e távoli földrészen civilizáltabb élet lehessen. Önellátóak, s bár napelemes kunyhóik még nem elterjedtek, de a nem régiben feltárt olajmezők hosszú távon esélyt adhatnak a felzárkózásra.

Az ENSZ, a NATO és az Európai Unió katonái – közöttük Konczi százados és Horváth főhadnagy – szolgálatukkal ehhez is hozzá járultak. A 21. század békefenntartó katonái Ugandában a magyar kiképzőktől rövid idő alatt megtanulták, hogyan is kell a harcban győzni, amikor a tét az életük, s kikényszeríteni a békét, amellyel mindenki nyer. A kiképzendők azt is megtanulták, amit kiképzőik már tudtak: nem hősnek, hanem túlélőknek kell lenniük, s túlélők csak úgy lehetnek, ha ők is profikká válnak…