Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Kínai-japán szigetvita: valószínűtlen a háború

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2012. október 10. 8:38

Augusztus vége óta húzódik a japánul Szenkakunak, kínaiaul Tiaojünek nevezett, a Kelet-kínai tengeren fekvő szigetek miatti vita Peking és Tokió között. Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa, a térség szakértője szerint ugyanakkor valószínűtlen, hogy a két ázsiai nagyhatalom között komolyabb kenyértörés történne az ügyben.

Matura Tamás szerint a szigetvita miatt ázsiai világháborút vizionáló újságcikkek, szalagcímek elsősorban hatásvadász médiafogások. „Lehet, hogy Ázsiában tör majd ki egy világháború valamikor, de hogy a szigetek miatt, az teljesen valószínűtlen, különösen a közeljövőben. Az persze igaz, hogy a kelet-ázsiai régiós feszültségek ezzel párhuzamosan növekedhetnek."

A szakértő szerint fontos tisztázni, pontosan min is megy a vita a két ázsiai nagyhatalom között. „Nyolc, szigetnek számító képződményről beszélünk, amelyek közül négy-öt földdarab tekinthető ténylegesen annak, a többi inkább szikla. A legnagyobb sziget területe 7 négyzetkilométer, vagyis egy-két Margitszigetnyi. A lényeg természetesen nem ez, hanem a hozzájuk kapcsolódó kizárólagos gazdasági övezet, amely akár egy 180 tengeri mérföld sugarú kört is jelenthet az adott sziget körül a tengerjogi egyezmények értelmében. Mindebben a tengeri ásványkincsek, természeti erőforrások kitermelésére, halászati jogokra vonatkozó kizárólagos fennhatóság is benne foglaltatik. A területen gazdag halállomány él, vagyis jelentős élelmezési forrásról is beszélünk, de ennél jóval fontosabb szempont a kőolaj és a földgáz valószínűsíthető nagy mennyisége. A jelenlegi kitermelés elég szerény ebben a régióban, azonban minden mérvadó becslés szerint hatalmas készletek rejtőznek a tengeri aljzat alatt" − összegzi a szakértő.

1595942801

Kína szempontjából persze a vita nem szűkíthető le ennyire: a területnek stratégiai jelentősége is van, hiszen Peking hatalmas erővel fejleszti haditengerészetét és flottáját, és a régió az Egyesült Államokkal szemben felvett pozíció szempontjából is fontos. „A másik tényező a nemzeti büszkeség, ami miatt az elmúlt hetekben tüntetések egész sora alakult ki spontán vagy félspontán módon, s nem egyedül Kínában. Még Budapesten is demonstrációt tartottak a Japán Nagykövetség előtt a magyar kínai diaszpóra szervezésében, én pedig nem nagyon emlékszem hasonló egységes fellépésre a hazai kínai közösség részéről az elmúlt két évtizedből" − emeli ki Matura Tamás.

Tokió és Peking viszonya egyébként is kétarcú, ami a történelmi sérelmekből fakad: a második világháborús események, így például a nankingi mészárlás a mai napig élő sebek Kínában, hiszen számos túlélő még életben van. „Az átlag kínaiak patriotizmusa könnyen felserkenthető, felkorbácsolható ezekkel a sérelmekkel, ami Japánban folyamatos frusztrációt eredményez, hiszen már többször is bocsánatot kértek a történtekért. Ugyanakkor jelen van a közéletben a japán nacionalista gondolat is: sokszor kisebbítik, sőt, tagadják a történteket. Vagyis politikai és érzelmi szembenállásról egyaránt beszélhetünk" − mutat rá Matura Tamás.

Matura Tamás emlékeztet: mindezzel a felek is tisztában vannak, hiszen a nézeteltérések eddig is „csak" vízágyúzásba torkolltak a térségben; mindkét fél ódzkodik attól, hogy katonailag rendezze a konfliktust. Különös jelentősége van ebből a szempontból annak is, hogy Japán épp választásokra készül, Kínában pedig a hatalomátadás folyik ezekben a hónapokban.