Kiképzési csúcsforgalom a hadházi prérin
Szöveg: Szűcs László | 2010. február 17. 18:01A debreceni Bocskai István Lövészdandár hajdúhadházi gyakorló- és lőterén, vagyis a Vay Ádám Kiképző Bázison soha nincs „üresjárat”, minden nap zajlik valamilyen kiképzési foglalkozás. Az elmúlt napokban azonban még a megszokottnál is nagyobb a pörgés, hiszen egyszerre több alegység is használja a „prérit”.
Csúcsforgalom van a debreceni MH 5. Bocskai István Lövészdandár Hajdúhadházon található Vay Ádám Kiképző Bázisán. Az elmúlt hetekben az alakulat szinte minden egysége megfordult a prérin – ahogy a katonák hívják a hatalmas kiterjedésű gyakorló- és lőteret. Egyszerre több, különféle kiképzés is zajlik az 1776 hektár területű katonai bázison. Szerencsére van elég hely, így a kitelepült alegységek nem zavarják egymást. Sőt, még csak nem is látják, hogy milyen feladatokat hajt végre a másik csapat…
Közelharccal készülnek Afganisztánra
A csoport kijelölt parancsnoka, Rédei Róbert alezredes, a dandár 5/24-es Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljának parancsnoka is részt vesz a foglalkozáson. Jöttünkre azonban elénk siet. Mint megtudjuk: a misszióba készülő amerikai és magyar katonák felkészítése még csak a közelmúltban kezdődött el, s egészen május végéig tart. A mostani katonai közelharc foglalkozásra saját alegysége, a felderítő zászlóalj biztosította a kiképzőket.
A két, Magyar Honvédség szinten is elismert oktató, Bacsa Emőke főtörzsőrmester, illetve Czimmer Tamás szakaszvezető a szabadkezes küzdelem alapjait és az úgynevezett hidegfegyverek (magyarán: kések) elleni védekezés fogásait igyekszik megtanítani az állománynak. Szerencsére a srácok fogékonyak minden újra, egy-egy bemutatott fogást többször is elgyakorolnak – testek puffannak tompán a hóra…
Rédei alezredes elárulja: a magyar katonák nagy része – akiknek többsége a debreceni lövészdandár bakája – már rendelkezik missziós tapasztalattal. Megjárták a Balkánt, Irakot, sőt néhányan már Afganisztánban is szolgáltak. Az amerikai egyenruhások nagy részének viszont a mostani lesz az első külszolgálata.
– Nagyon jó a hangulat az amerikai és a magyar katonák között. Szerencsére a magyarok többsége valamilyen szinten beszéli az angol nyelvet, így a kommunikációval sincsen probléma. Fokozatosan ismerjük meg egymás katonai és nemzeti szokásait is – meséli az OMLT kijelölt parancsnoka, akitől megtudjuk azt is, hogy az elkövetkező hónapokban nagyon sok időt fognak a gyakorlótéren tölteni, készülve ezzel az Afganisztánban rájuk váró feladatokra.
Az irányzók és a harminc milliméteres géppuskák
– Ezen a foglalkozási helyen egy dandár szintű kiképzés zajlik – tájékoztat Komor Sándor törzsőrmester, a foglalkozás vezetője. A fiatal tiszthelyettestől megtudjuk azt is, hogy az alakulat összes harcjármű irányzó beosztásban lévő szerződéses katonája számára kötelezővé tették ezt, a négy héten át tartó kiképzést. Az első héten tantermi foglalkozásokon vettek részt, ezt a BTR–80-asok 14,5 milliméteres KPVT, valamint 7,62 milliméteres PKT géppuskáival végrehajtott lövészet követte itt, Hajdúhadházon.
A jelenleg is zajló harmadik héten a BTR–80/A harcjárművek 30 milliméteres toronyfegyvereinek – a 2A72 típusú géppuskának – a megismerése a feladat. Egyelőre csak a működési mechanizmus elsajátítása, illetve a fegyver szét-, és összeszerelésének készség szinten történő begyakorlása a fő cél. Ugyanis ezzel a fegyverrel – a lőtér mérete és elhelyezkedése miatt – nem lehet Hajdúhadházon éles lőfeladatot végrehajtani.
Ezt a feladatot majd március második felében, a dóci lőtéren, vagyis ahogy mindenki ismeri, a„homoksivatagban" teljesítik. Addig be kell érniük azzal, hogy az elkövetkező héten a BTR–80/A járműveken, „harminc millis" mellett található PKT-kal küzdik le a kihelyezett célokat, itt a hadházi prérin – mondja a törzsőrmester.
A kiképzést végrehajtó nyolcvan, irányzó beosztású katona többsége egyébként a közelmúltban került erre a posztra – tudom meg a foglalkozás vezetőjétől, aki szerint nagyon fontos, hogy az állomány jól ismerje a harcjárművek fegyvereit. Ezek ugyanis egy lövész raj legfontosabb, és legnagyobb tűzerejű fegyverei. Az irányzónak ráadásul egyszerre kell figyelni a harcmezőt és a fegyvereket, ami nagyon megerőltető. Emiatt sokan nem is alkalmasak erre a beosztásra.
Komor törzsőrmester elárulja még azt is, hogy a dandárnál az elmúlt években most először szerveztek ennyire komplex kiképzést az irányzók számára. A katonák olyan szintű oktatást kapnak, mint a tiszthelyettes iskola hallgatói.
Harcászat hófehér álcaruhában
A dandár első lövészzászlóaljának második századparancsnoka éppen harcászati foglalkozást vezet le „fiainak". Rádión utasítást ad, s a távolból azonnal BTR-ek indulnak el felénk. Megérkezésükkor kiderül, hogy gyomrukban hófehér álcaruhába bújt lövészek rejtőznek. Parancsra kiszállnak, s szabályos alakzatot felvéve megindulnak az előre meghatározott terepszakasz felé.
– Feladatainkat gyalogosan, azaz gyalogos harcrendben, a gépjárműben, vagyis páncélos harcrendben, esetleg gyalogosan, ám a harcjárművek kíséretében, más néven kombinált harcrendben hajtjuk végre – tájékoztat a századparancsnok, akitől megtudjuk azt is, hogy a harcászati foglalkozásokkal gyakorlótéren eltöltött idő legfontosabb célja, hogy a szakaszok állománya minél jobban összekovácsolódjon.
Természetesen a második század is három szakaszból áll, ám a különféle feladatok és egyéb kiképzések miatt az
– A legénységi állomány hozzáállása nagyon jó, nem lazsálják el a foglalkozásokat. A szakaszokban nagyon sok az újonc katona, harmaduk egy éven belül került mostani beosztásába, az idősebbek pedig segítik az újak beilleszkedését – árulja el a századparancsnok.
A mostani foglalkozás egyébként az úgynevezett blokkosított kiképzés része – tudom meg Veres századostól. Mindez azt jelenti, hogy a dandár alegységei nyolc napos ciklusokban váltják egymást a különféle kiképzési foglalkozások helyszínein. Vannak, akik a laktanyában, mások pedig a gyakorlótéren végzik a számukra előírt feladatokat.
A blokkosított kiképzésen egyébként elsősorban azokat gyakorolják, amelyek a lövészzászlóalj tavaly ősszel végrehajtott nemzeti CREVAL ellenőrzése során hiányosságként jöttek elő. A cél pedig az, hogy az idén sorra kerülő NATO CREVAL ellenőrzésen mindenféle probléma nélkül feleljen meg a zászlóalj. Az ellenőrzés azonban még szerencsére még nagyon messze van, így az állománynak van ideje gyakorolni.
Vezetési gyakorlat, akadályokkal nehezítve
Ez az alegység kapta feladatul a vezetési gyakorlatok megszervezését. S e feladat nagyon fontos mivel a dandárnál több mint száz katonának kell az osztályba soroló vizsgákat teljesítenie az elkövetkező hetek során. Ráadásul a sofőrök egy része a közeljövőben valamilyen misszióba utazik.
A főtiszt elárulja: a mai napon mind a harcjármű-vezetőknek, mind pedig a gépjárművezetőknek mesterséges és természetes akadályelemekkel teletűzdelt pályát kell teljesíteniük.
Feladatukat szűk átjárók, oszlopok közötti fordulók, szlalom, oldaldőlés, meredek emelkedőn való megállás és fedezékbe beállás is nehezíti. S hogy mindez még ne legyen elég, a pályát borító hó elkezdett olvadni, így a hatalmas tócsák, és a csúszós, sáros talaj is próbára teszi a sofőrök tudását.
Mint megtudjuk, természetesen a vezetési gyakorlatokat is a legegyszerűbb feladat végrehajtásától, vagyis az elindulás-megállás begyakorlásától kezdték. Mára azonban már eljutottak odáig, hogy a sofőr beosztású katonáknak a terepjárást fokozó eszközöket is használniuk kell. Holnap pedig a vontatás és az önvontatás szerepel a kiképzési foglalkozás feladatai között.
A jövő héten aztán következik a „hab a tortán", vagyis amikor a harc-, és gépjárművezetőknek egy hosszú távú vezetési gyakorlaton kell megfelelniük. A Hajdúhadház és a Tisza mellett, Tokaj közelében található Tímár közötti távolságot kell oda-vissza teljesíteniük.
E dandár szintű vezetési gyakorlatoknál hagyomány – teszi hozzá Enyedi őrnagy –, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Szárazföldi Műveleti Tanszékének végzős, lövész szakos hallgatói is Hajdúhadházon teljesítik a számukra előírt feladatokat, s itt esnek át az osztályba soroló vizsgákon is. Ezúttal négy tiszti hallgató vesz részt a kiképzésen.
Fotó: Galovtsik Gábor