NATO-csúcs: a találkozó eredményei

Az ukrán válságra adott válaszként a szövetség emelte készenléti szintjét, és megerősítette az Oroszországtól tartó keleti tagállamainak védelmét. Ehhez kapcsolódóan lengyelországi központtal létrehoztak egy új gyorsreagálású erőt, amelyet bárhol a világon kettő-öt nap alatt be lehet vetni. A három-öt ezer fős szárazföldi erő műveleteit légi, haditengerészeti és különleges feladatokra kiképzett egységek támogatják.

Ugyanakkor a szövetség megerősítette, hogy NATO és Oroszország közötti, 1997-ben kötött megállapodás életben maradt. Ezen okmány egyebek mellett tiltja a NATO számára, hogy tartósan nagyobb fegyveres erőket állomásoztasson keleti tagállamaiban.

A NATO hozzájárult, hogy tagállamai – bilaterális alapon – fegyvereket szállítsanak az ukrán hadseregnek.

A csúcson vendégként részt vevő Petro Porosenko ukrán elnök szerint országának elsősorban precíziós fegyverekre lenne szüksége.

Ukrajna azonban nem kapott tagjelölti státust a csúcson, miután Angela Merkel német kancellár egyértelművé tette, hogy nem támogatja Kijev felvételét a NATO-ba, s a szövetségesek közül senkinek sem volt ezzel szemben ellenvetése.

Az Iszlám Állam (IÁ) elleni küzdelemmel kapcsolatban a szervezet úgy döntött, hogy a szélsőségesek elleni harc nem a NATO égisze alatt fog zajlani. Mindazonáltal tíz NATO-tagállam egy külön ideiglenes katonai koalíciót hozott létre az utóbbi hónapokban Irak északi és nyugati részén jelentős területeket elfoglaló, és ott, illetve a szíriai polgárháború alatt korábban uralma alá hajtott területeken „kalifátust" kikiáltó szunnita csoport ellen.

John Kerry amerikai külügyminiszter hangsúlyozta, hogy támogatást kell nyújtani az iraki biztonsági erőknek, valamint mindazoknak, akik hajlandóak fellépni a fanatikusok ellen, anélkül azonban, hogy ez a nemzetközi koalíció közvetlenül katonákat küldene a helyszínre. Az alakuló alkalmi katonai koalícióban az Egyesült Államok mellett Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Kanada, Ausztrália, Törökország, Olaszország, Lengyelország és Dánia venne részt.

További hangsúlyos téma volt a katonai kiadások utóbbi években tapasztalt csökkenése a szövetség tagállamaiban. Ezt illetően – az erre vonatkozó amerikai nyomás ellenére – az európai NATO-tagok nem neveztek meg konkrét célt a védelmi költségvetéseik növelésére vonatkozóan, de azt megígérték, hogy legalább a katonai büdzséjük csökkenését megállítják. A megállapodás szerint egy évtizeden belül minden NATO-tag „közelíti" katonai kiadásai mértékét a saját hazai összterméke (GDP) 2 százalékának megfelelő értékhez. 2013-ban egyébként a szövetség 28 tagjából mindössze négynek a védelmi kerete haladta meg a 2 százalékot.

Afganisztánt illetően a szövetség arról döntött, hogy a harcoló csapatok idén év végéig esedékes kivonása után még legalább négy hónapig az országban marad. Ebben az időszakban a NATO legfeljebb 12 ezer munkatársa kiképzőként és tanácsadóként fogja segíteni az afganisztáni hadsereget, hogy az szembe tudjon szállni a tálibokkal.

Mindazonáltal a jövőbeli afganisztáni NATO-jelenléttel kapcsolatos további döntéseket gátolta, hogy az országban belpolitikai válság uralkodik. A külföldi katonák jelenlétével kapcsolatos jogi kérdéseket csak egy erre vonatkozó új nemzetközi szerződéssel lehetne rendezni, ezt azonban a jelenlegi afgán államfő nem akarja aláírni, a nemrég lefolytatott elnökválasztás második fordulójába jutott két jelölt pedig csalással vádolja egymást, és egyikük nem fogadja el az eredményt.