Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Lecsapott a Sas Róma mellett

Szöveg: MH 5. Bocskai István Lövészdandár |  2011. november 13. 10:18

Az MH. 5. Bocskai István Lövészdandár NATO-akkreditációjának fontos elemét jelenti az 5/62. és 5/39. lövészzászlóaljak sikeres CREVAL-ellenőrzései (Combat Readiness Evaluation – készenlét-ellenőrzés) után a dandártörzs követelményeknek megfelelő felkészítése.

Ennek egyik első lépcsőjét jelentette az NRDC-ITA (NATO Rapid Deployable Corps in Italy – a NATO Olaszországi Gyorsan Bevethető Hadteste) őszi gyakorlata, a Rómától északra fekvő Braccianóban és környékén megrendezett „Eagle Roster" (Sas Csapat) fedőnevű parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat.

Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár debreceni és hódmezővásárhelyi törzséből nyolcfős csoport utazott a helyszínre, hogy két héten keresztül, megszakítás nélkül napi tizenkét órában – mint az NRDC-ITA egyik alárendeltje – alájátsszon a gyakorló hadtesttörzsnek. A forgatókönyv szerint a NATO-erők Kelet-Afrika egyik, válságokkal terhes térségében hajtottak végre egy békefenntartásból eszkalálódó békekikényszerítő, úgynevezett „hibrid" hadműveletet.

A hadtest zömét adó olasz kötelékek mellett görög, szlovén és magyar törzsek vettek részt alájátszóként a gyakorlaton, amelynek fő célja a hadtesttörzs nemzetközi környezetben történő gyakoroltatása volt az összetett megközelítés jegyében.

Az összhaderőnemi hadművelet megvívása mellett egy percre sem lehetett elfeledkezni a politikai és gazdasági tényezőkről: az „Eagle Punch" (A sas rácsapása) hadművelet hagyományos ütközetei során kiemelt szerepet kapott a felderítőrendszerek, a célkiválasztás, valamint a tűzkoordináció és a légtér-menedzsment összehangolt alkalmazása. A képzeletbeli helyzetet olyan tényezők is nehezítették, mint például napokon át tartó homokvihar, járvány kitörése, a menekültek és a hadifoglyok kezelése.

A magyar dandárnak a támogató tüzérkötelékekkel és a légierővel szoros együttműködésben kellett felvennie a harcot az ellenség hadtestének első lépcsőjében támadó harckocsi-hadosztállyal egy bonyolult hegyvidéki területen. Az ellenség harcászati légideszanttal kombinált, nagy erejű támadása valós időben éppen nemzeti ünnepünkön, október 23-án kezdődött meg. A légideszant-csapatok elfoglalták a magyar dandár egyetlen utánpótlási útvonalának kulcspontját jelentő hágót, minek következtében a dandár három napon át harcolt tartalékaitól és készleteinek jelentős részétől elszakítva. A terep adottságait és a vele összhangban lévő műszaki zárakat kihasználó manővereket végrehajtó, valamint a támogató tüzérség és légierő tűzcsapásait jól koordináló magyar dandár veszteségek árán, de sikeresen teljesítette a feladatát.

Aztán a negyedik napon, miután elhárította az ellenség támadását és visszavonulásra kényszerítette azt, az eredeti helyzet visszaállításával egy időben felkészült a konfliktus utáni műveletek végrehajtására is. A dandár feladatának sokszínűségét mutatják olyan részletek, mint a hagyományos harctevékenységgel párhuzamosan jelentkező aszimmetrikus fenyegetettség, az Összhaderőnemi Csapásmérő Csoportosítással való együttműködés, tömeges sebesülést követő – több napon át történő – légi úton végrehajtott kiürítés, az ugyancsak légi úton és több napon keresztül végrehajtott logisztikai ellátás koordinálása, majd a többezres hadifogolytömeg kezelésének feladata.

A mintegy 1200 főt megmozgató „Eagle Roster" értékelésénél az NRDC-ITA parancsnoka és helyettese is többször hangsúlyozták a gyakorlat nemzetköziségét, nemcsak a gyakorlók, de az alárendelteket megszemélyesítő alájátszók vonatkozásában is. Ez a tény külön emelte a gyakorlat értékét egy olyan multinacionális törzs esetében, amelynek bevetését jövőre Afganisztánban tervezik.