Mérések és kitűzések az aknamező mellett

Az UNIFIL története

Az UNIFIL-t 1978-ban hozták létre, miután az 1975 óta tartó libanoni polgárháborúba – 38 izraeli meggyilkolása után – Izrael is bekapcsolódott. 1978. márciusában Izrael harmincezer katonát küldött Libanonba, s elfoglalta a Litani folyótól délre eső területeket. Az ENSZ határozott állásfoglalása azonban még ezen a nyáron kivonulásra késztette az izraeli erőket, s létrehozta az UNIFIL missziót.

A misszió a kezdetekben valamivel több mint ezer katonából állt – létszáma a 2006-os libanoni-izraeli háború idején is csak háromezer fő volt – ám mandátuma, feladatai, jogköre a megalakulás után is bizonytalan maradt. Éppen ezért nem tudta megakadályozni Dél-Libanonban a Hezbollah-milíciák berendezkedését.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának az UNIFIL missziót létrehozó javaslatai arról is rendelkeztek, hogy a világszervezet békefenntartó erői biztosítják az izraeli visszavonulást, valamint segítik a béke és a biztonság helyreállítását és a tényleges hatalom visszaállítását a déli területeken. Ez azonban nem sikerült, mivel a területre 1982-ben Izrael ismételten katonai alakulatokat küldött, így egészen 2000-ig – a dél-libanoni területek izraeli megszállásának megszűnéséig – az UNIFIL gyakorlatilag nem tudta teljesíteni mandátumát.

A misszió történetében újabb jelentős változás állt be, amikor 2006 júliusában, az Izrael és a Hezbollah közötti összecsapások következményeként az ENSZ BT újabb határozatot fogadott el, amelyben módosította az UNIFIL mandátumát. A határozat megbízta az ENSZ-missziót az ellenségeskedések megszűntetésének felügyeletével, az ország déli területének visszafoglalása során a libanoni csapatok támogatásával, valamint a lakosság és a segélyszervezetek biztosított humanitárius segélyszállítmányok célba juttatásának felügyeletével. A tűzszünet biztosítására ütközőzónát hoztak létre, mely a UNIFIL által felállított úgynevezett Kék-vonal (Blue-line) és a Litani folyó közötti területeket fogja közre, ahol a libanoni kormány és a UNIFIL erőin kívül tilos mindennemű fegyveres erő, eszköz alkalmazása. Egyúttal növelte a misszióban részt vevő csapatok számát a korábbi háromezerről legfeljebb tizenötezerre.

A misszióban jelenleg 27 ország 13 264 katonája szolgál. A katonák mellett 304 fős, nemzetközi civil törzs, illetve 583 helyi alkalmazott is tevékenykedik.

Magyar részvétel a misszióban

Az izraeli-libanoni háború után, és az ENSZ határozatokat követően, a világszervezet felkérésre a magyar országgyűlés napirendre vette a libanoni békefenntartó misszióhoz való csatlakozást. Határozatában hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Honvédség állományából legfeljebb hat katonatérképész részt vegyen az UNIFIL misszióban. E határozat értelmében a MH Műveleti Központ állományilletékességében 2006. november 15-én kettő, december 1-jén és december 15-én pedig újabb egy-egy magyar katona kezdte meg békefenntartó szolgálatát a misszióban.

A misszió térinformatikai-térképészeti csoportjának – amelynek jelenleg a vezető térképész tisztje, egy tervező tisztje és két térképészeti adatbázis kezelője magyar katona – alapvető feladata a misszió parancsnokságának és az alárendelt csapatoknak digitális és papíralapú geoinformációs anyagokkal és adatokkal történő ellátása, valamint ezen anyagok és adatok folyamatos karbantartása.

Jelenleg a magyar katonák látják el a nemzetközi erőket a legfrissebb információkat tartalmazó térképekkel és részt vesznek a Libanon és Izrael között 2000-ben meghatározott „Blue Line" elnevezésű tűzszüneti vonal terepi kijelölésében és pontosításában.

A magyar katonák mandátuma az UNIFIL misszió mandátumának végéig, vagyis a jelenlegi helyzet szerint 2009. augusztus 31-ig szól.

A magyar „kontingens" parancsnoka

Szücs Attila mérnök alezredes, MH Geoinformációs Szolgálat katonaföldrajzi és szakkiképzési osztályának osztályvezetője jelenleg éppen Dél-Libanonban szolgál, az UNIFIL, egyesített térinformatikai-térképészeti csoport vezető térképész tisztje. Egy éves külszolgálatát 2008. novemberében kezdte meg, rövid szabadságának ideje alatt szívesen állt a honvedelem.hu rendelkezésére.

Elmondta: a magyar katonák térképész szakbeosztásokat látnak el az egyesített térképész csoportban, amelyben egyébként nemcsak katonák, hanem civil térképész szakemberek is dolgoznak. A részleg nagyon komoly felszereléssel és szaktudással rendelkezik, s legfontosabb feladatuk hogy a misszió műveletei számára, illetve a felsőszintű vezetés döntéseinek előkészítésére és támogatására különféle térképészeti szakanyagokat előállítson. Mindez történhet a „nulláról" – fogalmazott Szücs alezredes – vagyis amikor a kért dokumentumot úgy kell elkészíteni, hogy a terepi felméréseket is a térképészeknek kell elvégezniük. Illetve megvalósulhat a már meglévő digitális adatállomány felhasználásával is.

A magyar katonatérképészek az UNIFIL misszió főparancsnokságán, Naqoura városában teljesítenek szolgálatot, funkcionálisan a civil adminisztráció mérnöki-tervező részlegéhez tartozik, katonailag pedig a törzsfőnök hadműveleti helyettesének felügyelete alatt végzi a munkáját – árulta el Szűcs Attila alezredes.

A térképész főtiszt szerint szakmailag azért jelent kihívást a libanoni misszió, mivel a térképész szakmai feladatokat veszélyes terepen kell végrehajtaniuk. A magyar katonatiszt számára egyébként nem újdonság már a missziós „légkör", hiszen szolgálat már Koszovóban (a KFOR misszió térképész főnök helyetteseként), illetve Nyugat-Szaharában is. Ez utóbbi helyen elsősorban katonai megfigyelői feladatai voltak, ám a térképész csoport létrehozásában is akadt teendője.

– A legutóbbi különleges feladatunk az volt, amikor a közelmúltban véget ért Izrael-Hezbollah közötti háború ideje alatt, a dél-libanoni területekről kilőtt, házilag barkácsolt rakéták indítóhelyeit kellett felmérnünk, és a környezetről egy helyszínrajzot készítenünk. Emellett az izraeli oldalról érkező lövedékek becsapódási helyeit is fel kellett térképeznünk – mesélte az alezredes, aki szerint bár természetesen megvan a libanoni missziónak is a maga veszélye, ha az ember betartja a biztonsági előírásokat, akkor nem érheti baj. Hiszen a szakmai munkát elsősorban a táborban végzik, ha pedig a terepen akad dolguk, akkor e misszió főparancsnoksága mindig egy Force Protection alegységet is melléjük rendel.

Szakmai ismeretek felelevenítése – a gyakorlatban

Lusták Péter mérnök őrnagy, MH GEOSZ katonaföldrajzi és szakkiképzési osztályának megbízott vezetője 2006. novemberétől egy évet töltött el Dél-Libanonban, vagyis annak a csapatnak volt a tagja, amely a magyar országgyűlés határozatát követően elsőként utazhatott a Közel-Keletre. Mint elmondta: szinte közvetlenül a libanoni-izraeli háborút követően ért a területre, de az infrastruktúrát ért pusztításon túl, az ott élők viselkedésén valahogy mégsem lehetett érezni azt, hogy ott a közelmúltban dörögtek a fegyverek. Mind a két fél a „sebeit nyalogatta" – fogalmazott az őrnagy.

– Ebben a misszióban lehet a legjobban elkülöníteni, hogy mit jelent civil térképésznek-geodétának, illetve katonatérképésznek lenni. Egy civil szakember soha nem fog egy telepített aknamező mellett, valamint csőre töltött fegyverek között méréseket végezni, kitűzéseket végrehajtani, míg a kinn lévő térképész csoportnak ez a legfőbb feladata a terepen – mesélte Lusták őrnagy.

Maga a térképkészítés nem tér el sokban attól, amit a civilek végeznek, maximum abban, hogy egyenruhában kell végrehajtani – összegezte libanoni tapasztalatait Lusták őrnagy, aki természetesen ismét kiutazna a hadműveleti területre, ha lehetősége lenne rá. Ugyanis a gyakorlatban tudta feleleveníteni azokat az ismereteket, amelyeket egykoron megtanult, ám már lehet, hogy beosztásából adódóan, már évek óta nem volt alkalma használni.

(Köszönet az írás elkészítésében nyújtott segítségért az MH Műveleti Központnak és az MH Geoinformációs Szolgálatnak.)

Fotó: Archív