Kína katonai leszállópályát épített egy vitatott hovatartozású szigeten

A szigetcsoport feletti szuverenitás miatt a szomszédok között a múltban többször tengeri incidensekre is sor került. A szóban forgó Junghszing-szigetet (Woody Island) Kína az 1950-es években birtokba vette, de katonai jelenlét hiányában később Dél-Vietnam elfoglalta. Negyven évvel ezelőtt, egy tengeri ütközetben, a kínai légierő bevonásával Peking ellenőrzése alá vonta a térséget, és 2004 óta rendszeres járőrözést végez ott.

A környékbeli szigetcsoportoknak – így a több környező állam által szintén vitatott hovatartozású Nansa/Spratly-szigeteknek is – a Junghszing-szigeten 2012-ben prefektúra szintű városi rangot kapott Szansa lett a közigazgatási központja.

A Hszinhua hírügynökség beszámolója szerint a leszállópálya lehetővé teszi katonai repülőgépek állomásoztatását a szigeten, ahol 1990 júliusában már épült egy 2700 méteres leszállópálya.

A térségből rendszeresen jelennek meg kínai hírek, amelyekből kiderült például, hogy a szigeten élők gyermekei számára iskolát építettek, s egyre gyakrabban fordulnak meg a környéken turisták, kötnek ki óceánjárók. Kína tudatosan turisztikai célállomássá kívánja fejleszteni a csaknem 40 kisebb sziget, homokpad és zátony alkotta Hszisát.

A Fülöp-szigetek az elmúlt hétvégén jelentette be, hogy egyelőre elhalasztja a Spratly-szigetcsoport egyik, helyőrséggel biztosított – Peking által is követelt – szigetén katonai célú leszállópályájának felújítását. Manila ezzel kedvezőbb pozícióba szeretne kerülni az ENSZ választottbírósága előtt, amelyhez épp a Kínával fennálló tengeri területi viták miatt fordult.

A dél-kínai-tengeri szigetek környékén jelentős földgáz- és kőolajkészleteket sejtenek, a környező vizek gazdagok halban, és a térség stratégiailag, logisztikailag is rendkívül fontos.