Követőkre találhat a norvég ámokfutó

Akár emberiesség elleni bűntetekkel is megvádolhatják a 76 halottal járó július 22-i kettős norvégiai merénylet gyanúsítottját, Anders Behring Breiviket, aki minden bizonnyal évtizedeket tölt majd rács mögött az általa elkövetett mészárlásért. A tettes az eddigi hírek szerint büszkén vállalja a cselekményeket, Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő azonban óva int attól, hogy Breiviket egybemossuk a tipikusan magányos őrültekként aposztrofált iskolai lövöldözőkkel. „Én mindenképpen a terrorizmus kategóriájába sorolnám a történteket", fogalmaz a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Intézet (ZMNE SVKI) igazgatója. „Breivik sok tekintetben rokon az al-Kaida merénylőivel, csak éppen a másik oldalon áll: mindent rendkívül tudatosan felépített, ideológiát gyártott a tetteihez, és amit több hónap alatt kitervelt és előkészített, azt szisztematikusan végre is hajtotta. Közben végig ügyelt a megtévesztésre is, mindvégig taktikusan gondolkodott", magyarázza Tálas Péter, hozzátéve, hogy az ilyen típusú elkövetőket a legnehezebb felderíteni. Meglátása szerint Breivik leginkább abba a körbe sorolható, amelybe az oklahomai robbantó, Timothy McVeigh, netán az anarchista Ted Kaczinsky vagy a „szögbombás" David Copeland.

Más nézőpont

Mindennek persze az is az okai között található, hogy a szélsőjobboldali terrorizmus eddig nem volt jellemző Nyugat-Európában – mutat rá Tálas Péter. „Talán egy brit titkosszolgálati jelentés volt az egyetlen hivatalos dokumentum az utóbbi időben, amely figyelmeztetett: az iszlám radikalizmusra adott válaszként előbb-utóbb a nyugati szélsőjobb is hasonló eszközökhöz nyúlhat." Mindebből persze nem következett volna automatikusan az, hogy éppen Norvégia válik hasonló események helyszínévé, hiszen a norvég szélsőjobb a többi skandináv országhoz viszonyítva is gyengébb – emlékeztet a biztonságpolitikai szakértő. „Norvégia társadalma laza, nagy a bizalom, a fegyverviselés liberális – mindezek miatt talán maguk a hatóságok sem készültek fel kellőképp egy efféle terrorcselekményre. Ha a rendőrség gyorsabban reagál, Breivik aligha lövöldözhet szisztematikusan több mint egy órán keresztül Utoyán."

Tálas Péter szerint annak ellenére, hogy a világot sokkolták az események, nem szabad magunkat hamis illúziókba ringatni. „Igenis léteznek olyan szervezetek és még inkább egyének, akik bizonyosan örömmel tekintettek Breivik akcióira. Ezt az is bizonyítja, hogy azt a bizonyos 1500 oldalas dokumentumot több mint ötezer, vele hasonlónak ítélt gondolkodású személynek küldte szét. Timothy McVeigh-nek is kialakult annak idején a maga rajongótábora, ha fogalmazhatok így", mondja a ZMNE SVKI igazgatója, aki szerint ugyanígy Breivik is mintául szolgálhat bizonyos szélsőséges gondolkodású egyéneknek. A következményeket illetően Tálas Péter emlékeztet: McVeigh 1995-ös oklahomai akcióját követően az amerikai titkosszolgálatok több szélsőjobboldali szervezetet is felszámoltak. Ezek után alighanem az európai hatóságok is jóval nagyobb figyelmet szentelnek majd a hasonló csoportoknak – már csak azért is, mert a szélsőjobb igen hatékonyan használja a modern kommunikációs csatornákat.

Miért pont Norvégiában?

Mint Polgár Tamástól, a Budapesti Corvinus Egyetem Norvégiával foglalkozó kutatójától megtudtuk, az északi ország bűnügyi statisztikája és ezen belül az erőszakos bűncselekmények száma összességében jóval kedvezőbb képet mutat, mint a legtöbb európai állam vagy az Egyesült Államok összehasonlítható számai. Norvégiát ezek alapján biztonságos országként jellemezhetjük: a társadalom hagyományosan békés, az életszínvonal az összes használatos mutató alapján a világon a legmagasabbak közé tartozik, és mindez ráadásul a társadalmi különbségek relatíve alacsony szintjével párosul. „Kétségtelen, hogy jelen vannak ugyanakkor a rasszista indíttatású, főként etnikai alapú, illetve egyéb kisebbségi társadalmi csoportok elleni úgynevezett gyűlölet-bűncselekmények is, melyeknek elsősorban a láthatóan bevándorló gyökerekkel rendelkező emberek ellen irányulnak", teszi hozzá. Ezek száma a hivatalos statisztikák alapján évente 200-250-re tehető, ami mérsékeltnek tekinthető, ugyanakkor a szakértők egyetértenek abban, hogy a látencia az ilyen típusú bűncselekmények esetében különösen nagy, hiszen a fenyegetett csoportok tagjai az esetek nagy részében nem merik jelenteni az erőszakos cselekményeket, netán egyéb körülmények – például a nyelvtudás vagy a jogok ismeretének hiánya – miatt nincsenek olyan helyzetben, hogy ezt megtehessék.

„Bizonyos politikai szereplők, csoportok az előbbit hangsúlyozva azt a nézetet vallják, hogy a bevándorlók jelentik a norvég társadalom legfőbb problémáját, nem differenciálva a különböző csoportok között, és figyelmen kívül hagyva a mögöttes szociológiai tényezőket", mondja Polgár Tamás. „Jól látható, hogy bizonyos választási kampányok során, például 2001-ben, közvetlenül a szeptember 11-ei merényletek után ez a téma különös jelentőséget kapott, de időről időre máskor is kiemelt kérdésnek számít. A témával foglalkozó szakértők azonban rámutatnak arra, hogy a bűnügyi statisztikákban megfigyelt felülreprezentáltság nagyon szoros összefüggést mutat e csoportok lényegesen rosszabb képzettségi mutatóival, alacsonyabb foglalkoztatási szintjükkel, ennek megfelelően alacsonyabb életszínvonalukkal. Vagyis elsősorban ezek a mögöttes tényezők azok, amelyek a bűnelkövetések magasabb arányát magyarázzák."