Különböző egyenruha – ugyanaz a csapat
Szöveg: Varga Erika | 2008. január 2. 11:40Előzőleg már bemutattunk két Mission Teamet, abból a háromból amelyek Afganisztánban látnak el feladatokat. A 3. csoport a tartomány keleti részen Nahin, Jelga, Burka, Fereng Gezo, Guzorgah-e-Nur, Khost wa Fereng járásokban járőrözik.
Ez a részleg kicsit más, mint a
másik kettő, hiszen vezetője Horvátországból érkezett. Kíváncsi voltam, hogyan
tud együtt dolgozni két nemzet katonája, hogyan folyik az irányítás, melyek a
feladataik, de leginkább, hogy többet megtudjak róluk, így a tábor kávézójában
egy kávé mellett faggatóztam. Először Zlatko
Parac századost kérdeztem, hogy miért jelentkezett ebbe a misszióba, milyen
nemzetközi csapatban dolgozni, vannak-e nehézségei?
„Mindenféleképen Afganisztánban
szerettem volna szolgálni. De ne
munkára vágytam. Bevallom őszintén, nem igazán tudtam mit is jelent Mission Team
vezetőnek lenni, csak az alapvető feladataival voltam tisztában,
kapcsolattartás a járások vezetőivel, rendőrfőnökeivel, lakossággal, egyszóval,
utazhatok. Mivel ez az első misszióm nem tudtam milyen is lehet nemzetközi
csapatban dolgozni. Eleinte bevallom csak kívülről szemléltem a magyar
szabályzókat, milyen a tisztek-tiszthelyettesek kapcsolata egymáshoz. Tanulni
akartam, hiszen a horvát hadsereg még elég fiatal és ez az időszak jó alkalom
arra, hogy az itt megszerzett tapasztalataimat majd otthon megosszam és
átadjam. Nehézségek nincsenek – mégis kis faggatózás után bevallja – na jó, néha
ha a gépkocsivezető nem igazán beszél angolul, de ezt is megoldjuk mondja
mosolygósan, elmutogatom mit szeretnék, szóval „nema problema."
Helyettese Nyakas Antal főhadnagy
veszi át a szót, aki csak október 26-án érkezett. Elődjének egy sportbaleset
miatt sajnos haza kellett utaznia. Rögtön belevág, még kérdeznem sem kell
“Képzeld
a koszovói misszió felkészítésén vettem részt, mikor megkerestek, hogy
elvállalnám-e ezt a beosztást. A tatai dandárnál hadműveleti tisztként
dolgozom, sok papírmunka, így az a lehetőség, hogy járhatom a „világot" az igen
válasz felé billentette a mérleg nyelvét. A beilleszkedés gyorsan ment, sokat
segítettek a másik két Mission Teamből a kollégák. Első időkben elkísértem
őket, együtt jártuk a járásokat és közben figyeltem a munkájukat. Az én
feladataim is hasonlóak, csak a területi sajátosságok különböznek, de ugyanúgy
a fő feladataim közé tartozik a helyi vezetőkkel, rendőrfőnökökkel történő
tárgyalásokon való részvétel, fényképek készítése és az információk gyűjtése a
területekről, valamint a kimenetel előtti konvoj megszervezése, itt gondolok az
emberek kijelölésére és az anyagok összekészletezésére, amit kiszállítunk A
Mission Team-3 felelősségi területei a tartomány legtávolabbi járásai. Az utak
állapota miatt – bár igazán utakról nem is nagyon beszélhetünk – legtöbb
feladatunk általában két napos, a nehéz megközelíthetőség miatt. Az, hogy
eljussunk egy-egy településre, néha igazán küzdelmes feladat, járhatatlan hegyi
utakon és köves folyómedreken kell átkelnünk. Ezért is van, hogy Baghlan
tartomány legtávolabbi (észak-keleti) sarkába még sajnos nem sikerült
eljutnunk. Természetesen ezt nagyrészt befolyásolja az a tény is, hogy télen
már az időjárási viszonyok is akadályt gördítenek elénk, hiszen ezekre a
területekre megközelítőleg 2900 métere hegyeken kellene átkelnünk, ahol már igen
nagy a hóréteg. Sajnos oda már nem hiszem, hogy március végéig el fogunk tudni
jutni. Így maradnak a közelebbi projektek befejezése, többek között Burkában
egy klinika megépíttetése, valamint Nahrin járásban egy kút fúrása, ami több
falu vízzel történő ellátását teszi lehetővé.
A beszélgetés közben hol angolul,
hol magyarul folyt a társalgás és hallhattam sok történetet, amelyek utazásaik
során megesett velük. Visszaemlékezéskor néha összenevettek, látszik, hogy fél
szavakból is megértik egymást. Igaz, hogy más az egyenruha, más a nemzet, de
ahogy Parac százados is mondta, nincs
itt semmi probléma (nema problema), egy csapat vagyunk.
