Magyar Tudomány Ünnepe – a Honvédkórházban
Szöveg: Pácserné Bozi Judit | 2010. november 29. 14:11A Honvédkórház-Állami Egészségügyi Központ november 25-i tudományos ülésével csatlakozott – immár negyedik alakalommal – a Magyar Tudományos Akadémia által meghirdetett „Tudomány Ünnepe” programsorozathoz.
Prof. Dr. Grósz Andor orvos dandártábornok, megbízott főigazgató megnyitó beszédében utalt a Magyar Tudomány Nap megalakításának történelmi kezdeteire: „185 évvel ezelőtt, 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen a rendek elhatározták a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását. Gróf Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság alapításának céljára, és ezzel lehetővé tette az Akadémia létrejöttét. A Magyar Tudósok Világtalálkozóján 1996-ban döntés született arról, hogy minden évben ez a nap lesz a Magyar Tudomány Napja. 2003-ban az országgyűlés törvényben rögzítette, hogy minden év november 3. a Magyar Tudomány ünnepe."
A megbízott igazgató hozzátette: „magas szakmai színvonal elismerése, hogy valamennyi gyógyító osztályunk akkreditált oktatóhely. Nemcsak a leendő orvosok gyakorlati képzésében jeleskedik kórházunk, de több működési egységünk a szakdolgozók gyakorlatának helyszíne, illetve vizsgahelye." Grósz tábornok utalt arra, hogy a hónap elején a nemzetközi auditáló team értékelése alapján újabb egy évre meghosszabbította az intézmény tanúsítását, amely a gyógyító munka mellett a tudatosan végzett tudományos tevékenység elismerése is.
A megnyitót követően megkezdődött az egész napos szakmai program, amely során a jelenlévők három szekcióban 19 előadást hallgattak és vitattak meg. A mind az orvosok, mind pedig a szakdolgozók nívós prezentációkkal, tudományos igényességgel mutatták be a kórházban művelt szakmák egy-egy területét a belgyógyászati, sebészeti eljárások, diagnosztikai és rehabilitációs módszerek ismertetésével. Kiváló előadások hangzottak el a NATO missziókban szerzett egészségügyi tapasztalatokról, ezek hasznosításáról a mindennapi gyógyító munka során.
Fotó: Pál István és Soltész Gábor